Karell Roxas végtelenül őszintén osztotta meg a világgal a legmélyebb fájdalmát a teherbe esés nehézségeiről. Érzékletesen leírja, mennyire sebzetté válhat egy nő, ha sokadjára is át kell élnie a sikertelenséget, és állandóan negatív terhességi tesztekkel kell szembesülnie.
„Újra megtörtént, és én összetörtem. Lassan már nem tudom, hogyan álljak talpra. A negatív terhességi teszt úgy pöffeszkedik a mosdó szélén, mint egy szemtelen ex-szerető. Azt hittem, most másképp lesz. Hogy tehetted ezt velem megint? Már 11 hónapja és 13 napja próbálkozunk, nulla eredménnyel.
Nincs már bennem túl sok remény. Csak az üres méhemet érzem.
Megtörtem. Nem vagyok elég, mert nem képes a testem arra a pillanatnyi reakcióra, ami a fogantatáshoz kell. Nem vagyok képes rá, pedig minden idegszálammal szeretném a babát.
Képünk illusztráció (Forrás: Getty Images)
Két hónappal ezelőtt majdnem megtörtént, máshogy éreztem magam, feszültek a melleim, émelyegtem és hat napot késett a menstruációm. Biztos voltam benne, hogy most terhes lettem. Nem siettem el a tesztelést, talán azért, mert addig még tudtam kapaszkodni abba a pici reménybe, amit adott a késés.
Ha nincs a kezemben bizonyíték az ellenkezőjére, akkor még igaz is lehet.
Utánanéztem minden létező korai terhességi tünetnek, aztán eldöntöttem, hogy másnap reggel elvégzem a terhességi tesztet. De amikor felébredtem, már tudtam, hogy egyedül vagyok, eltűnt az érzés, hogy velem van a babám. Ez volt életem legrosszabb tesztje. Hangosan üvöltötte bele az arcomba, hogy nem vagyok terhes.
Amikor felébredt a férjem, elmondtam neki, hogy tévedtem, nincs babánk. Mélységes gyászt éreztem. Nem tűnt el a gyász akkor sem, amikor bementem a munkahelyemre, köszöntem a kollégáimnak és mosolyt erőltettem az arcomra, hogy ne lássák rajtam, mennyire szenvedek.
Mi a baj velem? Eljön vajon nemsokára az a pont, amikor vége lesz? Amikor már nem fogok reménykedni, imádkozni, próbálkozni? Tényleg alkalmatlan vagyok a terhességre? Megőrülök lassan a várakozástól, már csak azt szeretném, hogy véget érjen ez az időszak, mielőtt teljesen tönkremegyek tőle.”
