Család

Igaza van Jennifer Anistonnak, mindenki törődjön a saját életével

Jennifer Aniston cikket írt a The Huffington Post hasábjain. A cikkben kifakad az abnormális médiafelhajtás miatt, ami a vélt terhessége körül alakult ki. Milyen jól tette, hogy leírta a gondolatait, minden szava kincs azoknak, akiknek már szintén elegük van a hamis testképről, hamis, kötelező boldogságról szóló hírekből, amit sulykolnak belénk a celebeken keresztül.

Meg is lepődtem először, hogy pont Jennifer Aniston ír arról, hogy a tökéletességet állítják az egyszeri nők elé az újságok, és hogy ez mennyire káros és veszélyes, hiszen ő a tökéletes nő. Legalábbis a világ legszebbjének választották. Gondoltam akkor magamban, hogy ha valaki, hát pont Aniston az, aki a legtöbb nőnek biztos példaképként lebeg a szeme előtt. Erre kiderül, hogy Aniston számára ő maga csak egy átlagos nő, akinek már halál elege van a médiacirkuszból és az állandó megszégyenítésből, amit művelnek a bulvárlapok, ha valaki magára szed egy-két kilót, vagy nem éli a társadalmi elvárások szerint az életét.

Mert mi történt, amin ennyire felháborodott a színésznő? Elterjedt róla egy lesifotó miatt, hogy terhes.

Vagyis olyan kérdések keringtek sorra, hogy terhes vagy kövér lett Aniston?”. Ami vicces, mert egyébként annyi történt, hogy rossz szögből fotózták egy hamburgeres ebéd után, és a “kövér” jelző még akkor sem illene rá, ha háromszor akkora lenne, mint a fotón. Épp ez az, amin kiakadt, és beolvasott a a cikkében, hogy ezek miatt az írások miatt érzik úgy a nők, hogy hajszolniuk kell valami elérhetetlen álomképet, majd utálják saját magukat, és azt hiszik, hogy kövérek, éheztetik a testüket, és úgy általában simán tönkreteszik a saját életüket azért, mert Anistont adott esetben egy vékony testtel lekövérezik vagy rögtön terhesnek tippelik.

A legfontosabb Aniston cikkében, hogy nem vagyunk elég jók, mi, pórnép, ha nincs férjünk, gyerekünk, és a 34-es nadrág maximum a bokánkig jön fel. Az, hogy az ő terhességéről úgy egy évtizede már időről időre felröppen a kérdés, hogy na, most, most már biztos terhes, vagy ha nem, akkor terhes akar lenni. Vagy ha nincs párja, akkor most magányos, vadászik, nem tudta magát túltenni Brad Pitten. Olyan verzió nincs a találgatások között, hogy esetleg jól érzi magát a bőrében pasi és gyerek nélkül is.

A sok átlagos olvasó pedig kényelmetlenül kezdi érezni magát, hiszen nem jött még össze élete szerelme vagy a gyerek, a lapos has meg végképp messze áll tőle.

Nő az elégedetlenség benne, csendesen gyilkolják az önbizalmát, azt kezdi hinni, hogy amit eddig elért, az lófütty, hiszen lám, Aniston sem lehet boldog, amíg nincs egy-két gyereke, addig nem teljes az élet, amíg nincs meg a hercegnős álom a gazdag pasival, kölkökkel, tökéletesre photoshopolt testtel.

Teljes egész lehet az életünk férfivel vagy nélküle, gyerekkel vagy nélküle. Nekünk kell eldöntenünk, ha a mi testünkről van szó, hogy mi a szépség. Ez a döntés a miénk, csakis a miénk. Hozzuk meg ezt a döntést saját magunknak és mindannak a fiatal nőnek, akik példaként tekintenek ránk. Hozzuk meg ezt a döntést tudatosan, a bulvárlapokat figyelmen kívül hagyva. Ahhoz, hogy teljes életünk legyen, nincs szükségünk házasságra vagy gyerekekre. Saját magunknak kell meghatároznunk, hogy mi számunkra a boldogan élünk, míg meg nem halunk.

Aniston meglepett, mert pontosan megfogalmazta, amit gondolok erről az egész címkézős társadalmi jelenségről. Anya vagy, nem vagy anya, túl sok gyereked van, túl kevés gyereked van, elhagyott a férjed, sose volt férjed… mindegy, tulajdonképp, milyen élethelyzetben vagy, az nem elég jó a külvilág szemében. Ha nincs gyereked, nincs értelme az életednek. Ha kövér vagy, akkor ne lépj ki leplek nélkül az utcára. Ha nincs férjed, biztos valami baj van veled, mert a nő mellé kell a férfi. Ha kutyád van, az a baj, ha macskád van, az a baj.

Azt sugallják, hogy sosem vagy elég jó. Pedig teljesen igaza van Anistonnak – ezek után simán lennék a barátnője –, mindenkinek a saját módján, a saját életében, a saját szabályai szerint kell megtalálni a boldogságot. Kövéren, soványan, terhesen, férjjel, pasi nélkül, gyermektelenül, nyolc gyerekkel, húsz macskával. Hadd döntse el már mindenki saját magának, hogy mitől boldog, mitől teljes az élete, hagyjuk már az egymás magánéletében való turkálást és törődjünk a magunk dolgával.

Olvass többet a tökéletességről:

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top