Gyerekként beszökdösött a nagyapja kisvárosi rendelőjébe, a LEGO-ból is kórházat épített, és elkönyvelte, hogy ő bizony orvos lesz. Gimnazistaként végignézte a családban, mi történik, ha egy baba koraszülöttként jön a világra, ekkor pedig már azt is tudta, gyermekorvosnak áll majd. Így is lett, „elvégre Péter vagyok, kőszikla”, meséli még az interjú előtt. Altorjai Péter csepeli gyermekorvossal interjúztunk koronavírusról, orvos-beteg kapcsolatról, ferde kakiról és arról, mi vár a csajozni és pasizni vágyó kamaszokra.
Miért kihaltak az orvosi rendelők a járvány kezdete óta? Senki sem beteg?
Ennek több oka van. Egyrészt, az orvos-beteg találkozások száma valóban csökkent a pandémia alatt, mert minden személyes találkozás előtt telefonon vagy e-mailben egyeztetünk a gyerek állapotáról. Ha nem feltétlenül szükséges, nem hívjuk be otthon is kezelhető tünetekkel és panaszokkal a gyermekeket a rendelőbe. Ha azonban a szülővel úgy ítéljük meg, valóban szükséges a vizsgálat, akkor időpontra hívjuk őket, így egyáltalán nincs várakozás, ami korábban általános volt. A maszkviselés, a távolságtartás, majd a lezárások miatt az egyébként szokásos kórokozók cirkulációja ráadásul eleve jelentősen lecsökkent.
Hogyan változtak meg az orvosok hétköznapjai a pandémia alatt?
Fenekestül felfordult nálunk is a mindennapi rutin. A tavaszi időszakban munkaerőforrás-beli problémával kellett hirtelen szembenéznünk, amikor a 65 év felettieket kivonták az egészségügyből. Ezzel utólag maximálisan egyetértettünk, mégis: tavaly tavasszal egy vasárnap délutánon hallottunk róla először rádióban, hogy hétfőtől már nem dolgoznak a 65 év feletti asszisztensek és orvosok. Kora hajnalra kellett befejeznünk a táblázatot, amely az elkövetkezendő három és fél hónapban a gyermekek alapellátását meghatározta itt, Csepelen.
A szerző felvétele
Jellemző az egészségügyet érintő döntésekre, hogy azokat későn kapják meg, és így csak az utolsó pillanatban tudnak rá reagálni?
Felszerelkeztem mindenféle kütyüvel, szívesen veszem, ha informálnak. Felnőtt férfiként, családapaként, egy vállalkozás vezetőjeként rosszul viselem, ha hivatalos levelet kapok délben, aminek a teljesítési határideje aznap három óra. Azokon pedig még mosolygok is, amelyeknek a határideje már az elküldés előtti. Sajnos több intézkedésnél is ezzel kellett szembesülnünk.
A rendelői személyes találkozásokat központi szabályozás alapján is minimalizálni voltunk kénytelenek, miközben az ellátás színvonalának meg kellett és jelenleg is meg kell maradnia. A telemedicina kiegészíti és sok esetben fel is váltja a valódi orvos-beteg találkozást. Így a járványhelyzet furcsa módon egy rég várt lehetőséget teremtett az orvos-beteg kapcsolatban. Miközben korábban is kommunikáltunk kis betegeink szüleivel rendelési időn túl, vagy hétvégén telefonon, e-mailben, illetve a közösségi médián keresztül, a járvány idején ez lett a kapcsolat alapja az ellátás szinte minden szintjét érintve.
Újra meg kell tanulnunk, hogy a rendelő veszélyes üzem, nem pedig közösségi tér.
Az időpontra behívást mindig telefonos konzultáció előzi meg. Így előre ki tudjuk szűrni, melyik gyereket kell valóban megvizsgálnunk a rendelőben. A beteglátogatások jó része kiküszöbölhető. A szülők is szívesebben használják a járvány alatt az elektronikus csatornákat. Már a járvány előtt is megtörtént, de bő egy éve rendszeresen kapunk a gyerek panaszait bemutató fényképeket, videót, hanganyagot. Ilyen módon a rendelői vizsgálat időpontjában nem feltétlen mutatkozó tüneteknél nemcsak a szülők által – egyébként kiemelkedő fontosságú – elmondottakra hagyatkozunk a diagnózis felállításánál, terápia megválasztásánál. Például telefonnal készült felvételt is kérhetünk a gyermek kóros légzési hangjáról, köhögéséről, vagy épp videofelvételt akár egy görcsrohamról, amiről el tudjuk dönteni, hogy gyanakodjunk-e epilepsziára. Az így készült dokumentáció sokszor tényleg többet segít nekünk a kórmeghatározásban, mint a személyes rendelői vizsgálat, hiszen a vizsgálat alatti pár percben sokszor nem jelentkeznek a tünetek.
