Család

Menjünk a jégre!

Ha odakinn repkednek a mínuszok, nem szívesen mozdulunk ki a meleg szobából. Pedig érdemes jó melegen felöltözni, és megkeresni a megfelelõ terepet egy igazán jó téli délután eltöltéséhez! Szánkóra, sítalpakra, korira fel!









Cikkünk szerzője Jakabosné Kovács Judit drámapedagógus, baba-mama foglalkozásvezető, 3 gyermek édesanyja.

• Honlapja: » 
Elő a szánkót!


Ha havazik, érdemes felderíteni, hogy a környéken hol lett belőle puha hótakaró. Ne várjunk a hétvégére, mert addigra elolvadhat, irány a Normafa – hozzánk ez van legközelebb!

Hétvégén sokan vannak, de bevált szokásunk, hogy vagy korán reggel megyünk, amikor még miénk az egész hegy, vagy késő délután, esetleg este sötétben, amikor világít a hó, különösek a fények, és előttünk pislákol a város. Ez utóbbi külön izgalmat rejt, nem a pálya miatt, mert ismert pályán szánkózunk, de egy-egy hófödte bokor, különösen görbülő fa megmozgatja az aprónép fantáziáját. Ezek igazán emlékezetessé teszik a hótúrát.







Séta, játék a hóban




Ne csak szánkózásra gondoljunk, egy havas sétáért is érdemes kimozdulni. Ahol gyermek van a családban, ott készüljünk fel a hócsatára, hóemberkészítésre. Ha jól felöltöztettük a gyerekeket és egy termosznyi meleg tea lapul a hátizsákunkban, nem fognak megfázni, akkor sem, ha a végére mindenük csupa hó. Ne rémüljünk meg, ha a csemeték megkóstolják a havat, ha belehemperednek, vagy ha jól megdobnak minket, vegyük a lapot.







Tipp: Szűz hóba írjunk, nem csak botocskával lehet kis ábrákat rajzolni. Találjunk ki közösen egy nagy formát, és óvatosan, lábbal kitaposva rajzoljuk a hóba, lehet ez egy hatalmas nap vagy gyermekünk nevének kezdőbetűje, bármi, amit kitalálunk.
Gyermekeinkkel készítsünk angyalt a szűz hóba. Egyszerű: belefekszünk hanyatt, mozgatjuk a karunkat, abból lesz a szárnya, mozgatjuk a lábunkat, abból lesz a ruhája. 


Téli sportok






Tipp: Megbízható márkájú felszerelést vegyünk, akár használtan, úgy olcsóbb, az új, de „no name” korcsolyák és síbakancsok meglepően kényelmetlenek tudnak lenni, törik a lábat, letörik a csatjuk, és nem örökíthető tovább, nem lehet eladni sem, ha kinőtték… 
Persze ha már szánkózásról van szó, eszünkbe jutnak a tél egyéb örömei is: síelés, korcsolyázás, amely élményt, friss levegőt, egészséges mozgást, jó kiruccanást jelent, és a gyermekek cseperedésével a szülőknek is nagy élmény, igazi családi program. Ezek a sportok nem adják könnyen magukat, sokszor pénz- és időigényesek, kell egy pálya, egy befagyott tó, felszerelés…

Mindenesetre egy korcsolya a karácsonyfa alatt többet ér, mint egy számítógépes játék, és orvosra, gyógyszerre is kevesebbet költenek azok a családok, amelyek tagjai téli sportokat űznek. 

 




Az első esések


Minden kezdet nehéz, hiszen esésekre számíthatunk az elején, fontos, hogy ne erőltessük a gyereket, ne vegyük el a kedvét, ha sír, üljünk ki vele pihenni, az ő tempójához igazodjunk! 





• Jégen 



Nekünk az vált be, hogy mindkét sport esetén azzal kezdtük, hogy az első lépés az esésből való felállás megtanulása lett. Nincs ebben rémisztés, amikor először a jégpályára álltunk, mielőtt elengedtem, elmondtam:  „Először jön a huppanás, abból felállunk, sokat esel az elején, aztán majd egyre kevesebbet, na figyelj…” Elengedtem, már esett is. „Bumm! Ez az! Na, most próbáljunk meg felállni!” (Feltápászkodik, segítek is.)  „Jó! Így tovább…”







Szóval először az eséssel kell megbarátkozni, hogy ne féljen tőle, hanem természetes legyen, mintha az is a móka része lenne, a bummozástól azzá is válik, ha kellő humorral és kitartással csináljuk. Vizslatom a nagyokat, ha esnek körülöttünk, és megjegyzem: „Látod, ő már tud, de ő is elesik néha, így megy ez.”
Azért kezdtük ezzel, mert korcsolyázni és síelni sem tudnak a gyerekek úgy megtanulni, ha tartjuk őket a lábunk közt, vagy fogjuk a kezüket. Pont azért, mert úgy nem találják meg a saját egyensúlyukat, ami a lényeg, ha az megvan, már szépen haladnak, olyankor már élvezik is.


