 |
Folyamatosan romlik az iskolai teljesítménye |
Tisztelt Tanár Úr!
4 és fél éves kisfiam az elektív mutizmus jeleit mutatja. Középsős óvodás és az oviban senkivel sem beszél. (Kiscsoportos korában eleinte az óvó nénikkel suttogva beszélt, a társaival sehogy, majd a második félévben ez megfordult. és csak a gyerekekkel állt szóba.) Különben szívesen jár oviba, szereti a társait és az óvó néniket is, mindenben lelkesen részt vesz, némán játszik a gyerekekkel.
Az óvodai pszichológus foglalkozik vele hetente, őt elfogadta, és a számokat már kimondja neki.
Itthon viszont be nem áll a szája, választékosan, nagyon okosan társalog velünk, mesél az óvodai dolgokról. A nagyszülőkkel is természetes módon beszél, de a család többi tagjával nem áll szóba (az unokatestvéreivel sem). Azt szokta mondani, hogy nem akarja, hogy mások meghallják a hangját. Mindezek mellett nagyon okos, érdeklődő kisfiú, aki nagyon korán kezdett beszélni, 1 éves korában. Mindig előrébb volt szellemileg a társainál. Az óvodapszichológus is megállapította, hogy jóval okosabb az átlagnál, középsős létére iskolásoknak való (logikai és egyéb) feladatokat old meg.
Hónapok óta ismeri a nagy betűket, rövidebb szavakat el tud olvasni, újabban lelkesen érdeklődik a számtan iránt is. Másfél éves kora óta jár babaangolra. Kétévesen ott aktívan részt vett a közös éneklésben, de önállóan megszólalni nem akart. Most már nem is énekel az órákon, de minden feladatot megcsinál, megmutogat. Itthon viszont angolul énekel, mondatokat mond. Fél évvel ezelőtt mások jelenlétében velünk, szülőkkel sem beszélt, inkább elmutogatta nekünk, hogy mit szeretne. Most már suttogva szól hozzánk idegenek előtt (nem zavarja, hogy így hallják mások). Szeretnénk, ha nagycsoport után menne iskolába, hiszen szellemileg nincs ennek akadálya. Mutizmusa viszont amellett szól, hogy tartsuk még az oviban egy évet. Mit javasol az iskolakezdéssel kapcsolatban?
Hogy tudnánk őt segíteni, hogy addig (másfél év van addig) leküzdje ezt a választott némaságot?
Köszönettel:
P. É.
Kedves Levélíró!
 |
| Fotó: Dömötör Csaba |
Az elektív (vagy szelektív) mutizmus nem ritka magatartási probléma, sajnos mindmáig nem ismerjük pontosan az okát. Tünetei viszont éppen olyanok, amilyeneknek Ön levelében megírta. Komoly előrelépés, hogy idegenek előtt suttogva már megszólal, kíváncsi vagyok, hogy az óvodában az óvónővel is beszél-e ugyanígy. Ha még nem, el kellene érni, hogy megtegye, amit intim helyzetekben az az óvó néni, akit a gyerek szeret, feltétlenül ki tud csalogatni. Ehhez azonban az óvónőnek is tudnia kell: a cél az, hogy a gyerek belesuttogja az óvó néni fülébe a mondandóját, és ez az első lépcsőfok, amin el lehet indulni tovább. Ha a gyerek valóban ilyen tehetséges, vétek lenne a szükségesnél tovább tartani őt az óvodában. Ha a suttogó kommunikációig eljut, már be lehet íratni őt az iskolába, mert a zönge – ha halkan is – nem sokkal később megérkezik. Miután az iskolaköteles életkor eléréséig másfél év van még, biztos vagyok benne, hogy ez sikerülni fog.
