nlc.hu
Család
11 szívszorító idézet a gyászról

11 szívszorító idézet a gyászról

Szívhez szóló gondolatok a veszteségről, az elengedésről, a gyászról.

Singer Magdolna: Asszonyok álmában síró babák című könyvéből választottuk ezeket a megható sorokat. A gyásztanácsadó szakember kötetében mintegy 30 szülő meséli el fájdalmas történetét arról, hogyan vesztette el magzatát, újszülött kisbabáját, és a tragédia ellenére hogyan állt talpra. Szívbemarkoló – de egyben erőt adó, támogatást nyújtó – idézetek következnek, amiket képtelenség sírás nélkül végigolvasni.

1. “A kisbabák sírása halvány reménysugárt adott, hiszen születnek kisbabák, hiszen hát nem mindegyik hal meg!

2. “Tudom, hiábavaló már ezen keseregnem, de állandóan visszaforgatom az időt, és elképzelem, ahogy a szülésznő a mellemre teszi a babámat. Soha nem láttam őt. Most meg kell elégednem egy ultrahangképpel, meg azzal, ahogyan a fantáziámban él. Szörnyen dühös vagyok, amiért megtagadták tőlem, hogy elbúcsúzhassak tőle.”

3. “Annyi miért volt a fejemben, és annyi szenvedést okoztak ezek a miértek! Most sem tudom biztosan a válaszokat, csak azt tudom, hogy oda nem adnám már semmiért azt a változást, amit ezek a gyötrelmes miértek tettek velem. Sokkal jobban szeretem ezt az új embert, akivé váltam, mint a korábbi énemet, és ezért elmondhatatlanul hálás vagyok elveszített kislányomnak.”

11 szívszorító idézet a gyászról

4. “Ott volt a papa is, és én is, amikor az orvos egyszer csak kiemelt egy tenyérnyi kis babát. Meg akartuk nézni, bár az orvos, szülésznő lebeszélt: “Nem baba ez!” De mi megnéztük. És igenis baba volt már. Szomorúan, mégis elfogadóan mondtuk: “Most van egy angyalkánk.”

5. “A haldoklását lehetetlen elképzelnem. Egy kicsinyke test összeszabdalva, de vajon a lelke nincs hasonlóképpen összetörve? Nem ölelhettem magamhoz, nem szoptathattam, nem simogathattam. Biztatom magam, talán volt ott egy nővér, egy jótét lélek, aki ölbe vette, amikor eltávozott ebből a számára csak magányt, kitaszítottságot, vigasztalanságot hozó világból.”

6. “A napokban meghalt egy magányos, hajléktalan férfi a kríziskórházban. Én ültem mellette, az én kezem érintését vitte magával. Ismered a pohárhasonlatot, félig tele, vagy félig üres, ki hogyan látja a világot. Aki a halált nem akarja tudomásul venni, annak ez egy szomorú hír. De nekem, aki fogtam a kezét és simogattam az arcát, nekem öröm, hogy éppen ott lehettem, hogy nem egyedül halt meg, hogy hosszú hányattatás után, elmenőben még ismét megtapasztalhatta a szeretetet.”

7. “A könnyeimet elvetélt magzatommal együtt a kórházban hagytam, nem akartam, hogy a kisfiam egy zokogó anyukát kapjon vissza, de a szívemben hordtam a fájdalmamat tovább.”

8. “Amikor hazamentem, elgondolkodtam azon, hogy a fiainkat ért veszteséggel is kellene valamit kezdeni. Hónapokon keresztül abban éltek, hogy kistestvérük születik, egy kishúguk, akit nagy szeretettel és kíváncsisággal vártak. Sokkoló volt számukra az ultrahangos vizsgálat, majd a kórházba kerülésem. Szerettük volna eltemetni a kislányunkat, kértük a holttest kiadását, de az orvosunk lebeszélt erről. Azt mondta, a búcsú másképpen is megtörténhet.”

9. “De miért nem érezte Márk azt is, hogy nagyon vágytunk rá, akartuk őt, ajándék volt számunkra, és már a testvére is évek óta várta? (…) Hamvait a folyóba szórtuk. Úgy éreztük, ez felel meg legjobban az érzéseinknek, ezt tudjuk a legjobban elviselni. Az örökkön változó folyó vize vigye tova a hamvait, juttassa vissza őt a természet körforgásába, vagyis az életbe, amely így nélküle, de mégis vele mehet tovább. (…) Csak nyolc napot élt velünk, mégis, kimondhatatlan nagy űrt hagyott maga után, s a legfájdalmasabb, hogy ezt az űrt senki és semmi nem töltheti be sohasem. Bármeddig élek, mindig hiányozni fog.”

10. “Öt szál rózsát dobtam a Dunába egy hídról – mindegyik kisbabámnak egyet –, így próbáltam elbúcsúzni tőlük. Ők mind a kórházban maradtak, nincs sírjuk, soha nem történt meg a méltó búcsúzás, és nincs helye az emlékezésnek. Megpróbáltam pótolni ezt, de még mindig úgy érzem, van mit kezdenem a bennem rekedt fájdalommal.”

11 szívszorító idézet a gyászról

11. “A kisbabám elvesztésére is úgy gondolok vissza, mint aminek úgy kellett történnie. Hiszem azt is, hogy mivel nem jókor jött, nem vártuk őt örömmel, talán ennek is szerepe lehetett az elvesztésében. Hiszem, hogy olyan tudattalan mozgatóerők is működnek, amelyekről sejtelmünk sincs, és hogy az a kicsi lélek talán bölcs volt, és azért nem született meg.”

Még több idézet az NLCafén:

  • 20 idézet, amitől másképp látod a világot
  • 10 motiváló idézet a multimilliárdos Richard Bransontól
  • 10 bölcs tanács, hogy imádd az életkorodat, akármennyi is vagy
  • “Nem lehet lelkesen szexelni, ha valaki követeli” – 13 ütős idézet Feldmár András új könyvéből

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top