Don Johnson úgy döntött, nem akar több gyereket és elvégezteti a vazektómiát, mert az egy szem lánya épp elég neki. A beavatkozás után egy hónappal mennie kellett felülvizsgálatra a klinikára, ahol aztán szembesítették a nagy hírrel: „Nos, jobb lesz, ha még nem él védekezés nélkül nemi életet, találtunk élő spermiumokat az ondójában. Ez előfordul néha, hat hét múlva újra megnézzük.” Johnson hat hét múlva visszatért, újra adott ondómintát, megint ugyanazt az eredményt kapták. Ezt a következő kilenc hónapban rendszeresen megismételték.
Hogy megismerjük a beavatkozás előtti történetet is, Johnson beavat életének történetébe: „A lányom nem tervezett baba volt, keveset kerestem akkoriban, és bármennyire is akartam egyszer majd gyereket, nagyon rosszkor jött össze. Természetesen imádom születése óta, de a mai napig beleszédülök néha a felelősségbe, amit egy gyerek felnevelése jelent. A feleségem szeretett volna testvért a lányunknak, de én nem is voltam hajlandó átgondolni sem a témát. Emiatt jártunk terápiára is egy ideig a feleségemmel, ahol tényleg elértünk eredményeket, elkezdtünk jobban kommunikálni egymással, ám közben azért én elmentem vazektómiára. Ami, mint kiderült, félresikerült.”
A férfi végül boldogan várta a kisfiát (Kép: Unsplash)
Miután Johnson kilenc hónapig járt vissza a klinikára, szállította az ondóját, és minden alkalommal pozitív lett a tesztje, tehát azt mutatta, hogy nem volt sikeres a vazektómia, és közben a pszichológusnál az apjával való rettenetes kapcsolatát boncolgatták már jó ideje, összekapcsolódtak az információk a fejében, és eltűnődött rajta, hogy miért ellenkezik annyira a második gyerek ellen?
„Arra jutottam magamban, hogy lehet, hogy apám nem is volt annyira rettenetes, mint ahogy én arra emlékszem. Elbűvölő, sikeres, intelligens férfi volt, igaz, mellette agresszív, hűtlen, maximalista és rasszista is tudott lenni. De mindezzel együtt az apám volt, aki – amennyire tőle telt – megtett mindent, hogy felneveljen. Még akkor is, ha nagyon szegényes volt az eszköztára hozzá. Tanultam tőle sokat a kemény munkáról, problémamegoldásról, kitartásról és humorról, közben pedig sikerült felnőttkoromra kiiktatni a rossz példákat magamból, amiket tőle kaptam. Úgyhogy az ő apamintája igazán nem kellene, hogy visszatartson attól, hogy még egy gyerekem legyen, hiszen sokkal jobb szülő vagyok már most, mint ő volt valaha.”
Johnson fia kilenc hónappal ezután a gondolatmenet után született meg, és úgy érezte, ezzel végleg minden apró darab a helyére került az életében. Az elrontott vazektómia, a terápia, minden együtt vezetett oda, hogy ráébredjen, nem teljes az élete a második gyereke nélkül. „Nevezhetjük sorsnak, univerzumnak, végzetnek… ha meg kell történnie, akkor meg fog történni, ez azóta egy általános vezérfonal az életemben. A kisfiam születése után azért elmentem még egyszer elvégeztetni a vazektómiát, másik klinikára, másik orvoshoz, ezúttal sikeresen.”
