Nemessányi Éva (24):
“A fiú-lány barátságok gyakran őszintébbek”
Évi nehezen nyílik meg, eleinte a legtöbb emberrel bizalmatlan, de előfordult vele olyan is, hogy valakit azonnal közel érzett magához – ez a barátsága a mai napig is tart. “Szerintem egy barát nemcsak azt figyeli, hogy neki mi fontos, hanem azt is, hogy neked mi az. Egyszerre nézi mindkettőtök érdekeit, és őszinte veled. Igazi barátom kevés van. Haverból viszont jóval több, és közöttük a fiúk vannak többségben” – mondja. Úgy látja, a lányok közti kapcsolatokban gyakori, hogy az egyik fél elnyomva érzi magát. A fiú és lány közötti barátságot őszintébbnek és tartósabbnak gondolja: “Csomóan azt mondják, hogy fiú és lány között nem lehet barátság, de szerintem egy lány sokkal jobban meg tud nyílni egy fiúnak. Talán mert nincs benne rivalizálási késztetés. Sokat sportoltam és sportolok. Ott is azt vettem észre, hogy a lánycsapatokon belül a versengés óriási, miközben a srácok megpaskolják egymás vállát, örülnek a másik sikerének” – mondja a nemek közti különbségekről.
Rudnai Katalin (45):
“A családalapítás mérföldköve lehet a barátságoknak”
“A barátom az, akinek szépítés nélkül megmutathatom magam. Nem kell méricskélni a dolgokat, elfogad úgy, ahogy vagyok. Számíthatok rá, és nem kell az etiketthez sem igazodni. Például felhívhatom éjszaka, ha nagyon szükségem van rá” – összegez Kati. Neki lassabban alakulnak a barátságai. Bár alapvetően közvetlennek tartja magát, mégis időbe telik nála, hogy kialakuljon a bizalom, ami – mint mondja – az őszinte barátság alapja.
“Fiatalon az ember nem mérlegel, ott az együtt töltött idő és szimpátia, a sok közös helyzet kovácsolja a barátságokat. Később már sokkal zártabb a világ” – mondja, és példaként említi azokat a kapcsolatokat, melyek munkahelyen alakulnak ki, de távozás után mégis megszakadnak.
“Egy barátság tönkremehet csalódás miatt vagy azért, mert valaki megbántja a másikat, de gyakori veszélyt jelent az is, ha az évek alatt a felek elhanyagolják egymást, esetleg megváltozik az élethelyzetük.” A családalapítás, gyerekvállalás és munka mellett sokszor kevés idő jut ápolni a kapcsolatot, pedig érdemes lenne, hiszen “nehéz egy másik olyan embert találni, aki igazán közel kerül hozzád, és tanúja volt az életed jelentős részének”.
Nemessányiné Csepreghy Éva (79):
“Ennyi idősen már nemcsak lélekben, hanem fizikailag is kell, hogy támaszt adjunk egymásnak”
“Fiatal koromban előfordult, hogy »szétdobódott« kicsit a társaság, amikor valaki férjhez ment vagy megnősült a barátaink közül” – meséli Éva néni. Négy gyerekkori barátnőjéből kettő az, akivel ma is tartja a kapcsolatot és össze is járnak időnként. Úgy látja, a férfi–nő barátságok sokat változtak az évek alatt. “Amikor tizenhat éves voltam, eszünkbe nem jutott, hogy szexre vagy ilyesmire gondoljunk a fiú–lány barátságokban, melyek akkoriban nagyon is léteztek, és jól működtek. Érettségi körül már előfordult, hogy valaki szívesebben táncolt, vagy egy túrán szívesebben beszélgetett valakivel, mint a többiekkel, de nem ment szét tőle a társaság, és ez nem okozott féltékenységet” – emlékszik vissza a kamaszkorára. Unokáinál veszi inkább észre, hogy a nők között valóban megjelent a rivalizálás, ami náluk nem volt jellemző. Fiatalként barátaival zárt, összetartó közösség voltak, közülük sokakkal még ma is jóban van. De szívesen
barátkozik új emberekkel is, leginkább akkor, ha közös ismerősök mutatják be őket egymásnak. Igaz, ez már egyre ritkább. Most a programok főleg nagy beszélgetésekből állnak, a templomból verbuválódott baráti kör például rendszeresen összejár beszélgetni és közösen imádkozni, ez átsegíti őket a nehézségeken.
“A barátságnak már nagyon fontos része egymás segítése nemcsak szóban és lélekben, hanem fizikailag is” – mondja, hiszen ennyi idősen már sokan egyedül maradnak, és kell, hogy számítani tudjanak a barátokra, akár a lépcsőnk közlekedésben, akár orvoshoz menet. A támaszt itt már nem csak lélekben kell nyújtani.
