Ijesztő lehet harmincas szingli nőként úgy állni a világban, hogy szeretnél családot, gyerekeket, idilli hétvégéket és boldog ünnepeket valakivel, aki a szíved csücske, de közben azt látod magad körül, hogy már minden pasi használt, mind vagy házasok voltak, gyerekük van, vagy még mindig házasságban élnek, és csak szeretőt akarnak. Esetleg ott van mint lehetőség az a 40 éves pasifajta, akinek még sosem volt hosszú távú párkapcsolata, de ő meg minimum furcsa, és sok jót nem szimatolsz felőle, ha ennyi idő alatt nem talált társat magának.
A körülötted élők azt mondják, hogy neked semmi sem jó, hát örülj, hogy van egyáltalán férfi szabadon, kit érdekel, hogy “használt” darab?
Pedig nincs igazuk, igenis számít, lelkileg nagyon is számít. Én például sosem voltam első feleség, nem is tett jót az önbizalmamnak. Már huszonévesen használt pasi lett a férjem, aki ráadásul kétszer vált már el addigra. Mondjuk, neki legalább nem voltak gyerekei a házasságaiból. A másodiknál már kijutott az előző házasságból gyerek is, ami erősen nehezítette az életet. Amikor használt férjet kapsz úgy, hogy neked még nincs a hátad mögött egy válás és ki tudja, hány gyerek, akkor nem könnyű megemészteni azt a helyzetet, hogy már sosem lehetsz az első. Eleve, ha gyerekei vannak a pasinak, akkor nyilván ők lesznek az elsők, ami nem is baj, mert ha gyereket akarsz tőle, akkor jól figyeld meg, hogyan viselkedik az előző házasságából hozott gyerekeivel, mert úgy fog a tiéddel is.
De nem is csak ezzel az előző házasság nagy csomagjával van a probléma, hanem azzal a kis hátsó gondolattal is, ami bekúszik folyton hátul az agyadba:
“vajon mi a baj vele, hogy tönkrement a házassága?”
Ahol válás van, ott mindkét fél hibázott, így hiába adja elő a férfi a nagy melodrámát, hogy mert a feleség volt a sárkány, és csak a gyerekkel foglalkozott, meg különben sem volt hajlandó szexelni, és az élet mellette olyan volt, mintha egy szobanövény mellett élne. Ahogy a nő is hiába hangoztatja, hogy csak és kizárólag a férjjel volt gond, mert folyton a számítógépébe bújt, és félrekefélt. Azt hiszem, csak akkor igaz az, hogy kizárólag a másik fél a hibás, amikor bántalmazó kapcsolatról beszélünk, de az esetek többségében nem erről van szó, hanem inkább a felelősség hárításáról.
Ha a férfi rengeteget panaszkodik a volt feleségére, és szapulja folyton, az már figyelmeztető jel kell hogy legyen, valami nem stimmel.
Az a férfi akkor menekül, nem akar szembenézni a saját részével a tönkrement kapcsolatban. Ha pedig odáig nem jut el agyban, hogy átgondolja, ő mit hibázott, akkor nem is vont le következtetéseket az előző kapcsolatából, tehát jó eséllyel ugyanazokat fogja elkövetni most is, veled. Dőreség azt gondolni, hogy te majd más leszel. Senki sem más. Az idilli egy válás esetében az lenne, ha átgondolná mindkét fél, mit tett, mit nem tett, mit tehetett volna másképp, és változtat, hogy a következő esetben már ne menjen tönkre a kapcsolata. Vagy legalább ne ugyanazért. Valahol nagyon szomorú az a tendencia, hogy rengeteg harminconévesnek már egyszerűen nem jut más, mint ilyen sérülésekkel teli használt, elvált pasi. Csak azért, mert huszonévesen nem mentek férjhez. Erről nekem mindig ez a Bizottság-dal jut eszembe:
A sérülések elkerülhetetlenek, akinek már válás van a háta mögött, az sérült is benne, a bizalma, a lelke, a szerelembe vetett hite. Nehéz út vezet odáig, hogy kilábaljon belőle. Ezért is fontos, hogy ha te is ebbe a csoportba tartozol, aki keresi még a nagy őt, akkor tágra nyitott szemmel járj. Például
messzire kerüld azokat a pasikat, akik épphogy elköltöztek a családjuktól, eltelt alig két hónap, és már egy új kapcsolatba akarják belevetni magukat.
Az ilyen pasik csak el akarják fedni a veszteségüket veled. Az ő oldalukon átélheted egy válás hercehurcáját, annak minden sárdobálásával, féltékenységével és fájdalmával együtt.