Korcsolyánál a „totyogj ide pingvinmamához” játék jött be, és a sok esés-kelés után, pihenésként, mókából persze húztuk őket közösen, vagy a lábunk közt, de hamar értették, hogy ha maguk mennek, abból lesz a tudás.






• Sítalpon 



Hétéves volt a nagyfiam és öt a lányom, amikor síelni kezdtek. Lankán hóeketartásban próbálkoztak, nagyon hamar ráéreztek. Másnap már a nagy pályán jöttek hóekében kanyarogva. A kicsi háromévesen úgy tanult meg, hogy kis pályán jöttem vele három napig úgy, hogy bababoltban kapható babahámra (etetőszék biztonsági öveként árulják) gumipók kötelet (4-5 méter) kötöttünk, a domb tetején beállítottam a léceit enyhe hóekébe, és annyit mondtam, hogy fogja meg a térdét, ezzel egyben az előredőlés is megvolt. Aztán érezte, hogy ha az egyik oldalra helyezi a súlyát, el tud kanyarodni, a végén hóekében megállni. A harmadik napon a domb tetején lecsatoltam a gumipókot, és a gyermekem ment, mintha síléccel a talpán született volna.

A három nap alatt több gyereksírást, küzdést, frusztrált szülőt és csemetét hallottunk magunk körül a libalegelőn. Nekünk már nem volt szükségünk a pórázra, így jó pár gyermek a póráz segítségével pár nap alatt megtanult vele síelni, 4-5 éveseknek elég volt egy-két ilyen kibiztosított lecsúszás, és már bátran száguldottak nélküle is. Nagyobb, félős gyermekeknek is ajánlom, mert az egyensúlyt így maga teremti meg, de a nagy eséseket ki tudjuk védeni, biztonságot ad. Lelki köldökzsinór.

Gyermekünk személyiségfejlődésére, önbizalmának alakulására is jó hatással lesz, hogy a kezdeti nehézségek után egyre több sikerélményben lesz része. Később, ha valami nem megy elsőre az élet más területén, lesz mihez visszanyúlni. Arról nem is beszélve, hogy olyan tudást kap, amellyel aztán felnőttként is ki tud kapcsolódni, élvezni tudja az életet, tud töltődni.




Miért jó a hóban?






• A friss levegő serkenti az agy működését.

• Hóba rajzolás, írás, nagy forma kitaposása – íráshoz szükséges  részképességek fejlesztése, mozgáskoordináció, feladattudat (nem mehetünk ki a vonalból, mint az iskolaérettségi vizsgálaton a labirintus- vagy vonalkövetési feladatoknál).

• Hógolyó, hóembergyúrás – kézizmok erősödése, az elképzelt forma létrehozása, a fej és a kéz összedolgozása, mert ugye tudjuk, hogy ha elsős gyermekünk nem kerekíti elég szépen a betűket, akkor nem a betűk írásos keserű gyakorlása hozza meg az eredményt, hanem gyurmagolyó, hógolyó gyúrása, körök kerekítése homokba, hóba, nagyban, poszterre, a betűforma kisétálása.

• Az alkotás öröme, a képzelet megmozgatása (mihez hasonlít a hófödte rönk?, hóangyal készítése).

• Új mozgásforma elsajátítása a téli sportok révén, mozgáskoordináció, testtudat kialakulása, térben való mozgás.

• Sikerélmény, a kezdeti nehézségek leküzdése, pozitív énkép, önbizalom támogatása.

• A szülő mint játszótárs a hócsatában, szánkózótárs. Kilépés a mindennapokból. Feszültséget oldó-levezető, regeneráló hatás, közös nevetéssel, humorral.

Irány a természet télen is!
Jó havazást!

Illusztráció: a szerző fotói

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top