„Szeretjük feldíszíteni a kórházat”
Bethesda Utcai Gyermekkórház
Rideg Gyula kórházlelkész
„Szentestére nálunk a kórház rendszerint kiürül, mert azon vagyunk, hogy mindenkit hazaengedjünk az ünnepekre, aki már csak egy kicsit is jól van. Akinek mindenképp maradnia kell, az vagy lélegeztetőgépen van, vagy baleset utáni kómából lábadozik, esetleg befolyásolhatatlanul rohamozó epilepsziás, aki az állapota miatt amúgy sem vesz tudomást az ünnepről. Családjuk rendszerint ott van mellettük, és az ügyeletes orvos meg a nővérek gondoskodnak arról, hogy amennyire lehet, meghitt legyen számukra az együttlét. Az istentiszteleteinket még az ünnepek előtt megtartjuk, amelyre természetesen szívesen látunk minden családot, nemcsak a munkatársakat.
Az egész adventi időszak teli van ünnepi programokkal. Volt adventikoszorú- és ajándékkészítő alkalmunk, Mikulásból több is szokott jönni, egyre-másra érkeznek magánszemélyek, gyülekezeti csoportok, akik szeretnének valami jót tenni, vagy valamit adni a kórházban gyógyuló gyerekeknek, például ágy mellett báboznak, énekelnek, mesélnek. Kétszer is vendégünk volt a Momentán Együttes, egy lelkes és tehetséges fiatalokból álló zenés rögtönzőszínház, de katechétánk (hitoktató-foglalkoztató pedagógus) és önkéntesei is segítenek: betlehemest színeznek, és közben elhangzik egy-egy karácsonyi történet. Nagy „divat” a jótékony falfestés, kedves mesefigurákkal festik ki a folyosókat, köztereinket lelkes munkahelyi csoportok, diákok. Élelmezésvezetőnk mindent elkövet, hogy a szűkre szabott norma ellenére ünnepi legyen az ebéd, de egész adventben a sok adománynak köszönhetően bővebben jut déligyümölcs, édesség, és Piroska néni cukrász-szakácsunk keze nyomán igazi házias mákos-diós kalács is kerül az asztalra. Az osztályokon általában a nővérek díszítik fel a kórtermeket, de a kert fenyőire és a bejáratra is jut világító füzér, fenyőág. Szeretjük feldíszíteni a kórházat, hiszen ettől családiasabbnak érezzük mi magunk is a kórházi közeget. Nemsokára szétosztjuk a Nyilas Misi-cipős dobozokat, amelyeket a református egyház gyűjtéséből küldenek hozzánk. Ilyenkor rendszerint szívesebben adakoznak az emberek.”
„Tenniük kell magukért”
Thalassa Ház Pszichoterápiás és Pszichiátriai Rehabilitációs Intézet
Végh Anikó ápoló
„Hozzánk pszichiátriai érintettségű emberek és szenvedélybetegek kerülhetnek be. A bentlakók az általános szabály szerint hat hónapot tölthetnek nálunk, és gyakran előfordul, hogy ebbe az időszakba az ünnepek is belekerülnek, és olyasmit sosem érzékeltünk, hogy karácsonyhoz közeledvén többen hagynák abba a terápiát. Aki bejön hozzánk »fekvőbetegnek«, az háromhetes izolációt is vállal a kezelése elején, ami azt jelenti, hogy hétköznap és hétvégén is bent marad, de azt támogatjuk, hogy akinek van családja, és szívesen megy haza hozzájuk, ezt megtehesse az ünnepeken. Aki marad, annak próbáljuk a körülményeket meghitté és családiassá tenni. Mivel nálunk a terápiás egység a közösség – persze úgy, hogy mindenkinek van egyéni kezelője, akihez fordulhat –, ezért közösségi szellemben gondolkodunk, és ez az ünnepekre is igaz. Nálunk a páciensek nem úgy fekszenek, mint egy kórházban, és nincs hagyományos értelemben vett kiszolgálószemélyzet, ezért a lakóinknak tenniük kell magukért – ezzel próbáljuk a társadalmi normák felé irányítani őket. Karácsonykor például közösen sütünk süteményt, és összeállítunk egy közös műsort, ahol mindenki megmutathatja, hogy miben ügyes. Gyertyát gyújtunk, ünnepelünk, sütit eszünk, tapsolunk, közösségben vagyunk. Kifejezett ajándékozási rendszer nem működik nálunk, de nyilván ha valaki szeretne a másiknak ajándékot adni, akkor ad. Ünnepi menüsort készítünk, hogy mi legyen ez, azt mindig közösen beszéljük meg. Együtt készítjük a díszeket, az adventi koszorút és az adventi naptárat is, és magát a házat is együtt dekoráljuk.”
