Az egyszerűsített házasságkötés, vagy ahogy a franciák nevezik: Pacs (Pacte civil de solidarité), nem a romantikusok intézménye: azok választják, akiknek az “amíg minket a halál el nem választ” ígéret nem feltétlenül meggyőző, továbbá nem vágynak szmokingra és fehér csipkés menyasszonyi ruhára, nem is akarják tetemes költségekbe verni magukat egy esküvő miatt. Olyanok szimpatizálnak vele, akik azt gondolják, hogy a házasságkötés a magánügyük, viszont hogy jogilag, anyagilag is biztonságba érezzék magukat a mai világban, néhány dolgot érdemes szerződésben rögzíteniük.
Hátrányban az élettárs
A legtöbb európai ország mellett Franciaországban is az élettársi kapcsolatban élők korábban számos szempontból hátrányt szenvedtek a házasokhoz képest. Hiába éltek esetleg évtizedek óta együtt, nem volt lehetőségük például a családi adózásra, vagy ha az egyikük váratlanul, végrendelet nélkül hunyt el, a másikuk nem örökölt. Ugyancsak probléma volt, hogy ha az egyikük beteg volt, az orvos nem adhatott felvilágosítást az élettársnak a párja egészségügyi állapotáról, gyógykezeléséről.
A Pacs eredetileg az azonos neműek házasságkötésére jött létre 1999-ben, hamar kiterjesztették azonban a különböző neműekre is. (Két éve egyébként Franciaországban a homoszexuálisok már hagyományos házasságot is köthetnek.)
A Pacs heteroszexuálisokra való kiterjesztését az egyházak kezdetben hevesen ellenezték, attól tartva, hogy a hagyományos házasságkötések száma drasztikusan csökkenni fog tőle. Az elmúlt 15 év statisztikái alapján azonban nem lett igazuk: az egyszerűsített házasságkötést ugyanis döntően azok választják, akik klasszikus esküvőre nem szánták volna rá magukat, azzal a jogi és anyagi biztonsággal azonban, amelyet a Pacs nyújt nekik, szívesen élnek. Az egyszerűsített házasságkötés intézménye Franciaországban ma már annyira népszerű, hogy 100 házasságkötésből 41-et ily módon kötnek.
Nincs tanú, nincs anyakönyvezető, nincs szertartás
A gyakorlatban az egyszerűsített házasságkötés úgy néz ki, hogy a pár előzetes bejelentkezés és egy hónapos várakozás nélkül, tanúk nélkül besétál a városházára vagy egy jegyzőhöz, bemutatja a születési anyakönyvét, igazolja, hogy nem házas, valamint hogy a feleknek közös a lakcíme, majd rövid idő után házasként távoznak.
Innentől kezdve ők házaspárnak számítanak az állam, a munkáltatók, illetve az egészségügyi intézmények szemében is. Azaz jogosultak a házasokat megillető járulékokra, adókedvezményekre, illetve ha egyikőjük beteg, a másik kivehet fizetés nélküli szabadságot, hogy ápolja. Betegség esetén az orvos köteles felvilágosítást adni a beteg gyógykezeléséről a másik félnek, és az örökösödésben sem kerülnek hátrányba a hagyományosan házasodókkal szemben.
Vagyonszerződés gyors válással
Akik a Pacsot választják, a házasságkötésükkor szerződésben rendelkezhetnek arról, hogy milyen vagyontárgyakkal érkeztek a házasságban, hogy válás esetén hogyan kívánnak osztozni a közösen szerzett vagyontárgyakon – alapesetben a házassággal ellentétben a Pacs ideje alatt a felek önálló vagyonszerzők –, valamint végrendelkezhetnek is.
Ami nem jár az egyszerűsített házasságkötőknek: nem viselhetik egymás nevét, az elhunyt fél után nem jogosultak özvegyi nyugdíjra, válás esetén pedig nem jár a tartásdíj (jellemzően asszonytartás). Ha az egyik fél gyerekkel érkezik az egyszerűsített házasságba, a másik fél nem fogadhatja örökbe, de közösen sem adoptálhatnak. További hátrány, hogy az egyszerűsített házasságkötés egyelőre csak Franciaországban elismert, így ezek a párok külföldön nem számítanak házasnak.
