Azt a megdöbbentő adatot olvastam, hogy Amerikában lassan több a mozaikcsalád, mint a hagyományos. Azaz annyira sok a válás és elváltként gyerekekkel az újraházasodás, hogy a becslések szerint a 13 év alatti gyerekek már több mint fele csak egyik szülőjével és annak partnerével él együtt.
Az én esetem épp ilyen mozaikcsaládos helyzet, amibe kétgyerekes elvált anyaként csöppentem bele az új páromhoz hasonlóan. Az ő előző házasságából is van két kislány, az én házasságomból is kettő, és most várjuk a közös kislányunkat, épp karácsonyra érkezik. Így már öt kislány lesz a házunk táján kéthetente hétvégén.
Amivel jellemezni lehetne az első mozaikcsaládos évünket, az maga az őskáosz. Senki nem tudta, hol van pontosan a helye, sem a gyerekek, sem a felnőttek. Én teljesen biztosan tartottam magam a saját anyai szerepemben, amikor az én gyerekeimmel voltunk hétköznapokon, de amikor csatlakozott az ő gyermeke is, akkor már meginogtam, hogy vele hogyan viselkedjek. És azt láttam a páromon is: családfői szerepkört vállalna magára, de nem tudja, mennyire lehet ezt neki más gyerekeivel együtt élve.
5 tanács pótapukáknak
A helyzet ilyenkor sosem könnyű, cseppet sem egyszerű beilleszkedni az új embernek egy kialakult egységbe. Mivel azért jellemző módon az anyának ítélik a gyerekeket, így a férfiak kerülnek a mostohaapa – hívjuk inkább pótszülőnek – szerepkörébe gyakrabban. Ők sűrűbben szembesülnek azokkal a hétköznapi konfliktusokkal, problémákkal is, amelyektől felrándul a szemöldökük. Először hozzájuk szólnék.
1. Ne szidd az apját!
Nem lehet pótolni a szülőket, akármilyenek is legyenek. Lehet, hogy annak a gyereknek az apja egy alkoholista tróger volt, aki ütötte-verte a családját, a gyereknek akkor is ő marad az apa. Bár a vér szava nem ír felül mindent, és a későbbiekben úgyis ráébred a gyerek, hogy ki az, akire számíthat, erre nem feltétlenül kicsi gyerekként kell felhívnunk a figyelmét. Nekünk azt kell elérnünk, hogy bízzon bennünk a gyerek, és azt a biztonságot igyekezzünk megadni neki, amit elvesztett a szülei válásával. Bátorítsuk anyát is arra inkább, hogy ne illesse becsmérlő szavakkal a volt férjét a gyerek előtt, a vele kapcsolatos negatív érzéseiteket inkább kettesben vitassátok meg.
2. Barát legyél, ne szülő
Nem is kell nagyon erőlködni a szülői szerepkör betöltésével, inkább tekints magadra úgy, mint szövetségesre. Te alapvetően azért vagy ebben a családban, mert beleszerettél a gyerek anyukájába, akihez tartozik egy-két-három, akárhány csemete is. De tudnod kell, hogy a gyerekek és a pótszülők között sokkal jobb eséllyel lesz baráti a viszony a későbbiekben, mint a vér szerinti szülők és leszármazottaik között. Pedig azt hihetnéd a hétköznapokban, hogy ellenségként tekintenek rád a lurkók, mivel az is tény, hogy sokkal könnyebben megharagszanak a gyerekek a mostohaszülőre, és hamarabb megbocsátanak a vér szerinti szülőnek.
3. Te anya segítője vagy
A gyerek szemében te egy olyan társ vagy, aki pótolja anyának apát. Nem érti még azt, hogy mit jelent pontosan, hogy szerelem, és hogy már nem szereti egymást apa és anya. Annyit lát belőletek, hogy anya lecserélte apát rád. Tekints magadra úgy, mint anya szövetségesére a nevelésben és a mindennapokban. A nevelésben ezért – főleg az elején – hagyd, hogy anya tartsa a kezében a gyeplőt, te asszisztens legyél, és ha valamivel nagyon nem értesz egyet, akkor inkább várd meg, míg kettesben maradtok. A jó viszonyt a gyerekkel úgy építheted ki a legjobban, ha az általa szeretett személyt, az anyát tiszteled, és véletlenül sem szólod le előtte.
