Miért jó a mamának, ha szoptat?

Amikor megfogan egy gyermek, édesanyja szervezetében elindul egy folyamat, amelynek megvannak a természetes „állomásai”. Ugyanúgy, ahogy egy szimfónia nem teljes a zárótétel nélkül, ez a nagyon komplex testi-lelki folyamat is befejezetlen a szoptatás nélkül. Maradjunk a zenei példánál, és gondoljuk el, hogy mennyire kidolgozott, szó szerint megkomponált az, hogy mikor melyik hangszer lép be. A várandós testben is így lépnek működésbe a legkülönbözőbb hormonok: egyik a másik után, mindegyik a maga feladataival, hogy minden optimálisan működjön, és a lehető legteljesebb harmóniában növekedhessen a magzat. Semmi nincs a véletlenre bízva, minden mindennel összefügg. Ha bárhol beleteszünk vagy elhagyunk valamit, akkor felborítjuk a természet menetét.

Szülés után visszaáll a rend

Ha egy újszülött közvetlenül a születése után a mama mellére kerül, és szopni kezd, az inger azonnal jelzi az anya agyalapi mirigyének, hogy küldjön több oxitocint. Ez a hormon nem csupán a tejleadó reflexet indítja el, hanem méhösszehúzódásokat is eredményez, és már itt megindul az a folyamat, amelynek során a várandósság alatt megnövekedett méh visszatér eredeti méretéhez.

Ez a szülés utáni órákban azért fontos, mert ahogy húzódik össze a méh, csökken a placenta tapadási helyén keletkezett „seb” kiterjedése és így a vérzés is. Az összehúzódási folyamat még hetekig eltarthat, és ez magyarázata annak, hogy kezdetben sok édesanya érez fájdalmas méhösszehúzódásokat szoptatás közben, ami második, harmadik szülés után még intenzívebben jelentkezhet. Ha ilyen tapasztalunk, jó, ha tudjuk, hogy nem kóros jelenségről van szó, csak a méhünk „rendeződik vissza”.

Azok a nők, akik nem szoptatnak, a szülés után 6-8 héttel újra menstruálni kezdenek, míg a szoptató mamák csak jóval később. A női test ezzel természetes születésszabályozást ér el, másrészt egy vashiányos, vérszegény állapotot akadályoz meg, hiszen menstruációkor jelentős mennyiséget veszítünk vastartalékainkból.

A szoptatás “fogyaszt”!

De a szoptatásnak nem csak rövid távú előnyei vannak a mama egészségére nézve. Egyre több tanulmány támasztja alá, hogy anyagcsere-folyamatainkra is jótékony hatással van a szoptatás. Az anyatej előállításához 200-500 kalóriára van szüksége a szervezetnek, ami kb. annyi, mint amennyit egy óra alatt elégetünk egy hegymenetes bicikliúton. Nem véletlen tehát, hogy sok szoptatós anyuka gyorsabban nyeri vissza eredeti testsúlyát.
Mindnyájan örülünk annak, ha szülés után újra beleférünk a régi ruháinkba – főleg azért, mert egy olyan világban élünk, ahol erre a szükségesnél, vagy azt is mondhatnám, az egészségesnél is nagyobb hangsúly helyeződik! –, de azoknak a kismamáknak, akiknél terhességi cukorbetegséget állapítottak meg, ez különösen fontos. Az optimális testsúly mihamarabbi visszanyerése csökkentheti az esélyét annak, hogy a cukorbetegség újra jelentkezzen az életükben.
Ezenkívül a vércukorszintjüket is alacsonyabban tartja a szoptatás, ami nemcsak a terhességi, hanem az I-es típusú cukorbeteg édesanyákra is vonatkozik, és így a szoptatás alatt kevesebb inzulint kell használniuk.

 
Jó hatással van a csontokra, jót tesz a mellnek

Meglepő lehet, hogy szervezetünkből sok kalcium távozik ugyan a szoptatás ideje alatt, az elválasztás után csontjaink újra megerősödnek, sőt a csontsűrűség sok esetben még nagyobb lesz, tehát hosszú távon a csontritkulás esélyét csökkentheti a szoptatás.

Számos tanulmány arról számol be arról, hogy azoknál a nőknél, akik nem szoptattak, gyakoribbak a női rákbetegségek (méh, petefészek, mell). Becslések szerint azoknak a nőknek, akik 6–24 hónapon át szoptattak, 11-25 százalékkal kisebb az esélyük a mellrák kialakulására. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a szoptatás ideje alatt – főleg, amíg nem jelentkezik újra a menstruáció – a test kevesebb ösztrogént termel, de lehet, hogy arról is szó van, hogy a szoptatással a mell betölti természetes biológiai funkcióját, és ez egészségesebbé, ellenállóbbá teszi.

Szerintem már csak ezen tények alapján is érdemes úgy döntenünk, hogy ezt az élményt nem érdemes kihagyni az életünkből!