Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Család

A kisfiam megrúg és szidalmaz, mint az apja. Mit tegyek? – Dr. Ranschburg válaszol

Férjem állandóan megaláz, amit a fiam is lát. Ezután hogy lehet, hogy az apja mellé áll? Már ő is bánt. Mit tegyek?
A kisfiam megrúg és szidalmaz, mint az apja. Mit tegyek?  - Dr. Ranschburg válaszol A gyerekem agresszív. Mit tegyek?

Tisztelt Doktor Úr!

Nagy szomorúságot okoz, hogy 5 éves kisfiam egyre jobban eltávolodik tőlem érzelmileg. Gyakran mondja, hogy nem szeret, menjek el innen. Ha az édesapja itthon van, ami elég gyakori, mert rokkantnyugdíjas – rám sem hederít. Sajnos feszültségekkel, veszekedésekkel teli házasságban élünk. Mindegyikünk sok időt tölt a gyerekkel. Édesapja játszik vele, elviszi a közeli gyorsétterembe, ha nem hajlandó megenni az ebédet stb. A kényelmetlen feladatok, pl. reggeli ébresztés, tiltás hozzám tartoznak. Férjem rendkívül domináns, agresszív ember, aki nem riad vissza a tettlegességtől sem, egyedül a gyerek képes levenni a lábáról.

Az állandó megalázások jórészt a kisfiunk szeme láttára történnek. Nem várok egy kisgyerektől segítséget, csak nem értem, hogy állhat az apja mellé. Sokszor bénultan állok és nézem, ahogy a gyerek szidalmaz vagy megrúg.

A gyerek az óvodában példás viselkedésű, itthon minden az ellenkezője: szófogadatlan, verekszik. Elismerem, hogy a munkából hazatérve gyakran türelmetlen vagyok vele. Értem a kavargást a kis lelkében, de miért én vagyok a célpont?
A párkapcsolat javulásában nem sok reményt látok. Kilépnék belőle, de félek, hogy elveszítem a gyereket. Hozzátartozóim sajnos nem élnek már, igazából senkire sem számíthatok. Férjem labilis idegzetű, depresszióra hajlamos – én vagyok a harmadik felesége. Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy a diplomám sem védett meg ettől a sok évvel ezelőtti lépéstől…)

Mit tehetnék, hogy a gyerekkel javuljon a kapcsolatom? Nem vehetem fel a versenyt az apjával…

Köszönettel

A kisfiam megrúg és szidalmaz, mint az apja. Mit tegyek?  - Dr. Ranschburg válaszol

 

Kedves Levélíró!

Mint írja, az apának is Ön a célpontja, miért csodálkozik, hogy az apával éppen azonosulni készülő fiúgyerek – mint az összes fiú az ő korában – ott és úgy találja meg az indulatok levezetésének célpontját, ahol és ahogyan ezt édesapja viselkedésében tapasztalja. Valóban nem érti, hogyan állhat egy kisfiú az apja mellé? Hiszen ez a gyerek még nem tudja, mi a helyes és mi a helytelen, és azt sem: más családokban történnek-e hasonló események. Utánozza az apját, és természetesnek tartja, hogy az anyákkal és a feleségekkel „így kell bánni”. Nemcsak az Ön érdeke, hanem a gyereké is, hogy férje uralkodjék magán, és emberként bánjon asszonyával. Minden pszichológiai adat azt mutatja – és ennek jelei már az Ön családjában is felismerhetők –, hogy a gyerek nemcsak akkor sérül, ha őt bántalmazzák a szülők, de akkor is, ha apja a szeme láttára bántalmazza és megalázza édesanyját. Nagyon nagy szeretettel és sok-sok aggodalommal kérdezem: biztos abban, hogy ezt az áldatlan állapotot tűrnie kell? Annak alapján, amit levelében olvasok, lehetetlennek tartom, hogy elveszítse kisfiát, ha a sarkára áll.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top