Otthon hagyott osztályfőnök és szőrös párizsi – így osztálykirándultunk mi

Amikor az osztálykirándulás életre szóló emlék

“Nincsenek igazán szaftos történeteim a gimis osztálykirándulásokról, tekintve, hogy elég eminens osztályba jártam. Nem voltak nagy balhéink, ha jól emlékszem, összesen egy osztálytársunk dohányzott, szóval tényleg unalmasan jógyerek-banda voltunk. Ami miatt nagyon jó visszaemlékezni az osztálykirándulásainkra, az az, hogy szuper helyeken jártunk. Egyik évben kaptunk egy tíznapos erdélyi utat jutalmul, mert mi produkáltuk a legjobb osztályátlagot az iskolában. Így történhetett meg, hogy jártunk Kisbaconban Benedek Elek szülőházában, ami tényleg olyan, mintha egy mesekönyv lapja elevenedett volna meg, sátraztunk a Békás-szorosban 0 fokban, ahol a talaj olyan kemény volt, hogy a cölöpök lilára törték a tenyerünket, ugráltunk a Mohos-láp zsombékjain.

Tartsunk hozzá, nyomatok! – Erdélyben jártunk

De a legszebb élmény mégis az volt, amikor az ezeréves határhoz közeledve gyimesi csángó zenészek szálltak fel a buszunkra, és hallgathattuk a muzsikájukat, miközben a káprázatos tájban gyönyörködtünk. Ha visszagondolok, most is belefacsarodik a szívem. És a legszebb ajándékom is egy iskolai kirándulás volt: a 18. születésnapomra azt kaptam a szüleimtől, hogy elmehettem a suli által szervezett 10 napos olaszországi útra. Rengeteg varázslatos helyen jártunk Firenzétől Rómán át egészen Capri szigetéig. Positanóba azóta is szerelmes vagyok. És bizton állíthatom, hogy a kozmopolita világszemléletemet is ezek a gimis kirándulások – és a szuperfej földrajztanárom – alapozták meg.”

A kísérő apuka is tud ciki lenni

“Egy zebegényi táborban történt, ahol gyakorlatilag az egész általános iskola jelen volt. Hazafelé hajóval mentünk, egymás után indultak az osztályok a kikötőhöz. Mi, mint nyolcadikosok feladatul kaptuk, hogy segítsünk az alsósoknak – talán a negyedikeseknek – eljutni a Duna-partra. A negyedikesekkel csak az osztályfőnökük volt és egy apuka, aki viszont a tábor utolsó délelőttjén elképesztően berúgott. Így a nyolcadik gyakorlatilag a részeg és félmeztelen apukát terelgette, aki a hajóállomáson fedezte fel, hogy a szobájának kulcsa a zsebében maradt. Bár felajánlottuk, hogy visszaszaladunk vele, ő azt üvöltözte, hogy álljunk félre, majd megoldja: a kulcsokat beledobta a Dunába. Ezek után alig volt meglepő, hogy a riadt negyedikeseknek félmeztelenül kézenállás-bemutatót tartott, de fejre esett. Utólag nagyon sajnálom a gyerekét.”

A jó tanulók strandolása

“Nekem a legkedvencebb kirándulásaim az év végén esedékes »jó tanulók kirándulásai« voltak. Általános iskolában minden évben, év végén az osztályok legjobb tanulóit, 4-5 gyereket, elvittek egy nagy közös kirándulásra. Ilyenkor strandolós helyekre mentünk, és ezeket imádtuk. Mindig megnéztünk valami helyi nevezetességet – múzeum, templom, skanzen –, majd déltől kora estig a helyi strandon úszkálhattunk, játszhattunk. Mindig nagyon jól éreztük magunkat, én speciel egész évben azért tanultam, hogy ezekről a kirándulásokról le ne maradjak.”

Disznószőr a párizsiban

“Szóval még alsós lehettem, amikor egy nyári erdei táborban konfliktusba kerültem az osztályfőnökkel és a konyhás nénivel. Történt ugyanis, hogy a reggelinél a párizsit piszkálta az egyik gyerek, és kihúzott belőle valamit. Kérdezte, hogy mi lehet az, én meg azt mondtam, hogy disznószőr. Azóta se tudom, mi lehetett az, egyébként rossz minőségű felvágottakban simán találsz ilyet, apukám mindig azt mondta, hogy az disznószőr, szóval tőle tanultam. Persze az asztalnál senki nem ette meg aznap a reggelit. Később kiderült, hogy továbbadták az infót evés közben, és mindenki otthagyta. A szálak hozzám vezettek, persze hogy engem vettek elő.”

Osztálykirándulás osztályfőnök nélkül

“A mi legjobb osztálykirándulásunk utolsó évben volt, amikor mi szerveztük meg saját magunknak, és nem jött velünk a súlyosan bigott katolikus osztályfőnökünk. Boldogkőváraljára mentünk, mi találtunk szállást, együtt döntöttünk a kirándulásokról és a programokról, nem volt, aki hajtson minket az erdőben, mert »a mise hatkor kezdődik, addigra vissza kell érnünk«. Itt már volt alkoholfogyasztás, meg dohányzás is, emlékeim szerint, de semmi ordenáré nem történt.”

Ha hányingered van a busztól

“Nekem nem nagyon vannak meg az osztálykirándulások. Utáltam őket, mert mindig busszal kellett menni, amitől teljesen kikészültem: végig hányingerem volt, és már az odaúton azon paráztam, hogy milyen lesz a visszaút. Arra emlékszem, hogy mindig azért fohászkodtam, hogy ne hányjam telibe az előttem ülőt. A teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy elég nagydarab kislány voltam, utáltam magam, a testem, a magasságom, utáltam az egész világot, utáltam, hogy osztálykirándulásra kényszerítenek. Introvertált voltam már akkor, na.”

Amikor kibújik a rossz kislány a mintagyerekből

“Az általános iskolában mindig is a legjobb tanulók közé tartoztam. Aminek része volt, hogy meg akartam felelni a tanáraimnak. Gondosan építgetett presztízsem rendre az osztálykirándulásokon omlott össze. Ott nyilván úgy éreztem, hogy legfőbb ideje kitörnie a rossz kislánynak a jó kislányból. Ettől a következők történtek:

• Fiú mellett fekvés a tornatermi közös hálóban, matracon (Sellye).
• Első csók az emeletes ágyon úgy, hogy persze többen alszanak körülöttünk, és kuncognak a hangokon (Almamellék).
• Visítozás a zuhanyzóban azért, mert a fiúk megpróbálnak belesni (szintén Sellye).
• Kiugrálás az ablakon – valami fiú nyilván itt is volt vagy a motivációk, vagy a célok között (Égertető).
• Kiszökés a helyi diszkóba, amit a helyi fiúk (ki más) rendeztek a fővárosi lányok tiszteletére, mintegy heten-nyolcan lehettünk a hatalmas bulin valami pajtafélében, ahová Etelka néni szegény az idegességtől remegve jött utánunk.

Mindezekért a következő büntetéseket kaptam:

• zsíros badella kisúrolása az éjszaka közepén,
• elverés tábori fakanállal, meztelenül (zuhanyzós eset),
• hazaküldéssel fenyegetés.

Szerintem megérte. Ha ezek nem történnek, a rossz kislány talán még durvább formában tört volna elő belőlem tizenöt év múlva, mint ahogy előtört (mindenki jobban jár, ha erről már nem írok).”