Amikor terhes vagy, a tested a szó szoros értelmében már nem teljesen a sajátod. De nemcsak azért, mert növekszik a baba a méhedben, hanem mert vadidegenek úgy gondolják, hogy teljesen rendben van, ha megjegyzést tesznek arra, hogy mit eszel, hogyan sportolsz (vagy nem sportolsz), sőt, még arra is, hogy hogyan ülsz. A történelem során rettenetes tanácsokat osztottak a terheseknek, úgyhogy fenntartásokkal kell kezelni a kéretlen megjegyzéseket.
1. Viselj fűzőt!
A viktoriánus korszakban a nők fűzőt viseltek, és annak ellenére, hogy az orvosok kifejezetten nem javasolták terhesen a fűző viselését, mert a fejlődő magzatért aggódtak, mégis sokáig szokás maradt, hogy fűzőt hordtak a nők várandósan. Lucy Worsley, a brit Historic Royal Palaces vezető kurátora If Walls Could Talk című könyvében megjegyezte, hogy „a nőket még a legszélsőségesebb körülmények között is nehéz volt rávenni arra, hogy levegyék a fűzőt”.
A gyártók még „kismamafűzőket” is forgalmaztak, a Virginia Egyetem Claude Moore Egészségtudományi Könyvtárának testmódosításról szóló oldala szerint azonban a kismamafűzőket nem arra tervezték, hogy támogassák a növekvő pocakot:
Ehelyett a fűzőket úgy tervezték, hogy elfedjék, sőt minimalizálják a terhes test méretét.
Bár a fűző széles körű használata az Edward-korszak végére megszűnt, néhány nő még a 20. században is rajongott a terhességi fűzőért, amiről Pat Carter 1950-es évekbeli kiadványa is írt. Carter, aki a floridai Titusville-ben élt, némi szenzációt csinált magából, amikor hetedik gyermekét teljesen egyedül hozta világra, csupán néhány whiskys pohárka segítségével. Az otthonszülésről szóló, Come Gently, Sweet Lucinda című könyvében azt javasolta, hogy a nők viseljenek csontos fűzőt a terhesség alatt. „BONED, B-O-N-E-D. Ez tényleg megállítja a kis csirkefogót” – írta a könyvben, bár az, hogy miben állítja meg a babát a fűző – a növekedésen kívül -, nem teljesen világos. (Carter további gyöngyszemei közé tartozik a kalciumbevitel minimalizálása, hogy a baba csontjai megpuhuljanak, ami megkönnyíti a szülőcsatornából való kicsúszást).
Fűző terheseknek (Forrás: Wikimedia Commons)
2. Ne egyél!
Pat Carter csak úgy ontotta magából a rossz tanácsokat, például a terhesség alatti éhségdiéta híve volt, mert ez szerinte a „pocak megelőzésének” módja, ami alatt feltételezésünk szerint a fejlődő magzatot értette. Nem volt azonban egyedül azzal, hogy azt javasolta a terhes nőknek, hogy kevesebbet egyenek terhesen: a McCall’s magazin 1956. márciusi számában egy cikk szigorú diétát javasolt a várandós anyáknak, hogy vékonyak maradjanak. Persze az 1950-es évek nem éppen a józan anyai tanácsok időszaka volt, hiszen előfordult az is, hogy thalidomidot (csontvelőrák és lepra elleni gyógyszer) írtak fel terhes nőknek a reggeli rosszullétre, ami katasztrofális következményekkel járt a csecsemőre nézve.
Forrás: Getty Images
3. Gyújts rá!
Az orvosok már az 1920-as évektől kezdve tisztában voltak az anya dohányzásának káros hatásaival a növekvő magzatra; egy korai tanulmány megállapította, hogy amikor az anya dohányzott, a magzat szíve hirtelen szaporábban vert. Későbbi tanulmányok az anyai dohányzást az alacsony születési súllyal, a halvaszületések és az újszülöttkori halálozások számának növekedésével hozták összefüggésbe.
Az orvostársadalom azonban inkább hallgatott a káros szülési eredmények és a dohányzás közötti összefüggésekről.
Az 1940-es és 1950-es években a dohányipari vállalatok reklámkampányokat indítottak, amelyekben az orvosok támogatták termékeiket. Sőt, egyes tanácsok azt sugallták, hogy a dohányzás valójában jót tesz az embernek és a várandós anyának, mert fantasztikus relaxációs hatása van. Ezért ajánlja a fékezhetetlen agyvelejű Pat Carter is a kiadványában a dohányzást terhesen.
A kutatók dohányzással és a magzatra gyakorolt hatásával kapcsolatos megállapításaikat csak az 1960-as években tették a nagyközönség számára hozzáférhetővé. És még akkor is csak az 1980-as években indult széleskörű kampány, hogy rávegyék az anyákat a cigiről való leszokásra.
