Kimentek a divatból a hosszú, elköteleződéssel teli kapcsolatok. Állítom mindezt abban a tudatban, hogy természetesen még van példa a tartós kapcsolatokra is, de arányait tekintve egyre kevesebb. A valóság az, hogy a kapcsolatokban is a gyors, látványos, egyszerűen megoldható verziókat keressük. Szinte közhelynek számít, hogy bezzeg a nagyszüleink, tudták, hogyan kell egy hosszú kapcsolatot megőrizni. Igen, már hallom is a választ, ma más környezetben és más tempóban éltünk, és ez tényleg így van. Nem segít a helyzeten az sem, hogy a ránk ömlő vizuális ingerek nagymértékben elbizonytalanítják az emberek önmagukról alkotott bizonyosságát, és muszáj nekik időt és energiát fektetniük abba, hogy egy általánosan elfogadott szépségideálnak megfeleljenek.
Ma trendi dolog trendinek lenni, trendi párt találni. Gyors, energiabefektetés nélküli ismerkedéssel, azonnali szexuális összhanggal. Ha nem jön össze, mehet a móka elölről, csak mással.
Hogy hogyan csinálták a nagyszüleink?
Ne gondolja senki, hogy az 50 éves aranylakodalmukon ülő párok azt érzik, hogy egész életüket problémamentesen élték le. Nem. Csupán volt egy nagy elköteleződés a kapcsolatukban és egy fontos potenciál, hogy nemcsak akkor voltak képesek egymás mellett lenni, amikor könnyű volt, hanem akkor is, amikor nehézségek adódtak. Akkor közösen, egymás felé fordulva meg akarták oldani a problémás helyzetet, és nem szaladtak el új társat keresni.
“Jól mutatunk egymás mellett”
Ádám érkezik hozzám, aki Niki párja, 36 éves, ereje teljében lévő férfi, egy vezető cég üzletkötőjeként dolgozik teljesen szabad időbeosztásban. Ádám barnára sült bőrén világít a rózsaszín ing, erős illat lengi körbe. Amolyan lazának tűnő férfi. Ádám azért keresett meg, mert gond van a párkapcsolatában, nem működik a szexuális élet. Ő mesél:
“Harminchat éves vagyok, eddig csak rövid kapcsolataim voltak. Felszedtem a csajokat, lefektettem őket, aztán nem is kellett más nekem. Könnyen ment a dolog, tapadtak rám a lányok. Egyszerű volt, mert ezeknek a lányoknak semmi más nem kell, mint a jó autó – az meg megvan – meg hogy egy férfinek pénze legyen és jó teste. Konditerembe járok minden reggel, már kilencre végzek is, hiszen hattól edzek. Tehát nő volt dögivel. Szebbnél szebbek. Aztán volt egy hónapos kapcsolatom is, de nem akartam ennél hosszabbat. Megismertem Nikit, vele lett az eddigi leghosszabb kapcsolatom. Ő 26 éves, és egy multinál dolgozik, recepciós. Nagyon édes lány, egy bárban keveredtünk össze, azonnal megtetszett, szép, formás, divatos, olyan kis édes. Első időben még beszélgettünk, mindegyikünk elmondta, mi történt a cégnél, megbeszéltük, hova menjünk vacsizni, és azt is, hogy ki mit látott a kirakatban, amit jó lenne megvenni. Arról is szoktunk beszélgetni, hogy hétvégén melyik buliba menjünk. Én még senkivel nem beszélgettem ennyire jókat, mint Nikivel! Abban is nagy egyetértés volt köztünk, hogy milyen filmet nézzünk meg este. Szóval minden jól alakult, de egy idő után már nem kívántam őt, pedig nagyon cuki kis csaj.
Az első időben még heti kétszer szeretkeztünk, de most több mint fél éve egyáltalán nem. Azért sajnálom, azért nem nyugszom bele, mert senkivel nem éreztem, hogy ennyire megértjük egymást, és hogy ilyen jól tudjunk beszélgetni. Nem akarom, hogy vége legyen, mert nagyon szép lány, és mindig nagyon büszke vagyok, hogy ilyen jó nőm van. Jó látni magunkat, milyen jól mutatunk egymás mellett!
