Az első és legfontosabb lépes, hogy megértsük: a saját kis „kassza” szabadságot ad a gyermeknek, ugyanakkor arra is megtanítja, hogyan kell bánni a pénzzel. Mert egy iskolás kis lurkónak is megtanítható, hogyan kell beosztani a pénzt, vagy éppen félretenni. A zsebpénzt nem egyfajta jutalomnak veszik majd, hanem egy olyan saját „bevételnek”, ami miatt felelősséget éreznek. Ezzel együtt megértik, hogy miért fontos a pénzügyi függetlenség, és megtanulhatják, milyen kiadási szokások vannak.
Ne egyszerűen csak adjuk a zsebpénzt, hanem kössük teljesítményhez! Ha segít a lurkó a házimunkában, ha a házin felül is old meg feladatokat, ha egész héten magától pluszoldalakat olvasott a mesekönyvben… Ezzel ugyanis teljesítményhez kötjük a pénzt, nem pedig jutalomnak tekintjük.
Amint a lurkó megérti a pénz jelentését, tanítsuk meg arra is, hogy adakozzon. Meséljünk neki felajánlásokról, jótékonysági lehetőségekről. Mondjuk el, ezek milyen célt szolgálnak, hová kerül a zsebpénzének a fele, ha azt felajánlja valamilyen nemes ügy érdekében. A célokat ugyanis nemcsak a „pénzszerzéskor” kell elmagyarázni, hanem a költésnél is.
Az, hogy valaki tud bánni a pénzzel, nem csak azt, jelenti, hogy képes félretenni, spórolni, hanem azt is, hogy okosan tudja befektetni. Ezeket az apró lépéseket egészen 18 éves koráig érdemes tanítani a gyermekünknek. Fontos, hogy ő is meglássa az értékeket, és megtalálja az egyensúlyt a megtakarítás, a kiadás és az adakozás között.
