Ezekben a percekben talán minden eddiginél feszültebb a helyzet déli határainkon. A határzár egyik oldalán kimerült rendőrök és katonák állnak sorfalat, a másik oldalon fáradt menekültek várakoznak. A szerb határon nem jutnak át az adományok, ételszállítmányok, a magyar segélyszervezetek pedig tanácstalanul állnak a fejlemények előtt. És miközben a kerítés két oldalán pattanásig feszül a hangulat, szorgos munka zajlik a civilek körében: a háttérben sorra alakulnak nemcsak a menekültek, de a szolgálatot teljesítő rendőrök, katonák támogatását célzó csoportok is.
Míg a közösségi médiában nyomon követtük néhány civil csoport alakulását, működését, egy Svájcban szerveződő segélyakcióra (Action from Switzerland) bukkantunk, egy ott élő magyar édesanya, Jávor Zsuzsi oldalán.
Aznap, mikor a Facebookon keresztül felvettük vele a kapcsolatot, még közel sem volt biztos, hogy a Svájcban összegyűjtött adományok rendben megérkeznek-e Magyarországra, így feszülten vártuk a híreket Zsuzsitól és a csoporttagoktól. Az első három szállítmány azóta jó helyre került – kettő az UNHCR (ENSZ Menekültügyi Főbiztosság) röszkei sátrába, egy pedig a Migration Aid Verseny utcai gyűjtőpontjára, és a csoport koordinátorai is épségben visszaértek Svájcba. Zsuzsit az adományok megérkezése után kerestük újra, hogy meséljen az akcióról…
“A Facebook-on láttam meg, hogy Gabrielle Tan létrehozott egy ilyen csoportot. Azonnal írtam neki és felajánlottam a segítségemet. Gabrielle ismeri Magyar Gabit, aki az egyik szállítmányt vitte Magyarországra, de egyébként senki nem ismert senkit a svájci és magyar csapatokból. És ez is volt az egyik szépsége az akciónak: mindannyian a Facebookon botlottunk egymásba. Szingapúri, dél-afrikai, kanadai kínai, spanyol, finn, indiai, indonéz és a három magyar. Ráadásul nem egy erre szakosodott csapatról beszélünk, hanem néhány, egymást hírből sem ismerő emberről, akik nem bírták tovább a tehetetlenséget, és nekikezdtek a gyűjtésnek.”
“A fő aggodalmunk az volt, hogy vajon megfelelően kerül-e minden azokhoz, akiknek szükségük van rá, de a magyarországi önkéntesek, akikkel kapcsolatban voltunk, jól és jó helyekre irányították a konvojt, így először raktárba került minden, a kiosztást már az ENSZ, illetve a budapesti csoport végezte. A sors úgy hozta, hogy az első szállítmányok mellé sajnos nem fértem be kísérőnek, de folyamatos kapcsolatban álltunk a csoport alapítójával, és a Facebookon is percről percre értesültünk a holmik sorsáról, helyéről – meséli Zsuzsi, aki korábbi magyarországi munkái során sok hasonló mechanizmusú projektben vett részt, de – elmondása szerint – még soha nem látott ilyen mértékű összefogást.
“Energiát, eltökéltséget és segíteni akarást láttam a körülöttem élőkön. Úgy általában is azt tapasztalom, hogy a kisebb-nagyobb svájci közösségek nagyon gyakran fognak össze, hogy a mostanihoz hasonló segélyakciót, gyűjtést, börzét szervezzenek. A környezetemben élő civilek (svájciak és nem svájciak egyaránt) hihetetlenül gyorsan reagálnak, és adnak abból, amijük van, vagy vesznek, ami nincs, de az adománylistán szerepel. És közben mindenki mozgósítja a saját mikroközösségét is A mostani menekültakció során elmondhatatlanul jó érzés volt, amikor az itteni barátok, a zürichi magyar közösség tagjai is akár csak egy tisztasági egységcsomagot hoztak, vagy megosztották a Facebookon az eseményt, és így támogattak ebben a munkában.”
Mi egy viszonylag kisvárosi közegben élünk Zürich közelében, merőben más, mint a budapesti volt. Svájcban a kisgyermekes szülők (gyakran az apa marad otthon a gyerekekkel es az anya dolgozik) helyzete olyan szempontból speciális, hogy az egyik szülőnek nincs ideje dolgozni menni. Az óvodás gyerek 8-tól 12-ig van óvodában, ahol nincs menza. Tehát alapesetben hazajön ebédelni, és aztán otthon is marad. Az iskolás is hazajön ebédelni, aztán visszamegy, majd 4 körül már újra otthon van. Ilyen időbeosztás mellett lehetetlen főállásban dolgozni, ha nincs segítséged. És ilyenkor kapnak szárnyra talán legkönnyebben a mostani akcióhoz hasonló, projekt alapú feladatok, amiket kötetlen munkaidőben is el lehet végezni.”
Most, hogy az első szállítmányok elérték céljukat, ez a munka nem állt meg. Bár további felajánlásokat a jelenlegi krízishelyzet és bizonytalanság, a további fokozott ellenőrzések és adománystop miatt egyelőre nem fogad a csoport, Zsuzsi egy másik zürichi kezdeményezéshez csatlakozott, mely szintén a menekülteket segíti.