Kihívásként tekint a járványhelyzetre?
Egyértelműen igen, így van, noha kaptunk rossz leckéket is. Amikor a 65 év felettiek visszatérhettek, próbáltunk csoportokat kialakítani, ha egyikünk kiesik, maradjon, aki tud gyógyítani. A lakossági jelzések alapján az önkormányzat ezzel szemben a rendelő teljes személyzettel történő, állandó nyitva tartását határozta meg. Ez sajnos egy héten belül oda vezetett, hogy az asszisztenseink kétharmada rögtön megfertőződött, tíz napra be kellett zárni az egész rendelőt, hiszen mindannyian karanténba kerültünk.
Kevés még a digitális jövőbe tekintő orvos ma Magyarországon.
Sajnos, ez többé-kevésbé igaz, bár a járvány biztos, hogy fura mód ebben egy jó tendenciát okozott. Én a praxisomban 2013 óta használom a közösségi média megfelelő felületeit egyfajta telemedicinás segítségként, ezért a koronahelyzet eszkalálódása nem jelentett új terhet, nem kellett keresnünk új megoldásokat, inkább többet mozogtunk online. Emellett rendelésünkön többedik éve üzemeltetünk olyan központi e-mailt, amely automatikusan leválogatja a leveleket, a fiókhoz mindkét asszisztensemnek van hozzáférése. Közvetlen asszisztensem távoli eléréssel képes hosszú hónapok óta segíteni a munkánkat, így volt ez akkor is, amikor ugyan már jobban volt, de még otthon kellett tartózkodnia a fertőzése alatt. Az időpontkéréseket netes naptáron keresztül intézzük, így mindannyian pontosan látjuk, mikor és hányan kerültek behívásra a rendelőbe. Kis gondozottjaink szülei minderről kapnak e-mailes értesítést is, akár oltásról, akár betegvizsgálatról van is szó.
Milyen lehetőségeket lát a gyerekek koronavírus elleni oltására?
Ez az egész világon forrongó téma, én is úgy gondoltam, hogy a felnőttkorú lakosság egyre nagyobb átoltottságával a gyerekek, várandósok és szoptatós anyák és bizonyos súlyos állapotú betegek – akik ezernyi okból kifolyólag nem kaphatnak oltást – lehetnek a jövőben a koronavírus elszenvedői. Ugyanakkor az elmúlt hónapokban több olyan szakmai anyag látott napvilágot, mely a korábbi vélekedéssel szemben nem a gyermekeket tartja a koronavírus fő terjesztőinek.
Azért be kell oltani őket is?
Mostanában egyre több a tünetes gyerek, sőt, úgy néz ki, a brit mutáns náluk is súlyosabb tünetekkel járhat. Ez alatt nemcsak a fiatal felnőtteket értem, hanem akár az egészen kiskorúakat is.
Magam is találkoztam, igaz, nem a körzeti munkámban, kéthetes, lázas, koronavírusos újszülöttel. Ilyen eseteket nem diagnosztizáltunk az előtte lévő hónapokban.
Örömteli viszont, hogy tanárok átoltása megtörtént, de nagy kérdés, hogy melyik oltás hány nap alatt milyen fajta védettséget biztosít. Illetve az, hogy maga az oltás vajon csak az adott egyén súlyos betegségtől való védettségét biztosítja-e, vagy teljes védettséget ad, és megakadályozza, hogy szórja a vírust. Nagyon ígéretes adatok érkeznek a 16-18 éveseknek adható mRNS típusú vakcinákról, a tinédzserek oltása meg is kezdődött. Erre a korosztályra már az engedélyeztetés is megtörtént. Jó lenne a 12-16 éves korosztályt és a még kisebbeket is oltani, Amerikában erre már meg is kapták a hatósági engedélyt.
Az üres rendelő bejárata (a szerző felvétele)
Nagyon örülök, hogy több várandós kismama és csecsemőjét szoptató édesanya, akinek a gyereke az én körzetembe tartozik, szintén megkapta az oltást, amely az anyatejen keresztül a csecsemőiknek is egyértelmű védettséget jelent.
