Kis túlzással ma már ráhívnák a gyermekvédelmiseket azokra az anyákra, akik a bolt előtt hagyják a gyerekeiket, de ez a nyolcvanas években teljesen normális volt. Az édesanyám mesélte a napokban, hogy anno az élelmiszerüzletek előtt babakocsik parkoltak gyerekestül, és ezen senki sem rökönyödött meg, hiszen a gyermekrablások akkoriban főleg “Nyugaton” történtek, és csak rémhírek formájában jutottak el hozzánk.
Ezeknek a horrorsztoriknak az áldozatai közül néhányan élve tértek vissza. Sokukkal azonban a legborzasztóbb verziók történtek meg. Mások ügye megoldatlan maradt, megint mások még csak címlapokra sem kerültek. Ami azonban az összes esetet összeköti, az a nyomasztó hiány, amelyet minden egyes elrablás okoz az áldozat családtagjai körében. Ahogy Ernie Allen, az Eltűnt és Kihasznált Gyermekek Nemzeti Központjának korábbi elnöke 2009-ben mondta:
Ez egyfajta felfüggesztett életmódot teremt az érintett családokban. Minden cselekedetük felett ott lebeg, minden percben az életük része.
Kétségtelenül azok számára a legnehezebb, akik soha nem tudják meg, mi történt a gyermekükkel. Mint Ben Needhem esetében, aki 1991 júliusában tűnt el a nagyszülei háza előtt a görögországi Kos szigetén. A 21 hónapos kisfiút, a többszöri keresés és nyomozás ellenére sem találták meg. Az évek során számos fiatalember jelentkezett, akik azt mondták, hogy ők lehetnek Ben, de a DNS-tesztek alapján kiderült, hogy egyikük sem az igazi Ben. Vagy ott van Madeleine McCann, aki 16 éve, akinek a dél-portugáliai Praia da Luz főleg britek által látogatott Ocean Club nevű üdülőközpontjában veszett nyoma 2007 májusában, néhány nappal negyedik születésnapja előtt. A szőke kislány – két kisebb testvérével – a család földszinti szállodai szobájában aludt, miközben szülei az üdülő szabadtéri éttermében, baráti társasággal vacsoráztak. Madeline története bejárta a világot, óriási nyomozás követte az eltűnését, mindhiába. A legutóbb egy nő állította magáról, hogy ő az eltűnt kislány, de a DNS teszt nála is bebizonyította, hogy ez nem így van.
Kate és Gerry McCann lányuk Madeleine McCann fotójval, egy 2012-es londoni sajtótájékoztatón (Fotó: Dan Kitwood/Getty Images)
Az egyik legrégebbi és leghíresebb gyermekrablás egyébként Amerikában történt, 1932-ben, amikor ifjabb Charles Augustus Lindbergh-et, a híres pilóta és Anne Morrow Lindbergh 20 hónapos fiát március 1-jén, este 9 óra körül rabolták el a New Jersey állambeli Hopewell közelében lévő Lindbergh-ház második emeleti gyerekszobájából. Lindberghéket elárasztották a segítség felajánlások és hamis nyomok. Még Al Capone is felajánlotta segítségét a börtönből, de a nyomozók semmit sem találtak. Aztán újabb levél érkezett, amelyben 70 ezer dollárt követeltek az állítólagos emberrablók.
Utasításokat adtak a szülőknek a pénz átadására, és amikor azt megkapták, Lindberghéknek azt mondták, hogy a gyermekük egy Nelly nevű hajón van Massachusetts partjainál. Azonban, mint kiderült, ez a hajó nem létezett, és a gyermeket sem találták meg ott. Nem sokkal később a baba holttestére végül a Lindbergh-kastély közelében bukkantak rá. Mint kiderült, az emberrablás éjszakáján ölték meg, és alig egy mérföldre az otthonától találták meg. A megtört szívű Lindbergh-ék végül jótékony célra adományozták a kastélyt, és elköltöztek.
A Lindbergh bébi (Fotó: /NY Daily News via Getty Images)
A vécés néni, mint ötletadó
Magyarországon szerencsére kevés ilyen horrorisztikus esetet találunk, ugyanakkor tudunk olyan gyerekrablásról, amely megrázta az országot. Sőt, büntetőjogi szempontból is egyediként emlegették, hiszen soha előtte nem volt hasonlóra példa.
