Az OTT az a varázslatos hely, ahova soha, de soha nem akar megérkezni elég gyorsan egy jármű sem. Ott várnak rájuk a kalandok, amiket a teljes mértékben felesleges időhúzással elodázunk, azaz utazunk, amikor már ott is lehetnénk. Ha lehetne, biztos, hogy boldogan életre hívná az összes gyerek a hoppanálást a Harry Potterből, hogy kihagyva az unalmas utakat egyből ott teremjenek, ahol lehet majd nyafogni a fagyik, hekkek és bazársoron kapható kulcstartók miatt. Egyelőre azonban nincs hoppanálás, úgyhogy kénytelenek vagyunk mi, szülők megoldani az utazást úgy, hogy senki se boruljon ki, ne kapjon dührohamot, és ne akarjon út közben kiszállni azzal, hogy neki el is ment a kedve az egész nyaralástól.
Íme néhány tipp, hogy elviselhetőbbé tedd az utat a gyerekeknek és magadnak
Ha autóval mentek, tervezz be megállókat
Minél hosszabb az út, annál fontosabb, hogy legyenek közben megállók, amikor pisilni, szaladgálni, mozogni lehet egy kicsit. Emlékeim szerint nekem gyerekkoromban ehhez nem is kellett túl hosszú út, elég volt, hogy Balatonra mentünk, de félóránként meg kellett miattam állni egy pihenőre, annyira elviselhetetlenné váltam a szülők számára. Kikészítettem őket a folyamatos nyafogással, nem bírtam megülni a fenekemen, ugráltam a fejükön – a családi legendák szerint legalábbis –, ezért hagyománnyá vált, hogy bizonyos pihenőhelyeken, benzinkútnál, ahol lehetett, megálltunk öt percre, hogy lehiggadjak, és tudjuk folytatni azt a végeláthatatlannak tűnő utat, ami gyerekfejjel annyira felbőszített. Pedig nyilván nem volt kétórás út az egész, mégis számomra örökkévalóságnak tűnt, nem bírtam volna megállók nélkül. Még jobb, ha ezek a megállók szórakoztatóak, ha hosszabb útra indultok, akkor lehet látnivalókat beiktatni 2-3 óránként, hogy úgy érezzék a gyerekek, történik valami – bármi azon kívül, hogy elsuhan a táj az ablakuk előtt.
Használd az utazást arra, hogy építsd a kapcsolatot a gyerekeiddel
Lehet úgy is tekinteni arra a pár órás összezártságra, amit egy autó- vagy repülőút jelent, hogy ajándékba kaptok időt arra, hogy csak a gyerekekkel legyetek. Autóban lehet például remek hangoskönyveket hallgatni együtt, olyanokat, amiket a család minden tagja örömmel hallgat. Lehet úgy hallgatni közösen a zenét is, hogy mindig másik családtag választ számot, amitől izgalmas játékká válhat a háttérzaj. És persze ott vannak a szuper szójátékok, mint az, amikor az utolsó betűvel kell mondani szót, vagy a jó öreg barkochba, amit a kicsik annyira viccesen képesek előadni, hogy utána évtizedekig a családi legendák közé beépülnek az aranyköpéseik. Ha hosszú repülőútra mentek, akkor ott is van annyi szabadságotok, hogy kártyázzatok vagy az elérhető videójátékokkal közösen játsszatok.
Keltsd fel az érdeklődést
Jó taktika nagyobb gyerekeknél, hogy még utazás előtt megnéztek egy filmet vagy elolvastok egy könyvet az úti célotokról. Ez leginkább akkor működik, ha a Balatonnál messzebb, külföldre készültök nyaralni. Olvassák el a gyerekek is, mi vár rájuk utazás közben, milyen városokon haladtok majd keresztül, és ha megálltok valahol, vegyetek egy képeslapot is, amit el lehet küldeni a nagyinak, vagy betenni egy albumba – mert ragasztgatni minden gyerek szeret –, a lényeg, hogy legyen út közben értelme a sok helynek számukra, amit látnak az autóból. Így majd a homlokukra csaphatnak, hogy nahát, tényleg, erről olvastatok otthon, milyen jó élőben is látni.
Legyen nálad étel
Még a nagymamámtól tanultam, hogy ha utazás van, akkor az étellel csodásan le lehet csendesíteni a gyerekeket. Mindig úgy készült a kétórás útra is, hogy frissen sült almás pitét csomagolt nekünk, pogácsát tett a pakkba, és persze a házi meggyszörp is kéznél volt. Ráérzett ösztönösen arra, hogy az ételnek bizony van szórakoztató hatása is, főleg, ha olyat tartogatunk a gyereknek az utazás idejére, amit nem kap túl gyakran. Az én gyerekeimet például gumicukorral lehet lekenyerezni, de egészségtudatosabb anyukák házi cukormentes nasikkal is próbálkozhatnak.
Engedd meg a kütyüket
A saját érdekedben hagyd, hogy tabletezzenek a gyerekek, mesét nézzenek, persze azért ésszel, és nem tíz órán keresztül. Könnyű megoldásnak tűnhet, hogy egész úton nyomkodják vagy bambulják a kütyüket, de elfáradnak benne, aztán attól lesznek még a végén hisztisek. Ezért érdemes úgy engedni, hogy egy mese erejéig vagy egy órán keresztül játszhatnak vele, utána valami más, képernyőmentes szórakozást kell kitalálni nekik.