A koronavírus-fertőzésen akár tünetmentesen átesett gyermekek sportba való visszatérése előtt javasolt különböző vizsgálatokat elvégezni. Ebben nincsenek egy véleményen a körzeti gyermekorvosok. Önnek mi az állásfoglalása?
Az Országos Sportegészségügyi Intézetnek nincs külön gyermekprotokollja, de van egy korcsoportokra bontott ajánlása a sportba való visszatérésre a Covid-fertőzést követően. Ez felsorolja, hogy az aktív sporttevékenység újrakezdése előtt többhetes pihenő szükséges, azt követően troponinszint ellenőrzése és kardiológiai vizsgálat javasolt.
Honnan tudjuk, hogy a gyerek megfertőződött, vagy átesett a fertőzésen? Milyen tünetei lehetnek?
A gyerekek jó részénél tünetmentesen zajlik a fertőzés. Az esetek kisebb részében torokfájás, nátha, száraz köhögés, láz, fáradékonyság, vagy épp hasmenés is jelentkezhet.
Fontos még, hogy 2020 tavaszán az Egyesült Államokból és több nyugat-európai országból érkeztek hírek egy új, a gyermekeknél észlelt megbetegedésekről, melyek intenzív osztályos ellátást igényeltek. A betegséget az amerikai kontinensen MIS-C, azaz sokszervi gyulladás néven definiálták. A tünetek több héttel a koronavírus-fertőzést követően jelentkeztek. A panaszok az enyhe, akár spontán gyógyuló esetektől egészen az intenzív osztályos ellátást igénylőkig terjednek, miközben egyes közlések sajnos halálos kimenetről is beszámoltak. A MIS-C jellegzetesen 9-10 év feletti gyermek megbetegedése, egy kicsit több fiút érint, mint lányt. Gyakori tünetei a láz, hasmenés, kötőhártya-gyulladás, szívizomproblémák és kiütések a testen. A szív érintettsége miatt akár egy évig tartó követés is javasolt a betegség lefolyása után. Itt egy súlyos problémával nézünk szembe, mert a szűk gyermekkardiológusi munkaerő egyrészt végzi a nem pandémiával kapcsolatos munkáját,
hisz most is van joga megszületni egy szívbeteg gyereknek, aki speciális ellátást igényel.
A Heim Pál kórházban is dolgozik. Akinek tényleg komoly panaszai vannak, ami sürgősségi ellátást igényel, be meri vinni a gyermekét kórházba?
Természetesen behozza. A sürgősségi osztályon nincs olyan, hogy valakit az ajtóban visszafordítanánk, vagy nem látnánk el. Természetesen örülünk, ha előtte felhívnak, írnak a közösségimédia-felületen. Előfordul, hogy én érzem úgy, hogy komolyabban kell venni az adott esetet, és mondom azt, hogy eddig tartott a „digitális orvososdi”, most már beszéljünk telefonon, hozza be a rendelőbe vagy azonnal a Heim Pálba irányítom. A napokban volt egy bitang csúnya köldök, ami egy hete gennyes volt, a fotók alapján úgy döntöttem, nem várnék tovább, és gyermeksebészeti vizsgálatra utaltam be. Számtalan ilyen eset van. Az első döntéshez, hogy mi történjen a gyerekkel, nem feltétlenül kell fizikailag találkoznunk. Azt érezzük és reméljük, hogy a digitális tér adta lehetőségeket jól használó orvosok kis betegei nagy valószínűséggel nem fognak megjelenni az egyébként otthon is kezelhető panaszokkal sem a rendelőben, sem az ügyeleten, sem pedig a sürgősségi osztályon.
Ön szerint az alapellátás hogyan fog megváltozni a jövőben?
A szülői edukáció, azaz tanítás, felvilágosítás, az együtt gondolkodás és a telemedicina nagyobb aránya használata fogja a jövőben jellemezni az orvos-beteg kapcsolatot. Az orvoshoz járás szerintem, határozott okkal kell, hogy történjen.
Nem lehet úgy működtetni egy egészségügyi rendszert, hogy megszámlálhatatlan orvos-beteg találkozás történik.