4. Bocsáss meg… sokszor
Igen, a gyerek a fejedhez fogja vágni, hogy “te nem vagy az apám”, ellenkezni fog veled mindenben, sőt még az is elhangozhat, hogy te vagy az oka, hogy elváltak a szülei. Sokkal könnyebb rád haragudni, mint a saját szüleire, igazából még saját magára is sokkal könnyebben haragszik, mint az anyukájára vagy apukájára. Tudatosítsd magadban, hogy te már felnőttél, neked kell több eszednek lennie, és amikor válogatott sértéseket illet, akkor egyrészt az anyukája védjen meg téged, másrészt finoman figyelmeztesd, hogy nem is akarod apa helyét elvenni. És véletlenül sem szabad megsértődnöd, hiszen nem rólad szól ez, hanem a gyerek belső érzelmi viharairól.
5. Félre a féltékenységgel!
Egy mozaikcsaládban sokkal több olyan helyzet jön, amikor féltékeny lehetsz. Féltékenységgel tölthet el maga a gyerek is, már csak a létezése akár, féltékeny lehetsz a köztük lévő emlékekre, szeretetre, úgy érezheted, hogy te nem érsz annyit, mint az előző házastárs, mert veled nincsenek ilyen élményei az anyukának, mint a gyerek születése és nevelgetése. Ne engedd át túlságosan magad ezeknek a gondolatoknak, mert megmérgezheti az egész család életét, ha hagyod, hogy a gyerek a múlt mementója legyen a szemedben. Inkább nézz előre, hogy most építitek a közös jövőt, közös emlékeket szereztek, és épp azon vagytok, hogy sokkal szebb életet teremtsetek magatoknak, mint ahonnan érkeztetek.
5 tanács a mozaikcsaládos anyának
Anyaként új társsal ugyanúgy szembe kell nézned a pótszülő és a gyerekek közötti konfliktusokkal, sőt gyakran te leszel a villámhárító közöttük. Fontold meg ezért az alábbi tanácsokat.
1. A házasságod ugyanolyan fontos
Ne told háttérbe a pótapát, nem csak a gyerek a fontos. A gyermekeid előtt nyilvánvalóvá kell tenned, hogy az új családtag milyen szerepben van melletted, legyen számukra egyértelmű, hogy ő a te férjed, de nem pótolni jött az apukájukat.
2. Tölts minőségi időt a gyerekekkel
Néha szervezz külön programot a gyerekeiddel, amin nem feltétlenül vesz részt a pótszülő. Ebből érezni fogják, hogy az új családi felállás nem azt jelenti, hogy ők hátrébb szorulnának a szívedben. Ugyanígy az is nagyon jót tesz, ha a pótszülő is tölt egyedül időt a gyerekekkel, amin te nem veszel részt. Vigye el biciklizni őket vagy csak egy fagyizásra, nem kell nagy dolgokra gondolni. Mégis ezzel építik a kapcsolatot és bizalmat maguk között, és nem mellesleg jól ki tudnak beszélni téged.
3. Használd a nevét
Ne várd azt a gyerekeidtől, hogy a pótszülőt apának hívják, ne akarj belőle apukát kreálni a számukra. Az a rossz hírünk van, hogy sosem lesz az, de ez egyáltalán nem baj, mert a legjobb barátjuk és szövetségesük még lehet az életben.
4. Házimunkát a gyerekeknek
Szorosan a témához tartozik bizony ez is. Úgy tudod a legszervesebben a családi életbe integrálni a pótszülőt és a gyerekeket is, ha fel kell osztaniuk egymás között a házimunkát is. A közös teherviselés összekovácsol, ha mindenki becsülettel elvégzi a saját kicsi dolgát, akkor máris nagyobb egységben érezhetjük magunkat a családban. Egyáltalán: családérzetünk lehet tőle.
5. Átrendezésre fel!
A legtöbb esetben anyához költözik az új partner, így a környezet a pótszülő számára teljesen idegen, és egy előző párkapcsolat nyomait is magán viseli. Ezért érdemes egy új otthont teremteni, ami közös családi fészek lehet mindenkinek. A gyerekek érdekében jobb talán nem a költözést fontolgatni, inkább csak átrendezni a lakást, leszámolni a régi élet emlékeivel és új életet kezdeni minden szinten.
