A csecsemők és a kisgyerekek alvási szokásai nagyon másképp néznek ki, mint a felnőtteké, és folyamatosan változnak, ahogy a gyerekek fejlődnek. Az újszülöttek még napi 16-18 órát alszanak, eleinte véletlenszerűen, de körülbelül 6 hónapos korukra belső órájuk szinkronizálódik a nappal-éjszaka ciklussal. 12 hónapos korukra a csecsemők többnyire éjszaka alszanak, két napközbeni szunyókálás mellett, körülbelül kétéves korára pedig a legtöbb gyerek már csak napi egyet alszik.
Az alvásigény változik
De mi az az össz-alvásmennyiség, amit a szakemberek javasolnak a különböző életkorokban? „A leggyakrabban használatos az amerikai National Sleep Foundation által közzétett táblázat, amit több száz alvástanulmány eredményei alapján állítottak össze” – mondja Körmöczi Andrea pszichológus. A táblázat alapján:
- Újszülött (0-3 hónap): 14-17 óra
- Csecsemő (4-11 hónap): 12-15 óra
- Kisgyerek (1-2 év): 11-14 óra
- Kisgyermek (3-5 év): 10-13 óra
- Iskolás kor (6-13 év): 9-11 óra
- Tizenéves kor (14-17 év): 8-10 óra
A szakember azonban fontosnak tartja kiemelni, hogy a fenti számokat csak sorvezetőként érdemes használni, és inkább a tendenciát figyelni. „Az életkor előrehaladtával, ahogy a gyermek egyik életszakaszból a másikba lép, folyamatosan csökken az alvásigénye. A másik, hogy akár 3 óra különbség is lehet azonos életkorú gyerekek között abban a tekintetben, hogy mennyi a napi alvásigényük. Ez nagyon sok! De gondoljunk bele, hogy felnőttek között is milyen nagy különbségek vannak abban, hogy ki mennyit alszik, és ezek az egyéni különbségek természetes módon már gyerekkorban is megjelennek.”
Az alvásigényt az egyéni habituson túl még sok szempont befolyásolhatja, például betegség, adott napi aktivitás, évszak, ezért a pszichológus is azt javasolja, hogy táblázatok helyett inkább a gyermek igényeire figyeljünk.
Mi vagyunk a szülei, mi ismerjük a legjobban a szokásait, hogy mire van szüksége éppen. Bízzunk magunkban, hogy ezt fel tudjuk ismerni.
Körmöczi Andrea további szempontokra is felhívja a figyelmet: „Szülőként érdemes észben tartanunk, hogy a gyermek növekedésével párhuzamosan állandóan változnak az igényei, amihez nekünk is folyamatosan alkalmazkodnunk kell. Amikor egyes szokások körül egyre több a nehézség, feszültség keletkezik köztünk és gyermekünk között, érdemes felülvizsgálnunk, hogy az eddig kialakított szokásainkon kell-e változtatni, újragondolni a kereteket.”
Alvás közben is tanul
Az újszülött feladata, hogy mindent megismerjen a környezetében, ideje 70 százalékát mégis alvással tölti. Lehetséges lenne, hogy alvás közben is tanul? A felnőtteknél az alvás fontossága a tanulás során több évtizedes kutatások által bizonyított. Sokkal kevesebbet tudunk azonban arról, hogy az alvás hogyan hat a tanulásra az újszülöttek esetében, és arról is kevés információnk van, hogy ez a kapcsolat hogyan változik, ahogy a csecsemőből totyogós, majd óvodás lesz.
Egyre több tanulmány bizonyítja viszont, hogy a napközbeni alvás kulcsfontosságú a korai tanulásban. Fontos szerepet játszik például a beszéd- és szókincsfejlesztés terén vagy a memória fejlődésében. „A délutáni alvás szerepe hasonló az éjszakai alváséhoz. Ilyenkor a test regenerálódik, az agy feldolgozza az ingereket – magyarázza a pszichológus. – Az alvás segít a szervezetnek pihenni, véd a stressz káros hatásaitól, és segíti a neuronok fejlődését az agyban.”
Körmöczi Andrea szerint egy adott napon, amikor kimarad a délutáni alvás, pedig még szükség lenne rá, a gyermek nyűgösebb, hisztisebb lesz, az érzelmeit nehezebben tudja szabályozni. „Mozgáskoordinációja rendezetlenebbé válik, csetlik-botlik, akár baleset is érheti. Ha egy gyermek az egyéni szükségleténél hosszabb ideig kevesebbet alszik, akkor ez negatívan hat a tanulási képességekre, a memóriára, csökkenti a stresszel való megküzdést és az immunrendszer működését.”
