1. A jó modor otthon kezdődik
Tudjuk, hogy mi az egész napos kényszervigyor után otthon pont hajlamosak vagyunk lelazulni egy kicsit, de igenis legyen meg a “kérem”, a “köszönöm” minden családtag között. Az első és legfontosabb, hogy otthonról tanulja el az udvariasságot a gyerek.
2. Tiszteletet a gyereknek!
Ha azt várjuk a gyerekektől, hogy tiszteletteljesen beszéljenek másokkal, mi is adjuk meg a nekik járó tiszteletet! Gondoljunk csak bele, hányszor utasítgatjuk naponta a gyereket: “tedd le, pakold el, ne játssz az étellel!” – tegyük hozzá, hogy kérlek, legyünk mi is nyugodtak és udvariasak velük.
3. Nem harmadik kerék
Mikor (végre) felnőtt társaságban vagyunk, nagy lehet a kísértés, hogy a gyereket száműzzük egy sarokba, és végre beszélgessünk olyanokkal is, akiknek nem az orrlyukba felhelyezhető tárgyaknál merül ki az aktuális érdeklődési köre. De a gyereknek egyáltalán nem tesz jót, ha feleslegesként, harmadik kerékként kezeljük őt – épp azért nem fog viselkedni a társaságban, hogy így hívja fel magára a figyelmünket!
4. Felkészülni a közösségi életre
Ha a gyerek játszótérre, ottalvásra vagy más közösségi eseményre megy, nyugodtan leülhetünk vele beszélni, hogy mik az adott helyzetre vonatkozó szabályok. Ha pedig mégis megtörténne valami baki, nem szabad azonnal elrángatni a gyereket és dühösen hazavinni, egyszerűen elmagyarázzuk, hogy nem szép dolog homokot szórni a másik hajába, és kérjünk tőle azonnal bocsánatot!
5. Fokozatok a büntetésben
Arra is fontos odafigyelni, hogy milyen “skálán” szidjuk meg a gyereket – a büntetés, a szidás legyen arányos a tett súlyával. Csúnyán beszélni vagy megütni valakit nem ugyanaz a tészta, épp ezért ne is legyen ugyanaz a reakciónk.
