Nálunk már oviban bőven elkezdődött a káosz, onnantól kezdve, hogy egyedül kellett már öltözniük a lányaimnak, és nekem időre be kellett érnem a munkahelyemre, semmi sem mentett meg minket a reggeli hisztiktől. Hol az egyik, hol a másik borult ki, hogy miért kell neki bugyit húzni épp akkor, amikor a legfontosabb az lenne az életében, hogy ténferegjen a lakásban pizsiben.
Az anyukák ilyenkor – főleg több gyerek esetén – papagájnak kezdik érezni magukat abban a reggeli félórás öltözködős, készülődős etapban: “vedd fel a nadrágod”, “mosd meg a fogad”, “voltál pisilni?”, “hol a táskád?”, “meg sem ittad még a kakaódat”, “öltözz, kérlek”, “tedd le azt a babát/legót/kisautót”, “el fogunk késni” és a többi. A mi egész reggelünk egy nagy kérleléssé fajult mindig, a végére már mindenki elvesztette a türelmét, persze a fésülködés már megint kimaradt, és a ceruzák is a suliszünetben lettek kihegyezve.
Hogy egy fokkal békésebb reggeleink legyenek, azon az általános tanácson túl, hogy készüljünk fel előző este a reggelekre – ruha kirak, ceruza kihegyez, tízórai elkészít –, van egy remek módszer, amit még a Szuperdada című könyvben olvastam. A mi házunk táján egyértelműen fordulatot vettek a reggelek, mikor elkezdtem bevezetni a kártyás rendszert.
A lényege a módszernek annyi, hogy minden reggeli rutinhoz tartozó lépést lerajzolunk kártya nagyságú papírokra és sorszámozzuk őket. A kártyákat bátran rajzoltassuk meg a gyerekekkel, így nekik is át kell gondolniuk, hogy reggelente milyen tevékenység mi után következik. Minden gyereknek más a rutin, az egyik kakaóval kezd, a másik öltözéssel, ahogy ő megszokta a reggeli teendőket, úgy kell sorrendbe rakni számára. A kártyákat minden reggel a gyerek kezébe kell adni, hogy fordítsa ábrával lefelé belőlük azokat, amiken már túl van.
Ez remek játék is nekik, az enyémeknek legalábbis motivációt jelentett, hogy minél előbb lefordíthassák a részfeladatok képeit. Egészen odáig minden fel van a mai napig rajzolva nekik, hogy felveszik a cipőjüket, és elindulunk az iskolába. Meglepően gyorsan beleszoktak, hogy így teljesen önállóan intézzék a reggeli készülődést, mára már odáig jutottunk, hogy ők sürgetnek néha engem: mi lesz már, itt ülnek kilövésre várva, készen az iskolára, én meg még meg sem fésülködtem.
A kártyás módszer természetesen bármilyen rutin kialakításában segítség lehet, akár reggeli, akár az esti menetrend a nehéz a gyerekek számára. Vagy ha épp a házimunkába szeretnénk bevonni kicsit őket. Kis trükk, de nagyot lendíthet rajtunk a békés családi élet felé.
