Mit várhatsz egyedülálló anyaként még párkapcsolatok terén? Eleve van a hátad mögött egy válás, amit nem jókedvedben követtél el, hanem valószínűleg hatalmas csalódáson vagy túl. Olyanon, amit nem lehet két hónap alatt kiheverni. Az a fajta csalódás ez, ami határozottan széttépi a lelket, úgy érzed, hogy már nem jöhet olyan helyzet az életben, hogy újra megbízz egy férfiben.
Nem feltétlenül azért, mert megcsalt vagy valami borzalmasat követett el, hanem inkább azért, mert komolyan gondoltad a holtomiglan-holtodiglant, amikor hozzámentél.
Akkor is hittél magatokban, amikor gyerekeitek születtek, azt gondoltad, kitartotok és együtt öregszetek meg, együtt kíséritek végig az úton a gyerekeket, és együtt játszotok majd az unokákkal. A jövő a fejedben előre szépen megtervezetten világított. Aztán minden összeomlott. Mindegy, hogy a férj lépett le, vagy te akartál válni, mindegy, hogy milyen okból. A bizalom a másik nemben és önmagad ítélőképességében megrendült. Nem tudod, hogy ezt meg lehet-e javítani valaha annyira, hogy teljes ősbizalommal kapcsolódj újra egy új férfihez.
Valószínűleg valamennyire azért fel lehet épülni belőle, hiszen látod te is, hogy mennyien mennek újra férjhez, találnak párt maguknak sokadjára is. Gyerekekkel együtt is új életet kezdenek. Hogy csinálják? Neked valamiért ez nem megy olyan könnyen.
Nem vagy csúnyább és bénább, mint a többi nő, nincs semmi gond veled, csak épp sehogy sem tudsz eljutni egy árva randira sem. Az élet közbeszól.
Elvben persze szépen hangzik, hogy egyedülálló anyaként nem kell elásnod magad, és még csak harmincvalahány éves vagy, előtted az élet. A gyakorlatban azonban ez úgy néz ki, hogy nincs a napjaidnak olyan perce, amikor ne dolgoznál, vagy ne lógna rajtad egy gyereked legalább. Még nem olyan nagyok, hogy egyedül hagyd őket otthon este, az még tíz év múlva lesz csak. Van persze anyukád vagy apukád, esetleg kedves szomszédod, akire bízhatod a gyerekeket, ha el kell menned otthonról egy randi erejéig, de ez mondjuk hetente egyszer bevethető lehetőség. Ki az, aki hetente egyszer három órában tud párkapcsolatot kialakítani és fenntartani? Vagy akkor tudsz találkozgatni valakivel, amikor az apjuk elviszi hétvégén a gyerekeket. Melyik férfi az, aki megelégszik azzal, hogy kéthetente van rá két napod, azaz havonta négy napot tölthet veled? Ebből maximum virtuális kapcsolat tud kinőni, igazi nehezen vagy csak nagyon hosszú idő alatt.
De nézzük azt az esetet, hogy eljutsz új randikra, mert annyira szerencsés vagy, hogy mindig van kire bízni a gyerekeket. Akkor jön elő az a probléma, hogy tizen-egynéhány évig éltél kapcsolatban egy férfivel, aki ismerte minden porcikádat. Elmeséltél magadról már minden történetet. Minden gyerekkori kéztörést és kedvenc könyvet. Tudta, hogy milyen filmeket szeretsz, és hogyan lehet rád hatni. Azt is tudta, hogy milyen ruhákban érzed jól magad, a kapcsolatotok közepén még meg is dicsért benne, mert tisztában volt vele, hogy neked ez mennyire fontos. Mindent tudott rólad.
Az új pasi, aki ott ül a kávéházban az asztal másik oldalán, nem tud semmit. Elölről kell kezdeni az egészet. Újra meg újra elölről.