Akarod te azt hallgatni hosszú estéken keresztül, hogy mennyire borzalmas egy nőszemély a volt feleség, hogy nem engedte a múltkor, hogy elhozza a gyerekeit, mert még nincs bírósági papír? Be akarsz szállni egy pár játszmáiba, amiben a pasi már az új nőjével – azaz tervei szerint veled – az oldalán villog, hogy betartson a volt a feleségnek, és veled hozza helyre sárba tiport férfiasságát? Akarsz te lenni az a nő, akiről azt meséli a gyerekeknek az anyjuk, hogy apa miatta ment el? Egyik sem hálás szerep, és ha így kezditek a kapcsolatot, akkor sok jó nem sülhet ki belőle vagy csak hosszú idő után rázódhat normálissá. Ahogy egy barátnőm szokta mondani: “Van nekem elég bajom, nem kell még a másé is.“
Voltam én is így, beleléptem én is egy ilyen frissen szétköltözött házaspáros helyzetbe, és a napjaimat lassan elkezdte az meghatározni, hogy a pasi rémtörténeteket mesélt a volt feleség újabb húzásairól – amikről kiderült később, hogy a fele sem volt igaz –, és hogy ők ketten hogyan küzdenek egymással a bíróságon. Nekem ez biztos, hogy nem kell még egyszer, messzire menekülök most már minden ilyen pasitól.
A másik remek lehetőség, ami még előtted állhat, az a pasi, aki még nem vált el, csak tervezi, és félig, lélekben kívül van a házasságán.
De a valóságban még nagyon is el van merülve benne. Azt mondja, hogy az élete párját keresi, és hogy már nem akar együtt élni a gyermekei anyjával, de azért még ott van, csakis a gyerekek miatt, természetesen. Mert velük mi lesz, ha apa lelép, azt nem viselné el a kis lelke. Azt viszont nagyon is elviselné, hogy időnként az ágyadba mászhasson, és elhitesse veled, hogy már csak kis időt kell várnod rá, hamarosan elköltözik otthonról.
Egyedül töltheted a karácsonyt, a szüleidnek nem lehet bemutatni, és a barátaid elől is rejtegetni kell, mert nehogy kiderüljön a kapcsolatotok, még a végén visszajut az asszony fülébe, pedig ő akarja neki elmondani. Csak még vár egy kicsit, amíg a gyerek iskolás lesz, amíg megérti, amíg lejár a jelzáloghitel vagy majd anya szülinapja után, mert mégsem teheti meg vele, hogy pont abban a hónapban szakít vele. Az én fantáziám nem is elég színes ahhoz, hogy fel tudjam sorolni, mi mindennel állnak elő a szeretőjüknek ezek a pasik, hogy az ne érezze magát egyedül, hogy folyamatos reménykedésben éljen, és elhitessék vele, hogy van közös jövőjük. Nagyon ritkán alakulnak jól ezek a történetek, jobb bele sem kezdeni és inkább elszaladni tőlük, mert ebből a helyzetből tényleg csak te jöhetsz ki lelki sebekkel, megtépázott önbizalommal és a “nem vagyok elég jó” érzéssel.
Úgy tűnik, mintha nem lenne jó megoldás, mert első már nem lehetsz, más használt férje pedig riasztó jövőkép. Pedig azért nem kell őket teljesen leírni.
A fentiek ellenére is vannak köztük olyanok, akik jó társsá válhatnak. Az ő csoportjukba tartoznak azok, akik rengeteg tapasztalattal hagytak maguk mögött egy házasságot, akik törődnek a gyerekeikkel, és akik már tudják, mi kell az elköteleződéshez, mert már egyszer megégették magukat. Jó társakká válhatnak épp azért, mert már ismerik magukat annyira, hogy tudják, milyenek, amikor rossz társak. Nem különböznek azoktól a férfiaktól, akiknek volt már pár barátnőjük, csak épp nem házasodtak össze velük. Maximum annyiban, hogy velük jár egy-két gyerek is kéthetente hétvégén és egy volt feleség, akivel tartaniuk kell valamennyire a kapcsolatot. De ha az ilyen fajta használt pasik elég érettek, akkor ez nem jelenthet gondot az új kapcsolatban.
Azt hiszem le kell mondani a tökéletes partnerről való ábrándozásról, mert valószínűleg nem létezik olyan, akinek nincs valamilyen múltja.
Ha pedig szeretünk valakit, akkor azt elvileg a múltjával együtt szeretjük, úgy, ahogy van, másképp nem is érdemes belekezdeni egy párkapcsolatba. Úgyhogy arra bátorítom minden harmincas társamat, hogy ne tartsanak a használt pasiktól, inkább csak legyenek résen, hogy bele ne essenek a csapdákba, és akkor még az is lehet, hogy más levetett férjéből válik számukra az ideális, holtomiglan-holtodiglan társ.
Olvass még többet az elvált férfiakról:
- Férfitanács: így bánj a feleségeddel!
- “A feleségem elvált tőlem, mert a poharamat a mosogató mellé raktam“
- Mit vesztettem azzal, hogy elvált férfit választottam?