A gyerek nem akar aludni
Néhány szülő azonban elég nehéz helyzetben van: a gyerekének nyilvánvalóan szüksége van a délutáni alvásra, de a gyerek ellenáll, és sehogy sem tudja őt elaltatni. Mielőtt azonban teljesen feladná a szülő a napközbeni alvást, néhány dolgot még érdemes lenne megpróbálnia. A szakember például azt javasolja, hogy szervezzük úgy a délelőttöt, hogy ebéd utánra kifáradjon a gyerek. „Legyünk szabad levegőn, mozogjon. Ideális a játszótér, de el is sétálhatunk együtt bevásárolni, barátokat meglátogatni.”
Továbbá fontos, hogy ne érezze kényszernek az alvást. „Inkább azt mutassuk meg neki, hogy az alvás jó dolog: beszéljünk vele arról, hogy figyelje meg magát, mennyivel nyugodtabban telik a délután, ha aludt, és biztosítsuk arról, hogy nem marad ki semmiből, amíg alszik (például ne ilyenkor hívjunk vendégeket, és ne ilyenkor játszunk a nagyobb testvérrel).
A délutáni alvást is kísérjék hasonló szertartások, mint az esti lefekvést: feküdjön be az ágyba egy kényelmes benti ruhában, teremtsünk csendes, félhományos környezetet, adjuk oda kedvenc alvóállatát, olvassunk egy rövid mesét vagy énekeljünk neki.
Ha a szülő teheti, aludjon ő is egy kicsit a csendespihenő során. „Ezzel egyrészt mintát mutatunk, másrészt magunkat is kíméljük. A gyerekeknek sokkal inkább egy kipihent anyukára van szüksége, mint arra, hogy a lakásban minden rendben legyen. Amíg kisgyerekeket nevelünk, tartsuk magunkat az »inkább a gyerekeim szeme csillogjon, mint a kilincseim« mondáshoz.”
Mikor nincs szükség napközbeni alvásra?
Máig rejtélyes, hogy a gyerekek végül miért hagyják abba a rendszeres délutáni szunyókálást, annak ellenére, hogy kifejezetten a hasznukra válik. A kutatók azt gyanítják, hogy a válasz az agy fejlődéséhez köthető. Talán egy bizonyos ponton az agy úgy változik meg, hogy kevésbé lesz kulcsfontosságú a délutáni alvás a tanulás szempontjából.
Azt, hogy mikor jön el ez a pont, még sok bizonytalanság övezi. Egy közelmúltbeli elemzés, hatalmas eltéréseket mutatott ki: egyes gyerekek már kétéves korukban abbahagyják a szunyókálást, mások pedig még hatéves koruk után is alszanak napközben. Ily módon a napközbeni alvás elhagyása vagy megváltozása olyan fejlődési mérföldkövekhez hasonlít, mint a járás vagy a beszéd, amelyek szintén nagyon változó korokban kezdődnek – egyes gyerekek például már kilenc hónapos korukban elkezdenek járni, míg mások 18 hónapos korukban tanulnak csak meg.
Vannak azonban bizonyos jelek, amelyek arra utalnak, hogy a gyereknek ideje leszoknia a délutáni alvásról. Körmöczi Andrea szerint ez nem egyik napról a másikra történik, hanem folyamatosan az óvodáskor során, többnyire a nagycsoportban. „Ha a gyerek a délutáni alvásidőben nem tűnik fáradtnak, aktív, nyugodt, és az estét is nyűgösség nélkül tölti, vagy alszik ugyan délután, de este csak a megszokottnál jóval később tud elaludni, esetleg reggel túl korán kel, akkor az mind-mind arra utal, hogy már nincs szüksége a délutáni alvásra. Ez a változás azonban folyamatos. Vannak napok, amikor nincs szüksége már alvásra délután, így kár lenne erőltetni, máskor viszont fáradtabb, és mégis aludna.”
Az átmenet megkönnyítésére a szakember a csendespihenő bevezetését javasolja. „A gyermek megkapja a választás lehetőségét, hogy alszik, vagy nem, saját igényétől függően.
Már nem mi erőltetjük rá, hogy mi kell neki, mert ezzel csak az ellenállását növeljük.
Ha viszont nem érzi kényszernek, és tudja, hogy az alvás jó dolog, mert délután kevésbé lesz fáradt, akkor szívesen ledől, ha szükségét érzi.”
Andrea szerint az sem mindegy, hogy az alvást felváltó csendes pihenő milyen tevékenységeket foglal magában. „Olyan tevékenységeket engedélyezzünk, amiket csendben tud végezni, például mesekönyv-nézegetés, rajzolás, kedvenc játékkal való játszás, zenehallgatás. Legjobb, ha az ágyában van ilyenkor, hátha mégis elaludna. Kérjük meg, hogy olyasmit ne csináljon, ami zajjal jár, nagy mozgást igényel, illetve kerüljük a TV, mobiltelefon, laptop, tablet használatát, ami inkább felélénkíti.”