1987. december 23-án délután a 18 éves Mónika babakocsit tolva szlalomozott a karácsonyi forgatagba, és az ünnepi kirakatokat nézegette, amikor szólította a természet és úgy döntött, hogy beszalad a Lenin körút (Nagykörút) és a Majakovszkij utca (ma Király utca) sarkán található Hallo önkiszolgáló étterembe. A kislányt addig kint hagyta az utcán a babakocsiban.
Mire visszatért, valóra vált a legrosszabb rémálma, a kislánynak a babakocsival együtt már csak hűlt helyét találta.
A bejelentést követően a rendőrség nagy erőkkel kezdte el keresni a csecsemőt, de a helyzetet nehezítette a gyermek családi háttere. A kislány 30 éves apja ugyanis többszörösen büntetett előéletű volt és prostituáltak futtatásából élt, a fiatal édesanya, Mónika pedig kamaszként szökött Budapestre, és ő is alkalmi prostituáltként dolgozott. Így a rendőrök azt sem zárták ki, hogy valaki bosszúból vitte el a gyermeket, vagy zsarolni akarta a családot.
A dánoknál a mai napig kint szokás hagyni a gyerekeket a babakocsiban, amíg a szülők elmennek bevásárolni vagy beülnek egy kávéra. Ám sosem tévesztik a kicsiket szem elől, és a legtöbb babakocsiban kamerás babaőr is van.
A rendőrség az országban ellenőrzött minden negyedik életévét be nem töltött gyereket, és olyan nőket is kerestek, akik nemrég veszítették el a gyermeküket, vagy anyává szerettek volna válni. Az Index azt írja, hogy a rendőrség egy ponton hivatalosan lezárta a nyomozást, mert határidőre nem jutott semmire. Pontosabban nem végezett több tízezer olyan nő ellenőrzésével, akinek sikertelen szülése volt, a közelmúltban elhunyt a gyermeke vagy meddő, de nagyon szeretne gyereket. A sajtóban közreadott felhívásnak köszönhetően rengeteg lakossági bejelentés érkezett. A személyleírások alapján sokan egy hasonló elkövetőre gyanakodtak, aki a szemtanúk elmondása szerint egy 25-30 év körüli nő lehetett.
A babakocsi a Halló Bár önkiszolgáló étterem előtt, ahonnan a két hónapos Horváth Renátát elvitték (MTI Fotó: E. Várkonyi Péter)
A Terézváros.hu azt írja, hogy később kiderült, Renáta elrablója a bűncselekmény estéjén látta a híradóban, hogy keresik, de miután azt mondták a tévében, hogy a szemtanúk egy elhanyagolt külsejű nőt láttak, megsértődött és kikapcsolta televíziót.
A 33 éves P. Lászlóné korábban eladóként, felszolgálóként dolgozott, a gyermekrablás elkövetése idején azonban épp munkanélküli volt, és az is tudható volt róla, hogy mániákusan szeretett volna gyereket. A családja még ugratta is ezzel, sőt, meddőségi vizsgálatra is küldték, de nem mert elmenni, mert félt, hogy közlik vele: soha nem lehet gyereke. Végül 1983-ban P. Lászlóné örökbe fogadta a testvére újszülött lányát, ám négy évvel később P-ék elváltak. A bíróság pedig a férjének ítélte a gyereket.
P. Lászlóné nem adta fel, és azért, hogy a döntést másodfokon a maga javára fordítsa, terhesnek mondta magát, kismamaruhát kezdett hordani, még egy budai kórházba is befeküdt vizsgálatra, ahol kiderült, hogy álterhes. Végül másodfokon is volt férjnek ítélték a négyéves lányt.
P. Lászlóné letartóztatása után
Miután a gyereket 1987 karácsonyára sem kapta meg, elkeseredve járta Budapest utcáit, így jutott el a Hallo bárhoz, ahol a vécés néni leszidta, mert azt hitte, hogy ő hagyta kint a gyermekét az utcán. A nőnek addig korábban eszébe se jutott, hogy más gyerekét elrabolja, de a vécés néni, alapvető jóindulatú szavai, tettre sarkallták. Kiment a bejárat elé és egyszerűen eltolta a babakocsit, mielőtt Renáta édesanyja visszatért volna. Néhány sarokig mentek így, majd kivette belőle a gyereket és taxival az édesapjához utazott, akinek azt mondta most szült, a kislány az unokája. Ezt követően otthon hagyta a kicsit és elment babaholmikat vásárolni. Miután hazatért Dunakeszire, Szabó Erzsébet névre írógépen hamisított születési anyakönyvi kivonatot és kórházi zárójelentést a csecsemőnek.
