Vannak mondatok, amelyekre mindannyian emlékszünk a saját gyerekkorunkból, és mivel akkor egyáltalán nem tűntek ártalmasnak, szülőként aztán könnyen tovább is adjuk őket a lányainknak – pedig ezzel sokat árthatunk a lelküknek. Dr. Laura Froyen családterapeuta szerint tudatosabban kellene megválogatnunk a szavainkat, amikor a lányok neveléséről van szó, ha azt szeretnénk, hogy önbizalommal teli felnőtt nő váljon belőlük, a következő öt mondatot például el is felejthetjük úgy, ahogy vannak.
„Azért bánt, mert tetszel neki.”
Dr. Froyen szerint ez a mondat az első és legártalmasabb, amit évtizedek óta mondogatnak a szülők a lányaiknak. Minden gyereknek úgy kellene felnőnie, hogy azt tudatosítjuk benne: megérdemli az alapvető tiszteletet.
Ha azt mondjuk, hogy azért gonoszkodik, húzza meg a haját, vagy üti meg egy fiú, mert tetszik neki, akkor azt tanítjuk, hogy ezt várhatja el a romantikus kapcsolatoktól. Azt fogja gondolni, hogy az agresszió a vonzalom kifejezésére szolgál, márpedig nem akarjuk ezt tanítani a lányoknak.
„Jó kislány legyél!”
Mindenki azt akarja persze, hogy jól viselkedjen a gyereke, de a lányokra különösen nagy nyomást helyezünk azzal, hogy nekik mindig kedvesnek, jónak, aranyosnak kellene lenniük csak azért, mert lányok.
Míg a fiúknál elintézzük egy legyintéssel a rosszalkodást, hiszen fiúk, addig a lányokkal szigorúbbak vagyunk a rendetlenkedéssel kapcsolatban. Ezzel pedig azt tanítjuk nekik, hogy nyomják el a belső késztetéseiket, érzelmeiket, szükségleteiket, és üljenek szépen, illedelmesen (netán egyenesen összezárt térdekkel) minden körülmények között.
Képünk illusztráció (Forrás: iStock)
„A fiúk már csak ilyenek.”
A szakember több szempontból is problémásnak látja ezt a kijelentést. Amikor egy lánynak ezt mondjuk, akkor tehetetlennek érzi magát, mert azt sugalljuk, hogy nem változtathat, nem állíthat fel határokat, ha valamiért zavarja egy fiú viselkedése.
Például ha körbekergeti egy fiú a játszótéren, miközben ő fél tőle, a szülők pedig elintézik a dolgot az „a fiúk már csak ilyenek” mondattal, azzal azt üzenik, hogy nem ugyanazok az elvárásaik a fiúk és lányok felé. Márpedig csak azért, mert fiúnak született valaki, nem engedhet meg többet magának, mint egy lány.
„Ügyes vagy.”
Természetesen nem azt mondja a családterapeuta, hogy ne dicsérjük a lányokat, csak azt javasolja, hogy az üres, céltalan dicséreteket hagyjuk el. A legtöbb esetben ugyanis, ha nem specifikus a dicséret, akkor azt az üzenetet hordozza, hogy oda sem figyeltünk a gyerekre. Inkább úgy dicsérjünk, hogy megfogalmazzuk azt is, miért tartjuk ügyesnek.
„Milyen szép vékony vagy!”
A lányok testére megjegyzést tenni rossz ötlet, függetlenül attól, hogy mit mondunk. Negatív, pozitív, az irány mindegy, dr. Froyen azt tanácsolja, hogy inkább semmilyen módon ne értékeljük a gyerek megjelenését, mert ezzel könnyen azt taníthatjuk neki, hogy a külsejével érheti el a céljait, és annyira fontos a kinézete, hogy háttérbe is szorítja a belső értékeit. Ha pedig valaki megdicséri, hogy milyen szép, tompítsuk azzal a dolgot, hogy a válaszban kiemeljük, milyen tehetséges, mennyire jól rajzol, milyen sok mondókát tud, egyszóval bármit, ami nem a külső értékekről szól.
