Tisztelt Doktor Úr!
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy írhatok Önnek. Kiváló szaktekintélynek tartom Önt! Következő kérdéssel fordulok Önhöz! Kevesebb, mint két éve született 23. hétre alig több mint félkilósan a kislányom. Szerencsére felépült. Természetesen járunk utógondozásra, de nem kapok mindenre választ! Az első gondom, hogy nem hajlandó a kanalat elfogadni, sem semmilyen szilárd ételt. Kizárólag a folyadékot, illetve tápszert. Amikor mégis egy-egy falatot sikerül beleimádkozni, megrágva visszaöklendezi. Tanácstalan vagyok, mindent kipróbáltam már.
Az alvással is hadilábon állunk. Közös szobában alszunk, s újabban kizárólag az én ágyamban hajlandó aludni. Ez így helyes? Hogy fogom rászoktatni, hogy saját kis szobájában aludjon? Mikor alkalmas őt átköltöztetni? Nagyon erős a fizikai kapcsolat igénye. Talán a koraszülöttsége miatt, de rettenetesen ijedős és nagyon sokat sír, kiabál, erőszakos és hisztis lett.
Magam óvónő vagyok, férjem tanár, mégis mindketten tanácstalanok vagyunk. Fizikailag nagyon kiscsontú, vékony baba, erősen rövidlátó, de szemüveget nem hajlandó viselni. Néha úgy érzem, teljes csőd a nevelésem. Valamit nagyon rosszul csinálhatok. Önnek nem kell mondanom, mennyire nehéz időszakot éltünk át, amíg a kis életéért küzdöttünk. Nem lehet több gyermekem, így fokozottan érzékenyen érint minden, ami Viki számára nem jó. Őszintén köszönöm előre is tanácsait!
Mély tisztelettel, Szabó Éva
Kedves Éva!
Szerintem mindent jól csinál, és továbbra is nagyon fontos, hogy bízzék önmagában. Ehhez a legfontosabb adalék, hogy tudnia kell: a harc, amit korábban kicsi lányuk életéért folytattak, most új formát ölt: most, és a következő egy-két évben azért kell küzdeniük, hogy gyermekük ugyanolyan teljes életet élhessen, mint időre született társai. Csodálatos dolog, hogy ma már esélyt kapnak az életre a terhesség hatodik hónapjában megszülető magzatok, de az a három hónap, amit még az anyaméhben kellett volna eltölteniük, sokáig nagyon hiányzik a koraszülött gyerekeknek.
Ezt a rendszeres utógondozás mellett a szülői bánásmód során folyamatosan tekintetbe kell venni. Könnyen lehet például, hogy a gyerek emésztőszervei még nem állnak teljesen készen a megrágott szilárd táplálék emésztésére. Bizonyos mennyiségű szilárd táplálék elfogyasztása azonban akár a fogacskák egészsége szempontjából is fontos, ezért azt javaslom, próbáljanak nagyon lassan, fokozatosan áttérni a darabos táplálkozásra. A megszokott tápszer (folyadék) mellett egy-egy keksszel, piskótával próbálkozzanak, csak annyival, amennyi garantáltan megmarad a gyerekben, és amennyit szívesen fogyaszt el. Aztán mindig kislányuk gusztusa szerint fokozatosan haladjanak tovább. Ne könyörögjenek bele szilárd táplálékot, inkább türelmesen és ötletesen arra törekedjenek, hogy kedvet kapjon ezekhez, és mindig csak annyit fogyasszon belőlük, amennyi jólesik neki.
 |
| Ranschburg Jenő Fotó: Sanoma Archív / Dömötör Csaba |
Az alvás pedig ne okozzon problémát! Engedje, hogy a gyerek anyja mellett aludjon, a testi közelségből adódó biztonságérzet még fontosabb az ő számára, mint kortársainak, pedig ennek a jelentősége az időre született gyerekeknél sem lebecsülendő. Azt ajánlom, most ne foglalkozzék azzal, hogyan szokik majd a saját szobájába. Ráérünk ezen töprengeni egy-két év múlva, amikor a gyerek fejlettsége a kérdést aktuálissá teszi.
A szemüveg viszont nagyon fontos lehet; ha egy gyerek homályos térben él, ez növeli bizonytalanságát, és erősen hozzájárulhat a hisztihajlamhoz is. Ha a szemészek pontosan bemérték, milyen erősségű üvegre van szüksége, ha a gyerek elfogadja a szemüveget, drámaian megváltozik a világról alkotott képe is. Próbálják játékokba csomagolva naponta néhány perccel kezdve, fokozatosan hozzászoktatni kislányukat a szemüveghez, meglátják, egy-két hét elteltével amikor világossá válik a számára, hogy a tiszta tér mennyivel több lehetőséget nyújt, maga fogja igényelni. Kérem, írjanak időnként nekem, hadd tudjam, hogyan halad a kislány, és hogyan alakul a szülő-gyermek kapcsolat.