A nőnek egy élettársa is volt, aki bevette a meséjét, miszerint terhes, így nagy örömmel fogadta a gyereket, még azt sem vette észre, hogy nem újszülött, egyedül az volt számára gyanús, hogy a kislány fülében volt egy fülbevaló. Az Index azt írja, hogy amúgy ez is nehezítette később a kislány megtalálását, az egyik ismertetőjele ugyanis éppen az apró, kékköves fülbevaló volt. A szűk környezet sem gyanakodott, a nő pedig rendesen nevelte a gyereket, bár akadtak napok, amikor eltűnt és ilyenkor az élettársa vigyázott a babára.
Anya akart lenni
18 hónappal később, amikor Renáta családja már azt gondolta, hogy a baba meghalt, a nő élettársa véletlenül megtalálta otthon a hamisított anyakönyvi kivonatot. A dunakeszi lakásba kiérkező rendőrök a 20 hónapos gyereket jó állapotban találták, akit Csörének becézett az elrablója és rendesen ellátta, nevelte. Amikor a nyomozók kérdőre vonták P. Lászlónét, beismerte a tettét.
Szerettem volna anya lenni. Bármit kapok, de megérte nekem, hogy anyának érezhettem magam.
– mondta elfogása után a nő, aki a kihallgatásán csak annyit kért, hogy legalább még egyszer láthassa Csörét. Amikor a sajtó beszámolt a nő indítékairól és rövid televíziós interjú is készült vele, sokan megsajnálták és együttérzésükről adtak hangot. A végül Renátát látványosan, kamerák előtt is visszaadták a szüleinek.
Az ügy pikantériája, hogy az elkövetőt végül nem ítélték el, ugyanis a gyermekrablás büntetőjogi szempontból is precedens értékű volt, mivel az akkor hatályban lévő Büntető törvénykönyvben nem szerepelt a gyermekrablás. Így végül P. Lászlónét kiskorú családi állásának megváltoztatása vétségért ítélték el, amelynek maximum egy év volt a büntetési tétele. A Terézváros. hu úgy tudja, hogy a nő felfüggesztett börtönbüntetést kapott, vagyis nem kellett börtönbe vonulnia, és végül teljesült a vágya, több gyermeke is született.
A ma már harmincas éveiben járó Renáta több mint tíz évvel ezelőtt egy internetes kommentben az alábbiakat írta az ügye kapcsán: „Köszönöm szépen, élek és virulok. Engem egyáltalán nem érdekel, hogy él-e még P. Lászlóné, az viszont sokkal inkább, hogy ne merüljön fel ez a kérdés, hogy hogyan hagyhatott ott engem az anyukám. Akkoriban valóban nem kellett még ilyenektől tartani.”
Renáta újra a családjával (Forrás: Facebook)
Gyerekrablások akkor és most
Hét évvel korábban is történt egy hasonló eset, 1980 decemberében a kétéves Orsolyát egy pestlőrinci óvoda elől rabolták el. Végül őt is épségben megtalálták 1981 februárjában. Az elrablóját az orvos szakértők betegnek találták, ezért az eljárást megszüntették ellene, és gyógyintézeti ellenőrzéssel házi gondozást rendeltek el. A gyerekrabló 2011-ben aztán azzal került be a hírekbe, hogy megfojtotta agresszív, alkoholista élettársát, majd feldarabolta a holttestet.
Nem olyan rég, 2022-ben is történt egy bizarr eset, a Miskolci Járási Ügyészség vádat emelt egy 44 éves nő ellen személyi szabadság megsértésének bűntette miatt. Az elkövető 2021 májusának egyik estéjén Miskolcon egy lakóház udvarán szülői felügyelet nélkül játszó hároméves gyermeket elrabolt. A kerítésen átemelve kivette a gyereket, majd a lakására vitte – számolt be a hajmeresztő esetről a Blikk, mely épp egy éve, május közepén történt. Szerencsére a rendőrök még aznap megtalálták a gyermeket, aki visszakerült az édesanyjához.
