Bacha posh – így hívják Afganisztánban azokat a lányokat, akiket fiúként nevelnek. Gazdag és szegény családokban, nagyvárosban és vidéken is sokan élnek közülük. A szülők többsége tanulatlan, de akadnak köztük magasan iskolázottak is. Ami közös a családokban, hogy valamilyen okból fiúra van szükségük.
Ha nincs fiú, nem teljes a család
Legtöbbször a pluszbevétel reménye miatt fiúsítják a lányt: míg ugyanis egy kislánynak tilos a munkavállalás, a fiúknak engedélyezett. De előfordul az is, hogy az iskolába vezető út túl veszélyes, és némi biztonságot ad, ha a lánytestvéreket egy “fiú” is kíséri. A falusiak pedig többnyire azért kezdik el egyik lányukat fiúként nevelni, mert fiú nélkül nem teljes a család: amíg nincs fiú, sok közösség nem tekinti a családot teljes értékűnek.
Egy szeptember végén megjelent könyv szerint minden afgán iskolában akad 1-2 bacha posh. Jenny Nordberg svéd újságíró, a könyv szerzője öt éven át kutatta a jelenséget, több száz bacha poshsal és családjukkal készített interjút. Ezek szerint a legtöbb család óvodáskorban dönt úgy, hogy lányuk fiúként éljen a külvilág előtt, majd általában a pubertás elején, 12-13 évesen visszaváltoztatják lánnyá, és amilyen gyorsan csak lehet, kiházasítják. Túl sokáig nem várhatnak, nehogy csorba érje a lány hírnevét. A rendkívül szegregált afgán társadalomban kamaszlány ugyanis nem tartózkodhat kamaszfiúk társaságában.
Óvodában még lány, iskolában már fiú
A hatéves Mehrant az óvodában még Mahnoushnak hívták, az iskolát viszont már fiúként kezdte. Rövidre vágták a haját, nadrágot, kaftánt adtak rá. A kislány, bár tisztában van születési nemével, fiúként éli meg magát: felhagyott a babázással, visszautasítja a varrogatást. Helyette focizik, biciklizik, futkos. Azaz megéli azt a szabadságot, amely az afgán társadalomban csak a férfiaknak és a fiúknak jár. A tanárai szerint viselkedése alapján nem lehet megkülönböztetni a fiúktól, az idegeneknek fiúként mutatkozik be.
Fotó: Laura Lezza / Getty Images
Akinek napi rutin a metamorfózis
A tízéves Niima délután Abdulként egy boltban dolgozik mint kisegítő. Kinézete fiús, hangja azonban vékony, így igyekszik minél kevesebbet beszélni. Niima reggelente női ruhában, kendőben két órát iskolában tölt, majd hazamegy, ruhát cserél, és az üzletbe már Abdulként megy. Egy átlagos napon 300 forintnak megfelelő fizetéssel tér haza. Ezzel járul hozzá anyja és nyolc lánytestvére megélhetéséhez.
Niima lányként soha nem dolgozhatna az üzletben, mint ahogy anyja sem teheti. A lány apja munkanélküli kőműves, sokat van távol, és ha van is pénze, főleg kábítószerre költi. Niima nem szeret fiú lenni. Anyja azzal vigasztalja, hogy már csak néhány évet kell kibírnia. Ha eljön a visszaváltozás ideje, húga veszi át a helyét az üzletben. Aztán a következő húga.
Fiúgyerekkel az elvált nőt is több tisztelet illeti
Shubnum még csak nyolcéves, de modora, fellépése, nevetése annyira lányos, hogy képtelen hitelesen játszani a fiút. Így a szokásosnál 4-5 évvel korábban visszaváltozhat lánnyá. Története abból a szempontból is különleges, hogy van fiútestvére. A családnak azonban szüksége volt még egy keresőre.
Shubnum apja néhány éve azt kérte anyjától, hogy fedje el magát teljesen, és többé ne hagyja el a házat. A háromgyerekes nő megtagadta a kérést, és válásért folyamodott. Családja támogatta a döntésben: Shubnum nagyapja kifizette az apát, cserébe a gyerekek az anyjuknál maradhattak. Egyébként Afganisztánban az apának teljes körű joga van a gyerekek felett, részben ez is az oka, hogy a válások aránya közel nulla az országban.
Shubnum anyja a szülei támogatásával Kabul egy távoli részébe költözött, és a három gyerekkel új életet kezdett. Ekkor lett Shubnumból fiú, hogy hozzájáruljon a családi kasszához, és javítson anyja társadalmi megítélésén. Az afgán társadalom ugyanis az elvált nőt laza erkölcsűnek tartja, a férfiak könnyen megszerezhető prédaként tekintenek rá. Ráadásul az elvált nő asszonytársaitól is csak becsmérlést kap. Két fiúgyermekkel azonban az elváltként is több tisztelet jár neki. Shubnum anyjának terve remekül működött volna, ha lánya nem annyira ellenálló, és nem küzdött volna fiúsága ideje alatt mindvégig lányságáért.
Afganisztánban a legrosszabb lányként megszületni
Akadnak azonban olyanok is, akik úgy döntenek, a pubertás után sem változnak vissza. Mert annyira beleszeretnek a szabadságba és az előjogokba, amik csak a férfit illetik meg Afganisztánban, hogy inkább életük végéig álcázzák magukat.
Az, hogy egy társadalom szemében csak a fiúgyermek érték, jellemző más ázsiai országokra is. Indiában például a legkeresettebb orvosi műszer az ultrahangkészülék. Az elmúlt évtizedekben csaknem 160 millió lánymagzatot abortáltak Ázsia-szerte. Az érintett országokban ez rövidesen mélyülő demográfiai válságot fog előidézni.
Egy három évvel ezelőtti ENSZ-felmérés szerint jelenleg Afganisztánban a legrosszabb lányként megszületni. Azon túl, hogy a nők átlagéletkora csupán 44 év, és minden 11. nő belehal a szülésbe, Afganisztánban illeti meg a nőket a legkevesebb szabadságjog is. Afganisztánt Kongó, Pakisztán, India és Szomália követi a világszervezet listáján.
