Szoktál olyanokat mondani, hogy „Ha nem veszed fel most azonnal a cipődet, itthagylak!”? És olyat, hogy „Csak két percre megyek el”, amikor aztán nem térsz haza három óráig? Ártatlannak tűnő állítások, fenyegetések, melyek általában valami nevetséges hazugsággal próbálják rávenni a gyereket, hogy azt csinálja, amit szeretnénk. Mindenki mondja, de ettől még nem lesz helyes, hogy ilyen apró hazugságokkal traktáljuk a gyerekeinket.
A Journal of Experimental Child Psychology szaklapban publikált friss tanulmány szerint a hazugság – még ha jó szándékból is mondjuk – rossz szokásokra neveli a gyerekeket. A kutatók 379 felnőttet vizsgáltak, arról kérdezték őket, hogy milyen emlékeik vannak gyerekkorukból a szüleik hazugságairól, és mennyit hazudnak a szülőknek már felnőttként. Az eredményekben azt találták, hogy azok, akiknek a szüleik sokat hazudtak, nagyobb eséllyel lettek hazudósak felnőttkorukra, és nehezebben oldanak meg pszichés és szociális kihívásokat.
A hazudós szülők gyerekei felnőttként manipulatívabbak, önzőbbek lettek, és sokkal többször éreztek bűntudatot és szégyent, mint az őszintébb szülők gyerekei.
„A gyereknevelés során úgy tűnhet az adott pillanatban, hogy a hazugságokkal időt nyerünk magunknak, főleg akkor, amikor olyan helyzetre kérdez rá a gyerek, amit komplikált lenne az ő nyelvén elmagyarázni – mondta el Peipei Setoh professzor, a kutatás vezetője. – Amikor a szülők azt mondják a gyereknek, hogy mindig őszintének kell lenni, de közben hazugságokkal nevelik, azzal összezavarják a gyereket.”
Képünk illusztráció (Forrás: iStock)
A másik nagy probléma a hazugsággal, hogy alááshatja a gyerek és a szülő közti bizalmat, sőt még azt is érezheti a gyerek tőle, hogy a szülei elutasítják őt Setoh szerint.
„Gyakran arra használják a szülők a hazugságot, hogy a hatalmukat megtartsák a gyerek felett. Például azt mondja az apa, hogy
Ha nem viselkedsz szépen, bedoblak a tóba a halaknak.
Egyértelmű, hogy az ilyen hazugságok milyen sokat ártanak a gyereknek: azt érezheti, hogy nem értékes, a szülei nem is szeretik, és nincs önrendelkezési joga. Úgyhogy általánosságban a hazugságok a gyerek érzelmi jóllétét veszélyeztetik.”
Setoh hazugság helyett a következőt javasolja:
- hallgassuk meg, milyen érzései vannak a gyereknek;
- adjuk meg neki a megfelelő információkat, hogy tudja, mi vár rá;
- ajánljunk fel neki döntési lehetőségeket;
- közösen oldjuk meg a problémát.
Például ha a négyéves gyerek megkérdezi, honnan jön a kisbaba, akkor nem kell azt mondani neki, hogy a gólya hozza, hanem inkább áruljuk el neki, hogy anya hasában nő a baba, amíg készen nem áll a születésre. Azt is hozzátehetjük, hogy majd elmagyarázzuk, hogyan kerül anya hasába a baba, ha kicsit idősebb lesz, mert az egy bonyolultabb téma. Az őszinteség a legjobb gyereknevelési eszköz, szülőként pedig szeretnénk, ha a gyerekeink nem hazudós, manipulatív felnőttek lennének majd, úgyhogy kezdjünk el jó példát mutatni nekik még ma.