Ádám akaratlanul is megfogalmazta az instant kapcsolatok lényegét. A pár két tagját semmi más nem köti össze, csak a látszat. A kialakult kötődés nagyon felszínes, hiszen az egymáshoz való kapcsolódás is az. A “mély beszélgetések” alkalmával nem a lényükről, önmagukról mesélnek, hanem a látszatdolgokról alkotott értékítéletük azonos csupán. Ők ezt érzik “beszélgetés”-nek, ez kecsegteti őket azzal, hogy egymáshoz valók, egymáshoz tartoznak. Ennek a felszínen való kapcsolódásnak azonban nincs ereje, az első adandó pillanatban – amikor találnak megfelelőbbet – máris elszakad. A szex azért nem tud működni, mert az újdonság varázsa után már nem adja meg azt a vizuális élvezetet sem, amit az első alkalmakkor nyújt. Mivel az ilyen jellegű kapcsolódás során a pár két tagja nem kap rálátást a másik lényére, nem tudnak mihez kötődni, ezért a tudat alatti folyamtokban jelen van a bizonytalanság. A bizonytalanság félelmet szül, és nem képesek szexuálisan odaadni magukat.
Mivel a szex egy igen kényes terep, itt nem gyűjtjük a kudarcokat. Tehát jobb választás nem szerelmeskedni, mint megélni a bizonytalanságot, az esetleges kudarc félelmét. Félelemmel nem lehet szeretkezni, így a szex elmarad a kapcsolatban.
Csak szex és más semmi
Nagyanyáink bölcsessége: “Ne feküdj füttyre! Akkor se, ha már a fene esz érte, mert kevés férfi érti fiatalon, hogy mi szökteti kapubálványra a görgő macskát! Csak akivel értelmesen váltod a szót, annak mondhatod, gyere, mert nem bírom tovább! Az ilyen legény érzelmes és értelmes!
Vannak párkapcsolatok, amik a szexuális élvezetékért köttetnek. Társkeresők tömkelege kínálja, interneten és mobiltelefonon egyaránt, az azonnali kapcsolatok és az azonnali szex lehetőségét. Elvileg azzal nem lenne baj, ha két ember csakis a szex kedvéért létesít kapcsolatot, és mindketten sejtik, ebből a kapcsolatból később sem lehet semmi több. Ez két felnőtt ember döntése. Ezzel együtt nem ilyen egyszerű ez a fajta instant kapcsolat sem. Ha ez tartósnak bizonyul, akkor egy idő után a szex mellett kötődés is kialakulhat. Általában ekkor ijed meg a pár két tagja, hiszen ők nem erre szövetkeztek. Ilyenkor jobbnak látszik szakítani, mert ha nem teszik, akkor újratervezésre van szükség, amiben a kötődésnek is helye kell hogy legyen. Ez pedig félelmetes mindkét fél számára, hiszen azért döntöttek egy szexkapcsolat mellett, mert félnek elköteleződni, az előzetes csalódások és kudarcok után azt érzik, hogy nincs szükség újabb veszteségélményre. Amikor ez opcióként bukkan fel a “csak szex” kapcsolatban, akkor megijednek, és sokszor kihátrálnak a pár tagjai, jobbnak látják gyorsan lecserélni a partnert.
Ilona mesél erről, aki 38 éves közgazdász:
“Na, én jól megégettem magam. Szerelmes voltam a hajdani páromba, óriási szerelem volt. Tűzbe tettem volna a kezem érte, sohasem voltam féltékeny. Minden jól alakult köztünk, már az esküvőnket terveztük. Akkor derült ki váratlanul egy rosszkor érkező sms-ből, hogy már régóta megcsal, méghozzá az egyik legjobb barátnőmmel. Óriási volt a fájdalmam, természetesen szakítottunk, hiszen a bizalmam elszállt. Olyannyira, hogy azóta sem akarok elköteleződni, mert így biztosan nem ér csalódás. Nagyon jól megvagyok én így egyedül, van egy szexkapcsolatom, tehát a szexuális élmény nem hiányzik az életemből. Hetente kétszer találkozunk, szexelünk, nem is alszom nála, meg ő sem nálam. Tart, ameddig tart, ha már nem működik, majd lesz másik pasi. Nem csinálok belőle ügyet. Nekem ez most így kényelmes. Tudom, kissé sterilnek hangzik, de nekem ez jó most. Az eszemmel irányítom az életemet, érzelmeknek helye nincs, hiszen abban csakis sérülni lehet. Erre egyáltalán nincs szükségem!”
