“Nem engedem a lányomat bulizni! Jól teszem?” – Dr. Ranschburg utolsó válaszai

„Egyik gyerekemet jobban szeretem, mint a másikat”

Kedves Tanár Úr!

Nekem egy kamaszkorú lánygyermekem van, idén lesz 17 éves, gimnazista, és eddig jó tanulónak, jó gyermeknek mondható volt! Tavaly kezdte ugye a gimnáziumot és új társaságba kerülve igen hamar barátságok szövődtek, jelenleg van egy 5 fős lány csapat, melynek lányom is tagja, és nagyon elszomorít, hogy rossz hatással vannak a lányomra. Arra a lányra, aki eddig megbízható, jóravaló lányom volt, most szinte egyik napról a másikra hagyta magát belevinni hazugságokba, és talán még vinnék másba is, csak hát ehhez itt vagyok én is, aki ugye az első adandó nem illő dolog után állj-t mondtam és megtiltottam az együtt bulizást!

Elején kezdem: tavaly nyáron vakáció lévén elkezdtek a lányok bulizni járni, de csak amolyan házibulijelleggel! Én is elengedtem a sajátomat, mindig tudtam, hol van, még akkor mindent megbeszélt velem, tudtam, hogy van egy barátnője, akivel együtt mentek, szüleit megismertem, szigorúságot véltem ott is, ezért bíztam a legjobbakban. A bulik során lányom összejött egy sráccal, akit mi is elfogadtunk, megszerettünk, és így rendben is volt,  mindig tudtam, hol van és kivel.

Azért fontos, hogy kivel, mert ugyan észrevettem, hogy ezek a nyári programok nagyon összehozták az osztályt és egyre több osztálytárs is csatlakozott a bulikhoz, egyre több fiú is és lány is az osztályból egy csapatként bulizott és nagy barátságok szövődtek, de nem sejtettem semmi veszélyt! Bulik során sikeredett az én lányomnak is további barátnőket szerezni, de én mindig tudtam, hogy ő a fiújával megy, és az összes többi ott van és kész! Mindez tartott majdnem hat hónapig, amikor egyre csak felfigyeltem, hogy hanyagolja a fiút, és előtérbe kerülnek a barátnők (sajnos a barátnők először a zűrös dolgaikkal kerültek beszédtémául közöttünk, de még akkor lányom is elítélte és kibeszélte fiújával a lányos kavarásokat, hazugságokat; és fontos, hogy nem értett velük egyet!).

De aztán mégis csak teltek-múltak a napok, jöttek az események, amikről egyre kevésbé számolt be, ha kérdeztem, inkább nem válaszolt, egyre csak távolodott és titkolódzott. Aztán egyszer csak mondja, hogy ő most elküldi a barátját, mert nem tudja, mit érez, és amúgy is a többi lánynak sincs barátja, és akkor jó kis csak csajos bulikat tudnak szervezni stb. És hát meg is történt az esemény, azóta elválaszthatatlan barátnők lettek öten, így az én lányom is, és azóta jöttek a problémák. Most már fiúk nélkül bele az éjszakába szeretnének menni, majd valahol kikötünk címmel, söröző, kocsma, bármi jöhet. Én azóta sajátomat nem engedem el ezekre a rendezvényekre, ezért mindent bevetettek ellenem, hazugság sem riasztotta el a lányomat, csak hogy elmehessen velük. Hát sajnos az első alkalommal lebuktak! Megtudtam, hogy nem ott vannak, ahol mondták, szülőket én riasztottam, és persze senki sem tudta, hazugságon fogjuk őket, hogy nem egy ártatlan lányos estén vannak, hanem más városban, az éjszakában, összeszedtük őket, hazahoztuk! Én kértem a szülőket, hogy büntessük meg őket, most nincs buli, nincs elmenés sehova. Hát eltelt egy hét, és ismét ugyan az a téma, buli! Hát mondom, semmiből sem tanulnak ezek a lányok, sem a szülők, én nem engedem a sajátom, a többi tegyen, ahogy gondolja! Hallom, hogy a többi szülő elengedi a lányát, csak én nem, és akkor persze én vagyok az ellenség, a rossz szülő, aki tönkreteszi gyermeke életét!

