A nyugati társadalmakban leginkább elfogadottnak számító a felnőtt életút – kimondatlanul is – szinte mindig ugyanazt az ívet járja be: tanulás, párkapcsolat, házasság, gyerek. Aki ettől eltér, gyakran magyarázkodásra kényszerül. Egyre több pszichológiai kutatás bizonyítja azonban, hogy a gyermekvállalás elutasítása nem a felelősség hiányáról szól.
A gyermektelenség mint „erkölcsi vétség”
Leslie Ashburn-Nardo, az Indiana University-Purdue University Indianapolis pszichológia docense úgy fogalmaz: „A kutatások arra utalnak, hogy a gyermektelenséget nemcsak atipikusnak vagy meglepőnek, hanem erkölcsileg helytelennek is tartják.”
Ez magyarázza azt a sokak számára ismerős helyzetet, amikor egy „nem szeretnénk gyereket” mondat után a beszélgetés hirtelen kínossá válik, vagy amikor a döntést azonnal önzéssel, karrierizmussal vagy érzelmi éretlenséggel azonosítják. Mintha a szülővé válás automatikusan erkölcsi fölényt biztosítana, a gyermektelenség pedig erkölcsi hiányállapot lenne.
Sok tudatosan gyermektelen ember azonban nem azért mond nemet, mert nem szeretne alkalmazkodni, hanem mert pontosan tudja, mivel jár a szülői szerep érzelmileg, mentálisan, anyagilag és társadalmilag. Egy az élettel való elégedettséggel foglalkozó tanulmány rámutat, hogy a gyermektelen emberek gyakran úgy értelmezik a felelősséget, hogy biztosítják a szükséges erőforrásokat és elkötelezettséget, mielőtt szülővé válnának, és a szülőséget tudatos és csodálatra méltó választásnak tekintik, ha kellő felkészültséggel vállalják.
Sokan közülük saját gyerekkori élményeikből indulnak ki: látták a kiégést, tapasztalták az érzelmi elérhetetlenséget, vagy már fiatalon kénytelenek voltak „felnőttként viselkedni”. Ebben az értelemben a gyermektelenség nem menekülés, hanem etikai döntés: inkább nemet mondani a szülői szerepre, mintsem félvállról venni.
Nem felelőtlenség, hanem tudatos döntés (Forrás: Getty Images)
Gyermektelenség: nem kevesebben vannak, csak kevésbé hangosak
A Pew Research Center adatai szerint az Egyesült Államokban a gyermektelen felnőttek aránya folyamatosan nő: a 18 és 49 év közötti, gyermektelen személyek nagyjából 44%-a mondja, hogy valószínűtlen, hogy valaha is gyermeke lesz – ez a szám az elmúlt évtizedben folyamatosan emelkedett. Ez nem marginális trend, hanem társadalmi átrendeződés, amelyhez a közbeszéd egyelőre nehezen alkalmazkodik.
A középkorúak és az idősebb felnőttek körében tapasztalható gyermektelenségről szóló kvalitatív tanulmányok áttekintése olyan témákat tárt fel, mint az ellátás és a támogatás kezelése, a gyermektelenség értelmezése, valamint az önállóság megteremtése, rávilágítva azokra a bonyolult és átgondolt szempontokra, amelyek a gyermektelenség mellett való döntéshez kapcsolódnak.
A pszichológia szerint ideje lenne újragondolni, mit is értünk felelősségen. Nem biztos, hogy az a legfelelősebb döntés, amelyet a társadalom automatikusan jutalmaz. Lehet, hogy sok esetben épp az a felelősségteljes magatartás, amikor valaki kimondja: nem tudja, nem akarja, vagy nem érzi magát alkalmasnak a gyermekvállalásra.
A gyermektelenség nem kudarc, nem hiány, és nem önzés. Sokak számára egy fájdalmasan átgondolt és következetesen végigvitt életbeli döntés, amely mögött több önismeret van, mint azt a külvilág hajlandó elismerni.
