Tíz éve már, hogy elkészült a Babies című dokumentumfilm, amely egyszerre sikerült izgalmasra, érdekesre, meghatóra és elgondolkodtatóra – annak ellenére, hogy tulajdonképpen alig hangzik el benne akár csak egyetlen mondat is. A filmben a világ különböző tájairól mutatták be egy-egy csecsemő első évét, egészen születésüktől kezdve. Különlegessége két dologban rejlik: ritkán kapunk betekintést a játékfilmek kreált világán kívül abba, hogyan is kezdődik egy élet. És még ennél is ritkábban mutatják be ezt maguk a gyerekek. A 2010-es mozi viszont tökéletesen teljesítette a küldetését, hiszen mindenki levonhatta a saját következtetéseit pusztán azon keresztül, hogy apró gyerekek reakcióját, mimikáját, fejlődését mutatták a készítők különösebb kommentár nélkül, de annál inkább részletekbe menően. Most azonos címmel készítette el dokumentumsorozatát a Netflix, azzal az eltéréssel, hogy ezúttal 15 baba és 36 tudós a főbb szereplők, és azzal a még lényegibb különbséggel, hogy sajnos egyáltalán nem derül ki, mi is volt pontosan a szándékuk ezzel a sorozattal. Megismerni egy élet kezdetét? Megmutatni a gyerekek fejlődését? Valószínűleg valami hasonló. Mégsem sikerült igazán.
Hoztam is ajándékot, meg nem is…
A kutató kávézik, párás tekintettel elmeséli, mi is az ő életútja, döbbent arckifejezéssel felvezeti, milyen elképesztő első következtetésre jutott a kutatás kezdeti szakaszaiban, azután néhány babás jelenet, helyes kisgyerekek, születéskor meghatottan sírva fakadó apuka, pár héttel később álmatlansággal küzdő anyuka, gurgulázó bébinevetések, és újra hosszan, nagyon hosszan, sőt még ennél is hosszabban a kutató és az ő felfedezései. Nagyjából erre a sémára épülnek a 35-45 perces epizódok, amik sajnos a beteljesületlen ígéretek miatt csalódást keltenek. Aki általában mosolyra fakad egy kisgyerek látványától, és szereti a családi életképeket, az már az elején úgy sejtheti, hogy meg fogja találni a számításait. De hoppon marad, mert mindez szinte csak aláfestés. Aki pedig nagy felfedezésekre éhes, az pedig nem lakik jól annyi információval, amelyet kikapirgálhat a sok körítésből.
Akadt már néhány kísérlet, amely a csecsemőkkel (is) foglalkozott, de nem hemzseg a felhozatal hasonló filmekből. Az Agyunk titkos élete például ízelítőt ad abból, mit is tudunk ma a csecsemők agyáról, de ez csak egy szelete az egésznek, hiszen ezen felül foglalkozik a gyerek-, a kamasz-, a felnőtt- és az időskor idegkutatóinak munkájával is. Akad olyan magyar kezdeményezés, mint például az Újszülöttkor című, pár perces epizódokból álló sorozat, ahol szintén tudományosan közelítik meg a babák világát, csakhogy praktikus, tanító céllal, ami gyakorlati tanácsokkal látja el az újdonsült szülőket. Bébik növekedésével viszont ritkán foglalkozik dokumentumfilm, mondhatjuk, hogy alig. Talán nem is véletlenül. Ugyanis tényleg nem könnyű vállalkozás. Éppen ezért olyan nagy kár a Babiesért.
Mottóvá nő a hiányérzet
A készítők láthatóan igyekeztek vegyesen válogatni a családok között: akad átlagos, középosztálybeli, színes bőrű és szerényebb körülmények közt élő, és meleg pár is a kisbabák szülei között. Ennek aláfestésen és pár kivételen kívül még sincs különösebb jelentősége, inkább csak az, hogy demonstrálni lehet vele: ők tényleg szerteágazóan nézelődtek. Na meg a politikai korrektségnek is eleget tettek, ami manapság nem mellékes tényező.
