„Az első 2-3 esküvő nem zavart, örültem, hogy a haverjaim szépen lassan megállapodnak. Én is boldog párkapcsolatban éltem, de nem éreztem, hogy nekünk is ezt kellene lépnünk – mesélte a Nők Lapja Cafénak egy 31 éves budapesti férfi, akinek barátnője ugyan nem ugrott látványosan a menyasszonyi csokor után, mégis tönkrement a kapcsolatuk. – A párom sem érzékeltette velem, hogy szeretne esküvőt, mégis valahogy a tarkómon kezdtem érezni a nyomást, hogy csináljak már valamit. Egyre rosszabbul lettem, hergeltem magam az esküvő ellen, amíg végül arra jutottam, hogy jobb lesz egy kicsit egymás nélkül…”
A pasik is erre vágynak, csak később
Kézenfekvő magyarázatnak tűnik, hogy a férfiak félnek az elköteleződéstől – ami bizonyos esetekben igaz is –, de Tóth Olga családszociológus szerint kutatások igazolják: a nők mellett a férfiakban is nagy a várakozás, hogy végleges párt találjanak maguknak. A kérdés inkább az, kinél mikor jön el ez az idő. „A kutatások azt mutatják, a pár nélkül vagy élettársi kapcsolatban élők többsége szeretne hagyományos, stabil párkapcsolatot, gyereket, házasságot. De a férfiak ebben lassabban jutnak elhatározásra, a hasonló korú pároknál gyakori, hogy a nő már szeretne elköteleződni, a férfi viszont még nem.
„Megfigyelhető különbség van a vidék és a nagyvárosok között. Létezik a nagyvárosi, jól képzett, sokat utazó értelmiségi, aki halogatja a kapcsolatot, házasságot. Főleg közülük kerül ki a megrögzött agglegények köre is. A társadalom nagy részénél viszont nemcsak erkölcsi problémáról van szó, hanem sok férfi úgy érzi, nincs olyan egzisztenciája, amire egy családot alapíthatna” – mondta.
A férfiak főleg akkor halogatnák a családalapítás időpontját és az elkötelezettséget, ha még bizonytalanok a párjukban vagy az életkörülményeikben, esetleg még kipróbálnának új dolgokat. „Az újdonság ebben az esetben nem feltétlenül másik kapcsolat, hanem szinte bármi, ami a gyerekvállalással a férfi számára nehezen elképzelhetővé válik. Gyakran egyszerűen még nem állnak készen ilyen erős kötelékhez” – mondta Villányi Gergő pszichológus, akivel egy 33 éves olvasónk is egyetértett. „Szeretem a barátnőmet, együtt is lakunk, és egyszer majd biztos, hogy el fogom venni, de nem most. Pedig egyre több az esküvő, de olyan rohanva történne az egész, mintha a társadalom, vagy a barátaink várnák tőlünk a lagzit meg a gyereket. Még nem állok készen – mondja. – Remélem, a párom nem érti félre és nem lesznek kétségei afelől, hogy szeretem” – tette hozzá.
„Nem stimmel velem valami”
A pár női tagja könnyen érezheti a helyzettől kevésnek, bizonytalannak magát. Kétségei támadhatnak nemcsak partnere érzéseivel, hanem saját szerethetőségével kapcsolatban is. A 28 éves Réka – aki kérte, hogy teljes nevét ne említsük – lassan szintén magában kezdte keresni a hibát, hiszen az életében elvileg minden a helyén van. „Boldog párkapcsolatban élek, soha ennyire nem voltam biztos a dolgomban, mint most, még azt sem mondanám, hogy kényszeres házasságfüggő vagyok. De egyre több az esküvő, a barátnőim szinte mind gyereket várnak, én pedig kezdem úgy érezni, hogy velem nem stimmel valami… – meséli. És sorra merülnek fel a kérdések is benne. – Én miért nem vagyok menyasszony? Miért nem vagyok terhes?”
Csínján a „bezzeg”-ekkel
„A férfiakra az hat akár véglegesen eltávolító jelleggel, ha a nő oldaláról érzik az erőszakos nyomást – magyarázza Pándy Mária pszichológus. – Ha a pár a női tagja egyszer csak azt kezdi emlegetni: »bezzeg a Jucikát már elveszik«, akkor a férfi úgy érzi, ráerőltetnek valamit, és menekülőre fogja.” Ezzel Imréczi Katinka pszichológus is egyetértett, aki azt emelte ki: „a házasságnak nem kívülről erőltetettnek kell lennie, hanem magából a kapcsolatból kell fakadnia”.
A megkérdezett pszichológusok egyetértenek abban, hogy önmagában a környezetben végbemenő esküvői dömping is okozhat ilyen nyomásérzetet a férfiakban, ami leginkább azért veszélyes, mert többségük szereti saját feladatának tudni a lánykérést, nem pedig úgy érezni, hogy a környezet adja a szájába a szavakat. Még akkor sem, ha két hét múlva akár magától is megkérte volna a nő kezét.
A megoldás persze nem az, hogy távol tartsuk magunkat az esküvői meghívóktól, de érdemes átgondolni, együtt megyünk-e a soron következőre, ha azt látjuk a párunkon, hogy feszeng. Elrettentő lehet a pompa, a cécó, a sok szerveznivaló is, az pedig végképp, ha a saját elvárásainkat kezdjük el lobogtatni. Pándy Mária azért hozzáteszi: „A nőknek természetesen nincs idejük arra, hogy a végtelenségig húzzák a kapcsolatot, hiszen legtöbben gyereket akarnak majd. Érdemes lenne megfontolni az összeköltözést, ha nem előzi meg valamiféle elköteleződés. Az elköteleződés és következmények nélküli együttélés ugyanis tovább nehezítheti ilyen esetben a helyzetet.”
A nők az esküvő szervezésében is aktívabbak
Bár a statisztikák szerint a házasságok száma nem túl biztató, Rátkay Tímea esküvőszervező nem ért egyet azzal, hogy a nők erősebben forszíroznák az eseményt, mint a partnerük. A „klasszikus” nemi szerepek viszont a készülődés során is megjelennek: „Ritka az, hogy a vőlegény részt venne a teljes esküvő szervezésében, általában akkor jelenik meg, amikor meg kell állapodni az anyagiakban” – mondta.
Furcsa esetek azért így is akadnak, méghozzá pont a sorjázó esküvők miatt: „Előfordult már, hogy egy pár megkért, ne áruljak el a nyáron házasodni készülő barátaiknak semmit a részletekből, és ne adjak nekik tippeket. Mert ők akarnak ebből a »versenyből« jobban kijönni.”
