A birt Jean és Bill Foster 1982-ben kötöttek házasságot. Hét saját gyermekük született, kettőt adoptáltak, ezen felül pedig közel 200 gyerekről gondoskodtak hosszabb-rövidebb ideig hivatásos nevelőszülőként. A 85 éves férj és 77 éves neje ráadásul a mai napig sem vonult vissza, továbbra is fogadnak gyerekeket átmeneti gondozásra.
Jean a nyolcvanas években eredeileg gyermekgondozóként dolgozott, és egy barátja javasolta, hogy férjével próbálkozzanak meg a nevelőszülői hivatással. Bár eleinte szkeptikusak voltak, mégis belevágtak. Az első csöppség, aki hozzájuk került, egy kislány volt, aki elvileg csak egy ünnepi hétvégét töltött volna náluk, ám még hónapokkal később is ők gondoskodtak róla.
Az asszony azt mondja, nevelőszülőnek lenni kemény munka, ugyanakkor a legjobb is a világon. „Szívszorító, amikor el kell búcsúznunk tőlük, a legnehezebb elengedni őket, ugyanakkor megéri látni, ahogy fejlődik a saját személyiségük” – fogalmazott.
A házaspár tucatnyi egykori neveltjével a mai napig is tartja a kapcsolatot.
„Csodálatos látni, hogyan zajlik az életük, és látni, hogy jó emberek. Lehet, hogy nem így alakult volna, ha nem kapják meg azt a segítséget, amit mi és a hozzánk hasonló emberek nyújtottak nekik.”
Fosteréket több mint 30 éves munkájuk elismeréseképp 2019-ben a Brit Birodalom Legkiválóbb Rendjének tisztjévé avatták. Tevékenységüket kiemelkedőnek mindősítették a komplex fogyatékossággal élő, illetve az egészségügyi problémákkal küzdő gyermekek gondozásának terén is. A házaspár elárulta: amikor megkapták a levelet, melyben értesítették őket arról, hogy kitüntetést kapnak, átverésnek gondolták a dolgot és majdnem a szemétbe hajították a borítékot.
Az egyik örökbe fogadott lányuk, Naomi, aki már maga is négygyermekes családanya, így beszélt Jeanről és Billről: „Hihetetlenül jó szülők voltak számomra és minden gyermekük számára, akiket az évek során neveltek. Csodálatosak, nem is kívánhattam volna jobb családot magamnak.”