Miért érezzük szinte kötelességünknek, hogy év elején fogadalmakat tegyünk?
Az újév és az óév valaminek a határa. A határ jelzi, hogy múlik az idő, befejeződik és egyben el is kezdődik valami. Amikor eljutunk egy határig, egy kapuig, és átmegyünk rajta, akkor óhatatlanul végiggondoljuk, hogy mi van mögöttünk és mi van előttünk. Ilyen alkalmak lehetnek akár a születésnapok is.
Min szeretnénk általában változtatni?
Jobban szeretnénk magunkat érezni, jobbá szeretnénk tenni a saját életünket. Esetleg mindennapos, életvezetési problémákra keresünk más válaszokat, mint korábban.
Eltaláljuk az igazi célt és a szükséges változást, vagy csak vaktában lövöldözünk?
A gond általában az szokott lenni, hogy a változtatáshoz szükséges lépéseket eltévesztjük. Vagy a tempót, vagy a mértékét: túl gyorsan és túl sokat akarunk. Kialakul egy éveken át tartó problémahelyzet, amit most hirtelen és gyökeresen szeretnénk megváltoztatni. Ez így sajnos nem megy. A nőknél a fókusz alapvetően a kapcsolaton van, a másik terület pedig a karrier. Ezek egyeztetése is sok gondot tud okozni. A férfiaknál is ezek a kritikus területek, de ott inkább fordított a fontossági sorrend.
Milyen tipikus hibákat követünk el?
Gyakran fekete-fehérben, igen-nemben gondolkodunk. Nem azt vizsgáljuk, hogy milyen opcióink vannak, hanem azt feltételezzük, hogy mindig adódik egy jó és egy rossz lehetőség. Ebben már ott rejlik az a hiedelem is, hogy a lehetőségek közül az egyik mindig jó. Pedig mindig létezik kettőnél több opciónk is, és sajnos tudnunk kell, hogy nem biztos, hogy akad közöttük jó. Előfordul, hogy van rossz, még rosszabb és még annál is rosszabb. Ha ilyen felismerésre jut valaki, az eléggé megdöbbentő lehet.
Mit tegyünk a gyakorlatban, ha tényleg elszántak vagyunk? Hogyan változtassunk?
Alakítsunk ki egy képzetet arról, hogy hova is szeretnénk eljutni. Nagyon fontos, hogy legyen egy kitűzött célunk, és ha ezt meghatároztuk, akkor visszafelé gondolkozzunk el azon, hogy hogyan szeretnénk oda eljutni. A mindennapi, nem túl nagy, nem túl intenzív vállalásainkat kell betartani. Ha valaki túlsúllyal küzd, ne egyből akarjon húsz kilót leadni, hanem először is gondolja végig pontosan, hogy hova és miért szeretne eljutni. Legyen ennek teljesen tudatában. „Le szeretnék fogyni” – ez konkrét célnak tűnhet, holott nem biztos, hogy az. Gondoljuk tovább! Miért szeretnénk lefogyni? Azért, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben? De mit jelent számunkra ez pontosan? 
Tehát végállomásnak hisszük azt, ami valójában csak egy állomás?
Sokszor igen. Ha a változást egy utazásnak tekintjük, akkor először is meg kellene nézni, hova szeretnénk utazni. A következő lépés az, hogy mivel szeretnénk utazni, milyen módon, hogyan szeretnénk érezni magunkat utazás közben, és amikor készen van az utazásszervezés, akkor érdemes nekiindulni.
Mi van, ha nem tudjuk pontosan, hogy mit is akarunk? Sokszor csak annyit tudunk, hogy „innen el”…
A tagadás ugyanúgy benne tart a helyzetben, az adott élettérben, mintha nem tennék semmit. Ha csak nemet mondok egy helyzetre, azzal még nem oldottam meg, csak éppen az inverzét, az ellenkezőjét csinálom. De ugyanúgy benne vagyok, benne is tartom magam. Túllépni kell a szituáción, kilépni az ellentétezésből.
Hogyan tudunk ebben segíteni magunknak?
Függetlenül a konkrét problémától és a kitűzöttnek hitt állomásoktól, engedjük el a fantáziánkat és képzeljük el, mit szeretnénk 5 év múlva. Képzeljük el, hol fogunk élni, mit fogunk csinálni, hogyan fogunk kinézni, és így tovább. Legyen egy víziónk arról, milyen irányba megyünk, de lehetőleg annyira pontosan, hogy ha becsukjuk a szemünket, akkor képesek legyünk látni ezt magunk előtt, mint egy filmet. Ugyanezt megtehetjük tíz, vagy akár huszonöt éves távlattal is. Csiszolgassuk, pontosítsuk ezeket a képeket, és ha már tisztán látjuk, akkor nemcsak megértjük a céljainkat, hanem sokkal könnyebben tudjuk hozzárendelni lépésenként a feladatainkat és a változtatni valókat is.
Miért bukjuk el a fogadalmainkat? Olvasd el, mit mondanak erről a külföldi kutatók!
