Terézanyu-pályázat: “Nem anyák napi köszöntőket várunk”

Az idei, anya-lánya kapcsolatról szóló Terézanyu-pályázat arcainak kiválasztásakor miért Lázár Katira és Jordán Adélra esett a választásotok?

Rácz Zsuzsa: A velük készült interjúkban, amelyeket a tévében láttam vagy olvastam, felszabadító nyíltsággal és egyenességgel beszéltek a kapcsolatukról, és a pályázatunknak is éppen ez a célja.

A tavalyi téma az volt, hogyan változtatja meg a gyermekvállalás egy nő életét, az idei is kötődik az anyasághoz. Még mindig sok az anyaság körüli tabu, amelyről nem beszéltünk?

Rácz Zsuzsa

Rácz Zsuzsa: Az anyához fűződő kapcsolat talán a legféltettebben őrzött magánügyünk, ezért nehéz erről beszélni. Nőként pedig minden nap megéljük, hogy feleségként, társként, lányként milyen esendők, sérülékenyek vagyunk szerepeinkben.

Beke Zsuzsa: Minden évben több száz megrendítő írás érkezik a pályázatra, amelyekből kitűnik, micsoda megkönnyebbülést jelent a nőknek, hogy leírhatják, megoszthatják másokkal történetüket, érzéseiket. Erre nagy szükség van, annál is inkább, mert tudjuk, milyen kevés gyermek születik, és a többségük sem tudatos családtervezés „eredménye”. A Richternél mint korszerű fogamzásgátlókat gyártó világcégnél tudjuk, hogy a nők alapvető érdeke és joga – és egyben persze a családoké is – a gyerekvállalás megteremtésének lehetősége. Vagyis akkor vállalhasson egy nő gyermeket, amikor készen áll rá ő maga és a családja is. A tervezett gyermekvállalásnak pedig része az anyaságról, anyához fűződő kapcsolatról való őszinte és nyílt párbeszéd – ez a dialógus tehát elemi társadalmi érdekünk.

Rácz Zsuzsa: Anyának lenni a legfontosabb és legfelelősségteljesebb szerep az életben. Hihetetlenül ambivalens és összetett, erre azonban már gondolni is szentségtörésnek számít. Anyaként tökéletességet várnak el a nőktől: ha lemondásokról vagy áldozatról beszélnek, azt hallják ki ebből, hogy nem szeretik a gyerekeiket, és mentegetőzniük kell, hogy dehogynem, igenis szeretik őket. Anyának lenni nehéz, sok önkorlátozással jár, és még inkább megnehezíti a nők helyzetét a sok tabu, mert így úgy érzik, magukra maradnak. Sokan szégyellnek és rejtegetnek olyan problémákat, amik teljesen hétköznapiak, mégis éveken, ha nem egy életen át, hurcolják a súlyát.

Az anya-lánya téma kiválasztásában nyilván szerepet játszott az is, hogy neked is két kislányod van.

Rácz Zsuzsa: Persze, de azokat is megszólítja, akik még nem váltak anyává. Akár hasonlítani akarunk rá, akár teljesen máshogy képzeljük el az életünket, anyáink alapvető mintát adnak értékrendünk kialakításához, kapcsolataink, konfliktusaink kezeléséhez, és alkalomadtán lányainkhoz fűződő viszonyunk alakításához. A legtöbb nő önmeghatározásának alapja az anyjához fűződő kapcsolata.

Már említetted, hogy erről vallani milyen nehéz. Van jó tanácsod azoknak, akik még gyűjtik hozzá a bátorságot?

