Persze, a nagykönyv szerint nem lehet kinevetni a gyereket hiszti közben, de hát a szülők is csak emberből vannak: olykor nem tudják megállni, hogy ne mosolyogjanak, amikor azért veti földre magát a kétéves, mert a macska csúnyán nézett rá.
A dackorszakos hiszti általában a gyerek belső feszültsége miatt alakul ki, és teljesen természetes dolog. Egyszerűen nincs még megfelelő eszköztáruk és szókincsük a kicsiknek ahhoz, hogy a stresszt máshogy fejezzék ki, marad tehát az ordítás és a visítás, lehetőleg úgy, hogy minél több idegen előtt égjen szénné a szülő. Mindenesetre nem direkt csinálják, ezért haragudni sem lehet rájuk – szóval inkább nevessünk a dolgon. Az alábbiakban szülők mesélnek arról, melyik volt a gyerekük legviccesebb hisztije.
A Matt Damon-incidens
„A kétéves gyerekem úgy ébresztett valamelyik reggel, hogy azt visította: »Matt Damon!!!« Hirtelen fogalmam sem volt, miért kiabálja egy színész nevét, percekbe telt, mire sikerült kivennem a hisztérikus visításból, hogy makadámdiót szeretne enni (angolul macadamia – a szerk.) csak nem tudja kiejteni rendesen a szavakat. Utólag vicces, de abban a pillanatban teljesen összezavarodtam és leizzadtam, hogy mégis mi baja lehet a színésszel.” – Darrin
Képünk illusztráció – Forrás: iStock
A vécépapír-háború
„A lányom azért omlott össze, mert letéptem a vécépapírt, amivel ki akartam törölni a fenekét. Mondtam neki, hogy nyugodtan tépjen még egy darabot, de az már nem volt jó, azt akarta, hogy ragasszam vissza azt a bizonyos darabot, ami a kezemben volt. Óriási sírás és toporzékolás lett belőle, legalább fél órán keresztül kiabált, hogy »Tedd vissza, tedd vissza!« Ugyanezt csinálta, amikor meghámoztam neki a mandarint. Azt hiszem, ez volt az »Én is meg tudom csinálni!« fázisa.” – Corinna
Az éttermi őrület
„Pár hete elmentünk étterembe a barátainkkal, de egy órát kellett volna várni az asztalra. Mivel velünk volt a kétéves gyerekünk is, ejtettük az ötletet, és megígértem neki, hogy otthon a kedvencét fogom főzni – ő azonban erre a földre vetette magát, és elkezdett visítani, hogy »Az étterembe akarok menni!« Csak néztünk egymásra az anyjával, nagyon nehezen álltuk meg, hogy ne nevessünk. Mindenesetre hamar megoldottuk a problémát: beültünk a legközelebbi pizzériába, és ettől a hiszti egyik pillanatról a másikra abbamaradt. ” – Russel
A drámakirálynő
„Amikor a lányom négyéves volt, gyakran kapott hisztirohamot az oviban. Az egyik nap az óvónő közölte is velünk, hogy úgy viselkedik a gyerek, mint egy drámakirálynő – a lányom füle hallatára, aki azonnal el is kezdett kiabálni és toporzékolni, hogy márpedig ő nem drámakirálynő. Nyolc év elteltével egyébként a lányom ugyanabban az oviban önkénteskedik, méghozzá a régi óvó néni mellett, aki még mindig nevetgél azon a bizonyos hisztin.” – Melissa
