 |
| Fatima |
Az indiai Fatima Mangre mindössze négy éves volt, amikor az apja férjhez adta egy akkor tíz éves fiúhoz. A fiú apjával úgy egyezett meg, hogy a kislány nyolc éves korában költözik majd a férjéhez, és annak családjához.
Az idő letelt, a férj családja pedig el is ment Fatimáért az apjához, a férfi azonban közölte velük, hogy azt szeretné, ha a lánya tizennyolc éves koráig vele élne. Időközben ugyanis rájött, hogy hiba volt ennyire fiatalon kiházasítania a kislányt. Fatima apjának kérése felbőszítette a férj apját, és hatalmas vita kerekedett kettejük közt. Végül a lány édesapja közölte: Fatima válni akar.
A házasságot a következő héten érvénytelenítették. A család lakóhelyén, Uttar Pradesh államban hivatalos vizsgálatot rendeltek el az ügyben, a Nők Nemzeti Bizottságának tagja, Nirmala Samant kezdeményezésére, aki fellépést sürget mind a fiú, mind pedig a lány szülei ellen. Samant hangsúlyozta: a további részletek kivizsgálására van szükség a megfelelő lépések megtételéhez.
Fatima apja levelet írt a Nők Nemzeti Bizottságának, melyben elismerte, hogy hibát követett el, amiért ennyire korán férjhez adta a lányát, mentségként pedig azt hozta fel, hogy a falujukban nagy a társadalmi nyomás. „Helyre akarom hozni a dogokat. Jó gyerekkort akarok biztosítani a lányomnak és mindent megteszek, hogy megvédjem őt” – fogalmazott az apa.
Házasság és válás: elképesztő és abszurd szavak, ha gyerekekről beszélünk. Mi inkább mondanánk legális pedofíliát és felszabadulást. Kislányokat férjhez adni ugyanis nem sokban különbözik annál, mint amikor a nyugati, úgynevezett fejlett világ férfijai szexuális vágyaik kielégítésére használják gyerekek képeit, videóit és sajnos a testüket is. Ez még akkor is így van, ha más a motiváció, ha egy afganisztáni, nepáli, indiai vagy etióp szegény család tagjai nem feltétlen fékezhetetlen erőszak késztetésére cselekszenek, “csupán” a helyi szokásoknak való megfelelési kényszerből.
Kizsákmányolják gyermeküket, mert évszázadok óta ezt diktálja a tradíció, mert így fogadja be a közösség őket, mert így tudnak fennmaradni, mert “ez a dolgok rendje” és kész. Nem feltétlen tudják, milyen szörnyű dolgot cselekszenek, nem érzik át, hogy szenvedést okoznak a gyermeküknek. Ez persze nem jelenti azt, hogy e káros szokások felett szemet kell hunyni, hiszen ha a világ tétlen marad, tíz éven belül újabb 142 millió gyereklányt kényszerítenek majd férjhez.
Szerencsére zajlik egy másik folyamat is: egyre többen emelik fel a szavukat ez ellen, egyre több felvilágosító kampány zajlik a veszélyeztetett térségekben. Sajnos azonban hosszú idő, amíg ennek látszatja lesz. De legalább Fatima már megmenekült (még akkor is így kell fogalmaznunk, ha az ő “férje” legalább korban hozzá illő volt) – feltéve, hogy egy év múlva, sokkal érettebben, kilencéves korában nem találnak neki mégiscsak egy meggyőző “kérőt”.