Meg kell erre tanítani a generációt, akinek a gyerekeit, majd remélhetőleg az unokáit is mi tanítjuk, segítjük. Ez olyan tudás, ami nem konkrét molekulák szintjére épít, hanem azon a szemléleten alapul, hogy a szülő is elsajátíthatja a tudást, hogy milyen helyzetben és mire kell figyelni: mi az, amit ő vállal és mi az, amihez az orvos segítsége lesz elengedhetetlen. Úgy gondolom, egy influenzavírusos időszak idején 2015-ben is hiba volt három ferde kakival – a lázlapon ferde vonallal jelöljük a lazább székletet – egy egyébként teljesen jó általános állapotú gyermeket a rendelőbe hozni, kitéve őt más fertőzésnek, vagy másokat kitéve az ő kórokozójával való találkozásnak. Mindezt a folyamatot a részint ma is élő esztelen igazolások rendszere motorként hajtotta. A célom az, hogy sikerüljön bizalmat kialakítani a szülőkkel, gondolkodásukat úgy terelni, hogy együtt lássuk, mire jó, mire nem jó az orvos és az alapellátás.
Fotó: Getty Images
Nem jó, amikor már az első náthajeleknél aggódni kezd a szülő, hogy nem valami súlyos betegség előjele-e, szélsőséges esetben nem is mer vele egy légtérben maradni, mert egyszer olvasott valamit. Az ugyanis, hogy a nátha egy súlyosabb betegség jele, csak nagyon ritkán fordul elő, és több más tünettel is jár. Ha én mint orvos ilyenkor teszem, amit kér, CT-vel vizsgálom az összes melléküregét és ráöntöm a gyógyszerszekrény teljes tartalmát, azzal csak megerősítem abban az állandó kétségben, hogy hát igen, bizony, bármelyik náthából lehet bármilyen súlyos betegség. Pedig ez nem igaz.
Önnek van három iskoláskorú gyermeke. Aggódott az iskolák újranyitása kapcsán?
Örülök, hogy a pedagógusok 55 százaléka regisztrált, remélem, ők meg is kapták oltásaikat, ahogy azt is, hogy a maradék 45% is minél hamarabb felveszi az oltóanyagot. Fontos ugyanis, hogy én mint apa egy erősen átoltott közegbe engedjem vissza a gyermekemet. Én az elsők között vettem fel az oltást, önkéntes oltóorvosként pedig a felnőtteknek is beadom itt a kerületben.
Jól intézte a magyar állam az iskolák bezárását és nyitását?
Egyetértek az Európai Betegségmegelőzési és járványvédelmi Központ (ECDC) 2020. decemberi beszámolójában közöltekkel. Véleményük szerint az iskolák bezárása a legutolsó tényező kellene, hogy legyen a járvány terjedésének megfékezésében, annak mind a fizikai, mind a lelki értelemben vett és az oktatás egészére mért negatív hatásai miatt. Ennek okai például, hogy a fiatalabb korú (1-11 éves) gyermekek jóval kisebb arányban betegszenek meg, igen ritkán kerülnek csak kórházba is. A tanulmány kiemeli, hogy az iskolai bezárások egyértelműen negatív hatással vannak a gyermekek testi és lelki egészségére, felerősítik az egyébként is meglévő társadalmi egyenlőtlenségeket, és ellehetetlenítik a speciális tanulási igénnyel bíró diákok fejlesztését. A családi szintű összezártság, a szülőket érő nagyobb stresszhatás a gyermekeket még kiszolgáltatottabbá teszi az otthoni bántalmazás irányába, illetve az online térben fellépő zaklatás kapcsán is. Egyes országokban az iskolák teljes nyitvatartása mellett inkább a felnőtt társadalmat érintő korlátozásokat léptettek életbe. A jövő nagy kérdései közé tartozik, hogy milyen új gyermekspecifikus testi és lelki betegségek megjelenése várható, illetve az online térbe kényszerülő oktatás milyen tényleges lábnyomot fog hagyni a gyermekek tanításában, mentális egészségi állapotában.
Apaként hogy élte meg a Covidot?
Nagyon kemény volt. A legkisebb még idáig járt iskolába, a többiek már régebb óta otthon tanulnak.
Közben kiesett az élet. Gondolom, ennek a korosztálynak a legnehezebb.
A csajozás, a barátkozás nem igazán megy, működik az online térben. A normál szocializációnak a 14-18 év közötti vetülete most súlyosan sérül. Egészen biztos, hogy a Covid-nemzedékben ez a digitális otthonlétre parancsolt kamasz kohort, a gyermekek ezen széles rétege egy egészen speciális törődést kell, hogy igényeljen már most és a jövőben is.