Már unod a saját történeteidet, már nem akarod hallani a saját hangodat, ahogy elmeséled, hogy igen, jártál Olaszországban és a kedvenced a belga csoki. Te sem tudsz róla semmit, persze érdekel a története, de érzed, hogy ő is unja már ugyanazt elmondani megint. Hirtelen hiányozni kezd a volt férjed és az a biztonságos terep, amit jelentett. Nem volt jó, sőt a végére már elviselhetetlenné vált, de legalább kiismerted már. Tudtad, hogy mire mit reagál és hogy ki fia-borja. Megterhelő és fárasztó ugyanazokat a köröket futni mindenkivel.
Úgy érzed, már kinőttél abból, hogy egy-egy randi után a telefonodat figyeld, hogy vajon felhív vagy nem hív. Szeretnéd, ha sokkal egyértelműbb és őszintébb lehetne ez a randizós világ. Ha már nem kellene ilyen kamaszos hülyeségekkel foglalkoznod, mint egymás kerülgetése. Úgy érzed magad, mint a kutyák, amikor körbeszaglásszák egymást. Nem neked való ez már. Még haragszol is a világra kicsit, hogy de hát neked már megvolt a párod, biztos voltál benne, hogy a férjed ott van neked, most meg tessék, kezdheted ezt a játszmázást megint. Kinek kell ez?
Arról nem is beszélve, hogy neked a gyerekeid az elsők, emiatt pedig hátránnyal indulsz a gyermektelen szingli nőkhöz képest.
Nem azért, mert útban vannak a gyerekeid, hanem mert nincs mellettük annyi energiád, hogy olyan sokat foglalkozz ezzel az egész párkapcsolat kérdéskörrel. Jó lenne, ha lenne, de egyelőre a legfontosabb az, hogy a gyerekeidet szépen, egészségben, jólétben neveld. Minden más csak ezután jöhet. A második (harmadik, negyedik) helyet tudod felajánlani csak egy pasinak az életedben, amit egyik sem vesz igazán jó néven. A figyelmed nem lehet soha teljesen az övé. Sőt a figyelmednek csak egy kicsi részét kaphatja meg. Egy kapcsolat elején pedig arra van a másik félnek is szüksége, hogy foglalkozz vele minél többet. Ezt viszont nehéz a gyakorlatban kivitelezni a gyerekek-munkahely-háztartás Bermuda-háromszögében. “Igen, én is szeretnék veled találkozni, de most … (tetszőleges helyre) kell mennem / ki kell teregetnem / négyre a sulihoz kell érnem / főznöm kell…”
Ha mégis túlélné a friss kapcsolat ezt az életmódot, akkor még mindig megbukhat azon, hogy a gyerekek nem fogadják túl jól. Amikor már úgy érzed, hogy itt az ideje az új férfi bemutatásának, simán előfordulhat, hogy ellenségesek lesznek vele, az apjuk vetélytársának tekintik, sőt azt érezhetik, hogy elárulják az apjukat, ha befogadják az új jövevényt. Mert a gyerekek ilyenek, ők a szüleiket nem párkapcsolatnak látják, hanem összetartozó egységnek, akkor is, ha már nem élnek együtt. Férfi legyen a talpán, aki nem futamodik meg egy negatív fogadtatástól a gyerekek részéről.
Viszont a fentiekből kiindulva az az egy biztos, hogy ha ilyen hátráltató körülmények között is kitart a férfi melletted, akkor tényleg szeret. A kapcsolatotok eleje ékes bizonyítéka lesz annak, hogy mennyire kitartó, mennyire akar veled lenni, és mennyire gondolja komolyan a köztetek kibontakozó románcot. Minden hátrány ellenére még mindig azt gondolom, hogy nem lehetetlen így sem párt találni, az más kérdés, hogy nem annyira egyszerű, és lehet, hogy több kitartás kell hozzá egyedülálló anyaként, mint régen, huszonéves szingli nőként. De akkor is lehetséges, és a jutalom egy sokkal tapasztaltabb, bölcsebb, kiegyensúlyozottabb párkapcsolat lesz, mint a házasságod volt.
Olvass még többet az egyedülálló anyaságról:
- 10 túlélési stratégia egyedülálló anyáknak
- Ha egyedülálló anya vagy, minden kakis pelus a tiéd
- Így osztom be az időmet munka és három gyerek mellett, egyedülálló anyaként