Azóta a lányok (az enyém nélkül) már több olyan bulin voltak, ahol olyan szinten berúgtak, hogy nem tudták, hol vannak stb. és ez sem riasztja el lányomat tőlük. Továbbra is velük akar barátkozni, azzal, hogy ő nem olyan mint ők, ő nem iszik, ő nem hazudik, csak szereti őket és jól érzi magát velük. Én nem ismerem, és nem tudok róluk semmit, ők jók és stb. Hát tényleg nem tudok róluk sokat, annyit hogy tanulmányi eredményeik rosszak, van aki 7 tárgyból bukott most félévkor, másik 4-5 tárgyból, szóval egyik jobb, mint a másik, anya nélkül nevelkedő lány, meg dúsgazdag lány, akinek minden megvan engedve, nem ragozom tovább!  Szóval elképesztő, és akkor én mit kezdjek a saját eddig normális gyermekemmel? Nem akarom a napi cirkuszt, a haragot, az ajtócsapkodásokat, sírásokat, de mégis mit tehetek én most? Szélmalomharc, amivel egyedül nem biztos, hogy meg tudok birkózni! Férjem mellettem van ugyan, de ő egy nyugodt, jószívű ember, és imádja, egyben sajnálja a lányát, ő már feladta, hadd menjen, és majd rájön magától. Jó ez a gondolat? Mi legyen, hogy teszek jól?

Ma lányom osztályfőnökével is beszéltem, sajnos tőle meghallgatást kaptam, egyetértést is, de segítséget nem! Mit tehet egy pedagógus ebben az esetben? Mivel lehet segítségünkre? Neki meg van kötve a keze, nem szólhat bele a családi ügyekbe, annyit megígért, hogy a következő szülői értekezleten beszél általánosságban a szülőkkel, hogy vigyázzunk jobban kiskorú gyermekeinkre, felhívja a figyelmet a diszkók, bulik veszélyeire, stb., és ennyi…!

Kérem  válaszát, hogy mi a teendő ebben az esetben?

Köszönettel és nagy tisztelettel várom válaszát!
Üdvözlettel: K-né

Kedves Levélíró!

Higgye el, pontosan értem – és átérzem – aggodalmát, mégis az a véleményem: hibát követ el, ha parancsszóval leállítja kislánya részvételét a „barátnős” programokban. A hiba lényege az, hogy tapasztalataim szerint ilyen esetekben a gyerekben egyre nő az ellenállás a szülői utasítással szemben, és ez végül hazugságra, a szülő kijátszására készteti őt. Persze az a „lágy” hozzáállás sem helyes, amit apu képvisel, én egy köztes megoldást javaslok. Engedje el kislányát, de előtte – esetleg írásban is – egyezzenek meg a legfontosabb betartandó szabályokban.

1. Előre meghatározott időben otthon kell lennie. 2. Önnek pontosan tudnia kell, hol van és kikkel. 3. Előre megbeszélt időpontban hazatelefonál, illetve felveszi a telefont, ha Ön hívja őt. 4. Nem fogyaszt alkoholt, illetve nem részegedik le. 5. Ha bármelyik szabályt megszegi, ez – megbeszélt mértékű – szankciót vonhat maga után. Az ilyen korú fiatalok számára „halálosan” fontosak a kortárskapcsolatok, és a szülő szavára egy gyerek soha nem hiszi el, hogy nem megfelelő barátokat választott. Ezt neki magának kell megtapasztalnia, és a szülő nagyon nehéz feladata, hogy ezt az időszakot minél kockázatmentesebbé tegye. Ha lehet, keresse meg kislánya barátnőinek szüleit, vegye rá őket is, hogy kössenek hasonló egyezséget gyerekeikkel, és a lányok „kirándulásai” alkalmával, Önök, szülők, tartsanak kapcsolatot egymással.