Rácz Zsuzsa: Az egyes szám első személyű elbeszélés – ahogyan én is így írok – önismerethez segít. Segít megfogalmazni, mit örököltem, és rálátást ad arra, mi az, amit ebből tovább akarok adni a gyermekeimnek, vagy éppen ellenkezőleg, gyökeresen más utat választok, mint az anyám. A mi generációnk – a mai harmincas-negyvenes korosztály – annyiban mindenképpen más, hogy tudatosak vagyunk a ránk hagyományozott mintákkal, akárcsak szerepeinkkel kapcsolatban. Megtapasztaltuk, hogy néhány évtized alatt milyen komoly társadalmi változáson mennek keresztül a női szerepek: legyen szó párkapcsolatról, családról vagy karrierről, mások lettek a magunkkal szembeni elvárásaink, mint amit anyáink és az őket megelőző nemzedékek vártak el maguktól. Ezt az átalakulást megélni minden megértés és összetartás mellett mindenkinek nehéz lehet – a pályázat kapcsán erről is akarunk beszélni. Megtisztulást hozhat, ha világosan látjuk, milyen is igazából a kapcsolatunk anyánkkal, fejlődési lehetőséget rejt, vagy úgy, hogy egy konfliktust közösen meg tudjunk oldani, vagy úgy, hogy mi magunk dolgozunk rajta. Személyes, bátor történetekre vagyunk kíváncsiak, nem anyák napi köszöntőket várunk.

Mi az, amit te mindenképp másként csinálsz, mint amit otthon láttál?

Rácz Zsuzsa: Kínosan ügyelek arra, hogy ne kiabáljak Szofival, aki ötéves, és ha hisztizik, közel vagyok ahhoz, hogy elszakadjon a cérna. Mondhatom, egész jól haladok. Kemény leckét kaptam tőle, amikor azt mondta, hogy ha felnőtt lesz, nem fog kiabálni, mert nem akar rossz anya lenni. Mindig szem előtt tartom, hogy felnőttként reagáljak, akkor is, ha legszívesebben én is levágnám magam a földre és sírnék, ha nem hagyja abba a hisztizést. Ő a gyerek, én a felnőtt, és ezeket a szerepeket nem cserélhetjük fel. Az én feladatom az, hogy őt támogassam, nem lehetek én a támogatásra szoruló.

Milyen változást reméltek a pályázat és általában a Terézanyu Klub működése nyomán?

Beke Zsuzsa

Beke Zsuzsa: A problémák megoldásában segít, ha ki merjük mondani, ami nyomaszt, ami hiányzik, ami fáj. Ugyanez igaz a társadalmi problémákra is: csak akkor tudunk rájuk gyógyírt, ha kellő figyelem irányul rájuk. Márpedig Magyarországon a nők társadalmi megbecsülése, képviselete, családon belüli helyzete nem kevés kívánnivalót hagy maga után. A Richter a Nőkért programunkat azért hívtuk életre, hogy tehessünk a nők lelki, társadalmi jólétéért, megkaphassák a társadalmi súlyuknak és szerepüknek megfelelő megbecsülést.

Rácz Zsuzsa: Ehhez az is kell, hogy először a nők fogalmazzák meg, mit és hogyan szeretnének, mire van szükségük, és hogy érdemben képviseljék az érdekeiket. Szűnjön meg az a valójában nemlétező szakadék, amely egy nő érdekeit szembeállítja családja és gyerekei érdekeivel, hiszen ezek mind egybeesnek. A Terézanyu Klub azért alakult, hogy megerősítse a nők önbecsülését, és egyben networking, egy baráti háló lehetőségét adja, amelyre tudnak támaszkodni. Persze ezért nekik maguknak is tenniük kell.

Beke Zsuzsa: Számítunk az aktív női szerepvállalásra is: a Terézanyu pályázatnak kimondottan az a célja, hogy a nők hangot és teret kapjanak, és tabuk nélkül beszélhessenek, írjanak problémáikról. A klubbal azt szeretnénk elérni, hogy egy olyan közösség kovácsolódjon össze, amelynek tagjai számíthatnak egymásra, hiszen a női életpályák sikeres alakulásában alapvető szerepet játszanak a támogató közösségek, mégis sokan nélkülözik ezeket. Örömmel látom, hogy a klub tagsága a Facebookon már közel öt és fél ezer főt számlál, idén újdonságként egy team-coaching kurzus is elindult Zsuzsa vezetésével, hogy így is támogassuk a nőket abban, hogy meg tudják fogalmazni egyéni és közösségi céljaikat, és el is tudják érni őket.

Pályázz te is: kattints a www.terezanyu.hu oldalra!