Az 1970-es években csecsemők ezrei tűntek el a szerbiai kórházakból, az anyáknak az orvosok azt mondták, gyermekük meghalt, ám sok jel utalt arra, hogy a babákat a kórházi személyzet eladta pénzes örökbefogadóknak, sokszor külföldre. Évtizedekkel később a szerb kormány még egy testületet is létrehozott annak kiderítésére, hogy mi lett az elrabolt újszülöttek sorsa.
A vajdasági Tóth Margit 1971-ben hozta világra ikerfiait Szabadkán, de a kórházból már csak az egyiküket vihette haza topolyai otthonába. A 72 éves asszony a Blikknek azt mondta, arra gyanakszik, hogy az ő kisfiát is eladhatta a kórház, és máig nem adta fel, hogy megoldja a fél évszázados rejtélyt.
Makkegészségesen, természetes úton hoztam világra a fiaimat 1971. augusztus 31-én. Meg is nézhettem őket, aztán még négy napig rendszeresen hozták oda az ágyamhoz a babákat etetésre. Aztán a főorvos váratlanul hozzám vágta, hogy az egyikük, Tivadar meghalt, de »ne aggódjak, még fiatal vagyok, lehetnek még gyerekeim«
– emlékezett vissza az asszony gyermeke elvesztésére.
Margit utolsó reménye, hogy a másik fia fényképeit látva, esetleg az újságon keresztül magára ismer és jelentkezik a halottnak hitt gyereke. „Ez most az utolsó esélyem. Nem akarok addig meghalni, amíg ki nem derül az igazság” – mondta az idős asszony, akinek nem célja, hogy kiszakítsa a családjából a fiát, ha sikerülne megtalálni őt.
(Kiemelt kép: illusztráció, fotó: Unsplash/Andriyko Podilnyk)