Udvarlás versus kapcsolatok gyorséttermek módjára
Nagyanyáink bölcsessége: “Várd el a legénytől a szép szavak udvarlását. Keresse kedved! Ha neked, leánynak nem gazsulál szép szavakkal, vagy csak furakodva, akkor neked, a feleségnek még annyira sem keresi kedved!
Az udvarlásnak – Parti Nagy Lajos szerint a “szaporítóanyagcentrikus ösmerkedés”-nek van létjogosultsága, pedig manapság már nem “divat”. Az udvarlásnak az a szerepe, hogy abban az időszakban a szép oldalát mutatja mindkét fél, hiszen a jó tulajdonságok azok, amibe bele lehet szeretni. Senki nem lesz szerelmes, ha a partnere rossz oldalát látja, hiszen nem lesz vonzó számára. Tehát az udvarlás időszaka a párkapcsolatokban az a szakasz, ahol a kötődés és az érzelmi szálak kialakulnak, majd elkezdenek megerősödni. Amikor ez megtörténik, akkor már a pár mindkét tagja sokkal nagyobb eséllyel viseli el a nehezebb tulajdonságok és szokások meglétét, hiszen az érzelmi kötődés már érzelmi biztonságot ad számukra. A kötődés kialakulása után, az érzelmi tartalékok hatására az elköteleződés is létrejön. A pár ekkor teremti meg azt a képességet, hogy az érzelmi stabilitás során képesek legyenek arra, hogy problémák esetén ne a szétválást válasszák, hanem a probléma megoldását tűzzék ki célul.
Az instant kapcsolatoknál mindez nincs, hiszen nem jöhet létre érzelmi kötődés. A megismerkedés után nem sokkal olyan ugrás következik be a párkapcsolatban, ami nincs megalapozva érzelmileg, ezért a kapcsolat egy felületes szinten működik. Sokszor a párok szerepet játszanak, hogy megfeleljenek egymásnak. Bár sok pár azt gondolja, a felszínen rejlő egyezőség elegendő ahhoz, hogy tartósan együtt legyenek, ez nem fog sikerülni. Hiszen a szerepjátszás, a megfelelni akarás, a személyiségünk elnyomása – annak érdekében, hogy megfeleljünk a másiknak – egy nagyon fárasztó műfaj, és a párok egy idő után beleunnak. Az első adandó nézeteltéréskor vagy érdekellentét esetén a pár egyik, másik vagy mindkét tagja úgy érzi, nincs jó helyen, váltani kell. Kidobják egymást, keresnek másik párt, mert ez az egyszerűbb megoldás, hiszen nincs elköteleződés és érzelmi kötelék, amely arra sarkallná őket, hogy érdemes energiát befektetni egymás lényegének a megismerésére.
Luca meséli el történetét, aki kétgyermekes anya és fodrászként dolgozik. A két gyermeke két különböző férfitól született.