Újszülöttek: Életünk első éve (2019)
Afelől sincs kétség, hogy szerettek volna egy klassz elegyet mixelni a tudomány és a cukiság vegyítésével. De ennek a kivitelezésében már akadt néhány döccenő. Ami nagy kár, bár egyértelmű, hogy eleve a vállalás is nehéz volt. Aki nagy felfedezésekre és meglepetésekre vágyik, valószínű, hogy az első rész kétharmadánál kezdi majd elunni magát. Ennyi idő alatt ugyanis nagyjából annyit tudunk meg, hogy az oxitocinszint a terhesség során folyamatosan emelkedik az anyákban, szülés után is igen magasan marad, és az apáké is csatlakozik ehhez a szinthez, ha elegendő időt tölt a babával, és kialakul benne a kötődés. De milyen érzés az oxitocin emelkedése? Mihez hasonlít? Mi a helyzet a gyerekekben ennek a szintjével? Miért éppen csak ezt nézték meg a nyálmintákból a kutatók? Vagy ha más összetevőket vizsgáltak, azokkal mi a helyzet? A lényegi információ igencsak kevés és lassú tempójú, ha alig várjuk, hogy minél izgalmasabb, új felfedezésekkel lehessünk gazdagabbak. Akkor pedig bőven túl sok, ha megszakítások nélküli meghatottsággal szeretnénk rajongani inkább a szereplő gyerekekért.
Elmondjuk mi
Az oxitocin a hipotalamuszból érkező hormon. Testi hatáson túl az agyban is kifejti hatását. Része van a szülés beindításában, a méhösszehúzódásban és a tejbelövellésen kívül lelki/érzelmi hatásai is vannak, illetve a társas kapcsolatokban is jelentős a szerepe.,
Befolyásolja a szülői viselkedést, az gyermekről való gondoskodást, az érzelmi ráhangolódást, a kötődést. Minél magasabb az anya oxitocinszintje, annál könnyebben hangolódnak rá a kisbabára.
Babák helyett illusztrációk
Pedig érdemes azért folytatni a további epizódokkal, mert akad bennük néhány tényleg meglepő felismerés, ahogyan a betekintés pillanatai is kimondottan klasszak olykor, annak ellenére, hogy szomorúan keveset látunk a kicsik nézőpontjából. Igen, persze a babák finoman szólva is nehezen meginterjúvolhatók. A szülők viszont már annál inkább. Kicsit mégis olyan, mintha a családok főleg illusztrációk maradnának egy olyan történetben, melynek elvileg éppen ők a főszereplői. Ha egy tízperces jelenet fele az aktuálisan megszólaló, önmagától kissé meghatódott tudóssal telik, aki a babák mászási szokásait vizsgálja, akkor mégis miért döntenek úgy az alkotók, hogy a maradék idő csaknem felében egy parkour-mutatványokkal operáló srác lesz a tökéletes háttéreffekt ahelyett, hogy azokra koncentrálnánk, akik a címadói az egész sorozatnak? Mert sajnos annak ellenére, hogy a csecsemők nem önthetik szavakba az érzéseiket, mégis ott motoszkál sokszor bennünk, nézőkben az érzés, hogy több mondanivalójuk is akadna annál, mint amire lehetőséget kapnak afféle statisztákként.
Újszülöttek: Életünk első éve (2019)
A hiányérzetek ellenére, lehetetlen elmenni amellett, hogy az élet egyik csodáját vitte filmre a netflixes csapat. Azt az új, ismeretlen, izgalmakkal és felfedezésekkel teli utat, ami a szülővé válás szinte fel sem fogható varázslata. Hiába nézi más-más szemmel a képsorokat az, akinek már van gyereke és az, akinek nincs, legalább annyi közös mindenképpen akad bennük, hogy egyszer ők maguk is voltak csecsemők. És egyszer ők maguk is olyan csillogó szemmel néztek körbe a világban, ahogyan a Babies babái teszik azt.