„Van, aki saját magának állít fát”
Az Oltalom Karitatív Egyesület Női Átmeneti Szállója
Kissné Erdélyi Erzsébet intézményvezető
„Év közben nálunk nincs étkeztetés, de ünnepekkor egy szerény vacsorát tudunk adni az ajándék mellé. A karácsony várása nálunk az advent kezdetével indul. Kirakunk egy adventi naptárat, amelynek minden egyes csizmácskája egy verset rejt, amit december 24-ig minden este felolvas egy-egy lakó a többieknek, majd kifüggesztjük, hogy aki nem tudott eljönni a felolvasásra, az is elolvashassa. Ha van rá lehetőségünk, akkor édességet vagy aprósüteményt osztunk ilyenkor. Fokozatosan díszítjük fel a szálló közösségi szobáit, mindig kicsit többet teszünk ki, először csak egy csillagot, aztán fénysort, és így tovább. Karácsonyra teljes ünnepi díszt kap a társalgó és a tévészoba. Az asszonyok koszorút vagy ajtódíszt készítenek, a lakószobákat díszítik vele, és bizony van, aki saját magának állít egy icipici karácsonyfát. Látszik rajtuk, hogy hiába magányosak, számukra is fontos ünnep ez, még akkor is, ha fizikálisan nincsenek egyedül, de lélekben bizony igen.
Az ünnepségre, aki akarja, hozzátartozóját, gyerekét meghívhatja, s így számukra bensőségesebbé válhat az ünnep, de sajnos el kell hogy mondjam: erre nagyon ritkán kerítenek sort az itt élők. Nagyon magányosak, akiknek van külső kapcsolatuk, esetleg a családjukkal, gyerekeikkel még nem romlott meg véglegesen a viszony, azok többsége az ünnepre kimenőt kér, és csak utána jön vissza. Elszomorító tény, hogy évről évre egyre kevesebben mennek el az ünnepekre a szállóról. Ott töltik magányosan, a szálló falai között a szeretet ünnepét.
A karácsonyi ünnepséget december 20-án tartjuk, és azért aznap, hogy aki elutazik vagy kimenőt kér az ünnepekre, az is részt vehessen az ünnepségen. A dolgozók, mint a szülők sürgölődnek-forgolódnak, díszítik a szállót, a fát, készítik elő a vacsorát. A műsort a szálló dolgozói és lakói adják, lesz közös éneklés, zene, vers és novella. Ezután egy tányér kocsonyát varázsolunk ünnepivé, feldíszítjük a tányért, és lesz diós és mákos bejgli is. A teát „felturbózzuk” naranccsal, almával, fahéjjal, szegfűszeggel. Az idén két különböző kisebb vallási közösségtől kaptunk segítséget ahhoz, hogy ajándékot tudjunk adni a lakóinknak. Sajnos arra nincs lehetőségünk, hogy személyre szabott ajándékot adjunk, de arra törekszünk, hogy olyan dolgok kerüljenek a csomagba, amikre ők kevesebbet, vagy egyáltalán nem költenek.”
Nincs kedved kimenni a hidegbe? Játssz a Nők Lapja Café téli játékaival!
A Harvardig jutott a hajléktalan tinilány
Nővérek táncolnak a rákos gyerekekért