“Fiatal voltam, amikor megismertem az első férjem. Nagyon imponált az anyagi helyzete, a szex is jól működött köztünk. Tapasztalatlan voltam, elhittem azt, hogy ez elegendő a boldogsághoz. Ráadásul hamar teherbe is estem, így összeházasodtunk, bár érezhető volt, hogy a férjem ezt nem meggyőződésből tette, hanem kényszerből. A szülés után megromlott a szex köztünk, aztán megcsalt. Nagyon nehéz volt ezt elviselnem, lefogytam, szenvedtem, azt éreztem, ilyen apa mellett nem nőhet fel a gyermekünk. Elváltunk. Még mindig fiatal és csinos voltam, volt is udvarlóm bőven. Buliztam, görbe esték, egy éjszakás kalandok, azt éreztem, nekem ez még jár az élettől. Nem akartam magamat eltemetni. A kicsire anyukám vigyázott, én meg élveztem a srácok kényeztetését. Ha őszinte akarok lenni, a kis Mátét anyukám nevelte, mert nem tudtam időt fordítani rá. Aztán megint jött egy “nagy szerelem”, amikor azt éreztem ő a tökéletes. Mint a vihar, olyan volt, szeretkeztünk, veszekedtünk, utaztunk, buliztunk, filmet néztünk, nagy volt az összhang. Ő Gábor volt, aki elfogadott Mátéval együtt. Azt hittem, mi leszünk a tökéletes család. Megszületett a közös gyermekünk, Áron, de ezzel együtt jöttek a nehézségek is. Gábor megkülönböztette a két gyereket, olyan volt, mintha utálna azért, mert Máténak is az anyja vagyok. Elmaradt a szex, csatatérré vált a házunk. Kiabálások, tányérdobálások, a szenvedély már csak ezen a fronton mutatkozott meg. Akkor éreztem azt, hogy Gábor soha nem volt a párom. Alapvető dolgokban nem ismertük egymást. Azt éreztem, mintha idegennel élnék együtt, mintha nem ugyanaz az ember feküdne mellettem, akit szűk másfél éve ismertem meg. Akkor döbbentem rá, hogy soha nem ismertem igazán őt. Azt sem éreztem, hogy képes vagyok megmenteni a kapcsolatot, csak az dolgozott bennem, hogy el innen, mert belezavarodok.”
Nagyanyáink bölcsessége: “Ha elhagytak, gondold el, mit hibáztál te magad, ha becsaptak, gondold el, nem méltatlanokhoz ereszkedtél-e?
Minden a szerelemről szól, mégsem működik
A média, az internet, az újságok mind arról szólnak, milyen az igazi szerelem, hogyan legyünk jó nők, jó feleségek, jó anyák, hogyan lehetünk tökéletes szeretők. Az ember figyelmét a külvilág köti le, az a rettenetes mennyiségű inger, amit az agyunknak komoly feladat feldolgozni. Mindent megtanultunk, tudjuk, hogyan kell jól szeretkezni. Csak éppen nem jön össze, és ha az éppen aktuális partner nem úgy csinálja, ahogy ezt megtanultuk, akkor kidobjuk. Ugye ez léthatóan nem jó megoldás? Egyetlen dolgunk van e helyett. Befelé figyelni és magunkra fókuszálni.
Ki vagyok én? Milyen vagyok én? Mit tudok magamról? Hogyan vagyok önmagammal? Ha ezekre a kérdésekre tudom a választ, akkor joggal remélhetem, hogy ráismerek arra az emberre, aki társamul szegődik akár egy életre.
Akitől nem a média által diktált trendi dolgokat várom, hanem képes vagyok a lényéért szeretni őt. Ő pedig képes megmutatnia magát nekem és én biztosan tudom, hogy ő az, aki mellett jól érzem magam, és akivel akár egy életet is leélhetek. Az ember azt képes értékelni, amibe energiát fektetett, amit nem gyorsan, olcsón azonnal kapott meg, hanem amiért tisztességgel megdolgozott. Így van ez a kapcsolatokban is. A gyorsan jött, könnyen megkapott örömök, a kevés energiát igénylő helyzetek nem adják meg a boldogság és elégedettség érzését.
Nagyanyáink bölcsessége: “Előbb-utóbb minden zsák megtalálja a maga foltját, csak ne kapaszkodj, ne csüngj, mert akkor elfut tőled mind valahány!
A cikk szerzője Bibók Bea pszichológus, szexuálpszichológus, pár- és szexuálterapeuta. A Babes – Bolyai Tudományegyetem pszichológia szakán végzett, mint pszichológus. A Magyar Családterápiás Egyesület család- és párterápiás képzését követően a Semmelweis Orvostudományi Tudományegyetem posztgraduális képzésén tanult szexuálterápiát. Tagja a Magyar Családterápiás Egyesületnek és a Szexológiai Tudományos társaságnak, valamint a Magyar Szimbólumterápiás Egyesületnek.
