Eltelt 14 év. Vártalak, reménykedtem, esélyt adtam arra, hogy rendbe hozzuk a kapcsolatunkat.
Szerettem volna, ha kialakul egy normális apa-lánya kapcsolat. Egy olyan kapcsolat, mely mindkettőnket felemel a földről, hisz ezt szerettük volna. Szerettem volna, hogy újra részese legyél az életemnek. Elfelejtettem minden rosszat, amit ellenem, ellenünk tettél. Próbáltam nem felidézni a múltat, kitörölni mindazt, ami történt. Bemeséltem magamnak, hogy megváltoztál.
Megbocsátottam.
Szerettelek volna magam mellett tudni. Azt hittem, eltűnik az űr a szívemből, mert jelen leszel. És tudod, valahol láttam is ezt a kis fénysugarat. Ott leszel, amikor szükségem lesz Rád, mert az apukám vagy. Már csak ezzel a tudattal mosolyt csaltál az arcomra. Elhittem, hogy megváltoztunk. Elhittem, hogy együtt haladunk tovább; hogy lesz apukám; hogy nem leszek egyedül. Elhittem, hogy kellek Neked, hogy szeretni fogsz; hogy elfogadsz olyannak, amilyen vagyok.
Hittem Neked.
De csalódtam és nagyon fáj.
Félsz? Megfutamodsz? Bepánikolsz? Miért vagy ennyire önző? Rám miért nem gondoltál? Szerinted én nem féltem? Nem izgultam? Nekem nem kellett volna a támogatásod? Szerinted nem vártam Rád 14 éven keresztül? Szerinted nekem nem hiányoztál?
Szükségem lett volna Rád. Arra, hogy:
- Hátulról támaszd a biciklit, míg én próbálom egyenesen tartani a kormányt.
- Beléd kapaszkodva tegyem meg az első gurulást a görkorcsolyával.
- Megtaníts egyedül hintázni.
- Együtt ünnepeljük meg a szülinapomat.
- Ellásd a sebeimet, miután lehorzsoltam magam.
- Mellettem legyél az első rajzversenyemen.
- Várd, hogy beérjek a célba minden egyes futóversenyen.
- Meglocsolj húsvétkor.
- Kikérdezd a leckét, vagy elszavaljam neked a kedvenc versem.
- Részt vegyél bármelyik néptáncfellépésünkön, -versenyünkön.
- Elmondd, milyen fiúkat fogadsz el mellettem.
- Érdekelt volna a véleményed a továbbtanulásról.
- Megdicsérj vagy megdorgálj a döntéseim miatt.
- Büszkén állj mellettem miután elballagtam.
- Megveregesd a vállam, milyen jók a sporteredményeim és a bizonyítványom.
- Csak üljünk egymás mellett, és érezzem, hogy vagy nekem.
- Tanácsot adj, mikor kétségeim vannak.
- Kikísérj a busz- vagy a vasútállomásra, mikor vissza kell utaznom a kollégiumba.
- Megvigasztalj, mikor szomorú vagyok.
- Jelen legyél a szülői értekezleten.
- Megnézd, hogyan táncolok a szalagavatón, majd felkérj táncolni.
- Velem együtt izgulj, mikor kiderülnek az érettségi eredményeim.
- Örülj, amikor felvettek az egyetemre.
- Hiányzott, hogy nem voltál mérges, boldog, büszke rám.
- Hiányzott, hogy nem zavartál a szobámba, ha nem beszéltem tisztelettudóan.
- Hiányzott, hogy nem kaptam minden este puszit az arcomra lefekvés előtt.
- Hiányzott, hogy nem mondhattam ki “Szeretlek, apa.”.
- Hiányzott, hogy a hősöm legyél.
- Hiányzott, hogy nem öleltél meg, mikor elutaztam.
- Hiányzik, hogy nem ismersz, és nem tudod ki lettem.
“Az élet nem azt jelenti, hogy túléljünk egy vihart, hanem hogy tudunk táncolni az esőben.”
Én megtanultam táncolni az esőben…
További cikkek az SOS Gyermekfalvaktól az NLCafén:
- “Hetven felnőtt nevelt engem az évek során”
- Egy piros autóval vitték el őket az iskolából, azóta szülők nélkül élnek
- “Amikor meglátták a sebeimet, megsimogattak. Akkor múlt el az én szégyenem.”
- Kedves szüleim, jó lett volna, ha fontosabb vagyok nektek, mint az alkohol.”
- “Végigcsináltuk az örökbe adást, de közben belehaltunk” – egy nevelőanya hétköznapjai
