nlc.hu
Baba & Szülők

A pszichológia szerint így formálják a gyerekkori élmények a felnőtt személyiségedet és viselkedésedet

Volt már olyan, hogy egy helyzetben hirtelen reagáltál valamire, majd utólag elgondolkodtál: miért csináltam ezt? Sokszor a válasz a gyermekkorban keresendő.

A korai élményeink nem tűnnek el nyomtalanul. Velünk maradnak, és láthatatlanul formálják azt, hogyan gondolkodunk, érzünk és viselkedünk felnőttként. A személyiségünk olyan, mint egy egyedi recept: gondolatok, érzelmek és viselkedések sajátos keveréke.

Bár a génjeink is számítanak, a személyiségünk jelentős része a gyerekkori tapasztalatokból épül fel. Gyerekként szinte szivacsként szívjuk magunkba a világ működését.

személyiségfejlődés

A gyerekkorunkban keresendők a felnőtt személyiségünk gyökerei (forrás: Getty Images)

Személyiségfejlődés: több fontos szakasza van

Csecsemőkor (0–2 év): ekkor alakul ki az alapvető bizalom és a kötődés.

Kisgyerekkor (2–6 év): megjelenik az önállóság és a kezdeményezőkészség.

Iskoláskor (6–11 év): egyre jobban megértjük a helyünket a világban.

Serdülőkor (12–18 év): formálódik az identitásunk és a jövőképünk.

Minden életszakasz hozzátesz valamit ahhoz, akikké később válunk.

A család hatása a személyiség fejlődésére 

A család az első hely, ahol megtanuljuk, hogyan működnek az emberi kapcsolatok. A szülők viselkedése és nevelési stílusa nagy hatással lehet arra, hogyan látjuk magunkat és másokat.

A pszichológusok négy alapvető nevelési stílust különböztetnek meg:

  • Támogató, de következetes: itt a szeretet és világos szabályok egyszerre dominálnak.
  • Tekintélyelvű: szigorú szabályok, kevés érzelmi támogatás.
  • Megengedő: sok szeretet, kevés határ.
  • Elhanyagoló: kevés figyelem és kevés iránymutatás.

A kutatások szerint azok a gyerekek, akik szeretetteljes, de következetes környezetben nőnek fel, gyakran magabiztosabb és kiegyensúlyozottabb felnőttekké válnak.

A családon belüli szerepünk is hatással lehet ránk: a szakemberek szerint az elsőszülöttek gyakran felelősségteljesebbek, miközben a legkisebb gyerekek sokszor lazábbak és társaságkedvelők. A középső gyerekek viszont gyakran jó közvetítőnek számítanak a konfliktusok során.

A kötődés hatása a felnőtt kapcsolatokra

A korai kötődés mintát ad a későbbi kapcsolatainkhoz. A pszichológia négy fő kötődési stílust különböztet meg:

  • Biztonságos: stabil, kiegyensúlyozott kapcsolatok.
  • Szorongó: erős félelem az elhagyástól.
  • Elkerülő: nehézség az érzelmi közelséggel.
  • Dezorganizált: kiszámíthatatlan érzelmi reakciók.

A kutatások szerint az emberek többsége biztonságosan kötődik, de a kötődési minták felnőttkorban is változhatnak.

Személyiségfejlődés: ha a gyerekkor nehéz volt

Nem minden gyerekkor idilli. Bizonyos élmények mély nyomot hagyhatnak. A fizikai, érzelmi vagy szexuális bántalmazás, az elhanyagolás, egy közeli családtag elvesztése, a súlyos betegség vagy baleset vagy az erőszakos események megtapasztalása biztosan nem múlnak el nyomtalanul.

Az ilyen tapasztalatokat átélt emberek gyakran túlélési stratégiákat alakítanak ki. Ami gyerekként segített alkalmazkodni, felnőttként szorongáshoz vagy bizalmi nehézségekhez vezethet. Ugyanakkor sok ember rendkívüli rugalmasságot mutat, és képes feldolgozni a múltját.

A személyiségünket nemcsak a család, hanem a tágabb környezet is alakítja. A kultúra meghatározza, hogyan viszonyulunk az érzelmekhez és a közösséghez. Az anyagi helyzet hatással lehet a stressz szintjére és a lehetőségekre. Mindezek az élmények együtt formálják azt, hogyan látjuk a világot.

Hogyan jelenik meg mindez felnőttkorban?

A gyerekkori tapasztalatok sok területen visszaköszönhetnek. A párkapcsolatainkban a kötődési stílus gyakran meghatározza, hogyan szeretünk. Aki gyerekként megtanulta kifejezni az érzéseit, felnőttként is könnyebben teszi. A gyerekkori bátorítások vagy a szüntelen kritikák pedig az önbizalomra fejtik ki hatásukat. Ami pedig a stresszkezelést illeti: a gyerekkorban tanult megküzdési módok gyakran később is velünk maradnak.

A jó hír az, hogy a személyiségünk nem kőbe vésett. Az agyunk egész életünkben képes alkalmazkodni és fejlődni.

A változást elősegítheti, ha terápiára járva feldolgozzuk a múltbeli élményeket, de fontos lehet a tudatos jelenlét és a meditáció is, melyek segítik az önismeretet.  Törekedni kell az önreflexióra, valamint arra, hogy támogató kapcsolatokkal vegyük magunkat körbe, melyek biztonságos érzelmi környezetet adnak.

A gyerekkorunk erősen hat ránk, de nem határozza meg végleg az életünket. Ha megértjük a saját mintáinkat, lehetőségünk nyílik arra, hogy változtassunk rajtuk. A múlt formálhatott minket, de a jövőnk továbbra is a mi kezünkben van.

Forrás: medium.com

ajánlott videó


Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top