A Pacs vonzereje döntően abban lakozik, hogy a válást is megkönnyíti. Amennyiben valamelyik fél kilépne a házasságból, jelzi az illetékes hivatalnak, amely három hónapon belül törli a házasságot. Érdekesség, hogy a statisztikák szerint a Pacsot kötők körében alacsonyabbak a válási arányok, mint a hagyományosan házasulók között.
Nem a romantikáról, hanem a józan észről szól
Az egyszerűsített házasságkötés népszerűségének titka, hogy jól alkalmazkodik a társadalom átalakulásához, hiszen egész Nyugat-Európában évtizedek óta csökken a házasulási kedv, és drasztikusan nő a házasságon kívül született gyerek aránya.
A Pacs nagy előnye, hogy megkönnyíti mind a házasságkötést, mind a válást. Ez pedig egy olyan korban, ahol egyre több fiatalnak van elköteleződési problémája, azaz nyomasztónak, túl súlyosnak éli meg a házasságkötéssel járó felelősséget, némi fényt jelenthet az alagút végén.
Nem elhanyagolható az sem, hogy a Pacs megkötésekor két magánszemély tulajdonképpen vagyonszerződést is köt. Azaz a felek kapcsolatuk tetőpontján “kénytelenek” leülni, és elbeszélgetni anyagi kérdésekről, nem pedig csak váláskor kerülnek elő a piszkos anyagiak, amikor a józan, előrevivő kommunikációt sok esetben rengeteg sérelem gátolja már.
A svájci jogalkotókban az élettársi jogviszony rendezése kapcsán merült fel a Pacs svájci bevezetése, a parlamenti viták májusban kezdődtek a témában.
A svájci érdeklődés hatására a németországi zöld párt ugyancsak bedobta, hogy meg kellene vizsgálni az egyszerűsített házasságkötés bevezetését Németországban is. A bevezetést nehezíti, hogy a német alkotmány és a családjog egyértelműen a hagyományos házasság mellett teszi le a voksát, dacára annak, hogy ma már itt is minden harmadik házasság válással végződik, és minden harmadik gyerek házasságon kívül születik – miközben az élettársi kapcsolatban élők adózási és örökösödési szempontból egyértelműen hátrányban vannak a házasokhoz képest.
Magyarországon nincs kultúrája a végrendeletnek
A házasságkötések száma itthon is jelentősen csökkent az elmúlt évtizedekben: míg 1980-ban még 80 ezren léptek frigyre, az elmúlt években már csak 36-37 ezer pár szánta magát rá. A házasságon kívüli születések aránya 2013-ban elérte eddigi csúcspontját: a gyerekek 46,2 százaléka született házasságon kívül. A válások száma évi 20 ezer körül mozog.
A statisztikák alapján tehát lenne igény egy rugalmasabb házassági formára, a tavaly életbe lépett új Polgári törvénykönyv azonban nem igazán vesz tudomást a társadalmi folyamatokról.
Bár ma már az élettársakat bizonyos jogok megilletik, még mindig vannak jogszabályok, amelyek az együttélést tudatosan választó párokat kifejezetten bosszantják : például az új családjogi törvény szerint az élettárs nem számít közeli hozzátartozónak, hiába élnek esetleg évtizedek óta együtt.
Az öröklés terén is hátrányban maradt az élettárs a házastárshoz képest, így ha az élettársak anyagilag is biztonságban szeretnék érezni magukat élettársi kapcsolatukban, ajánlott, hogy írjanak vagyonjogi szerződést és végrendeletet. Ennek sajnos itthon nincs hagyománya, kultúrája, pedig sok fájdalmasan hosszúra nyúló per megelőzhető lenne, ha félretennénk az anyagiak rendezésével kapcsolatos félénkségünket és lustaságunkat, és az értelmünkre is hallgatnánk, amikor – tanúk előtt vagy tanúk nélkül – sírig tartó hűséget fogadunk párunknak.
