„Az ikerlányaink ellentétes személyisége már babakorukban egyértelműen megmutatkozott – meséli Palotás Andrea, a tizenhárom éves, kétpetéjű ikrek, Kata és Zsófi és az ötéves Zalán anyukája. A terhesség alatt nem foglalkoztatta különösebben, milyen lesz két babával, miután hazatérnek a kórházból, de a kezdeti stressz és nehézségek minden korábbi elképzelését felülmúlták. Szerencsére a férje, Zoli mellett a nagymamák is sokat segítettek. – Az első pár hónap délutánjai azzal teltek, hogy a babákat felváltva ringattuk. Szegények elég hasfájósak voltak. De míg Zsófi a karunkban is nyöszörgött, látszott, hogy tényleg fájdalmai lehetnek, addig az elsőszülött Kata csak addig sírt, míg ki nem vettük az ágyból. Már akkor is sokkal jobban tudott érvényesülni. Néhány hónapig szoptattam mindkettőjüket, aztán ahogy egyre kevesebb lett a tejem, kialakult az a rendszer, ami úgy egyéves korukig tartott. Zsófi csak szopni akart, Kata viszont elfogadta a cumisüveget, így aztán őt az apukája etette, majd ő is fürdette, Zsófival pedig én foglalkoztam esténként.”
„Az iskolában tovább éleződött a különbség”
Kata domináns személyisége egyre inkább kidomborodott, ahogy teltek az évek. „Amikor az oviban megjelentünk, a többiek azt mondták, megjöttek Katáék. Zsófi sokkal visszahúzódóbb volt, félénkebb. Volt egy időszak, amikor pszichológushoz is jártunk, mert aggódtam, hogy nem oldódik meg magától a szorongása. Kata viszont sokat betegeskedett, igaz, mandulaműtéten mindketten átestek.
Az is érdekes volt, amikor kitolták őket a műtőből. Kata tépte ki magából az infúziót, tombolt, rögtön magához tért, Zsófi meg olyan bódult volt még később is, olyan nehezen tért magához, hogy azt hittem, gond van vele.
Kata és Zsófi
Andi szerette volna, ha az iskolában a lányok külön osztályba kerülnek, de sajnos úgy alakult, hogy erre nem volt lehetőség. „Csak hét és fél évesen lettek elsősök, mert Kata a betegeskedése miatt sokat hiányzott az oviból, Zsófit meg a félénksége miatt nem akartam siettetni. Azt meg végképp nem akartam, hogy az egyik menjen, a másik maradjon. Az iskolában tovább éleződött a különbség a lányok között. Mindig Kata volt a kitűnő, az ügyesebb, őt választották be anyanyelvi szakkörbe, de még a lovardában is rá mondták, hogy született tehetség. Zsófi persze mindig Katához mérte, méri magát, és általában alulmarad, pedig ő is jó tanuló, tornában ügyesebb is, és egyébként mindig is könnyebb volt vele, sokkal szófogadóbb, nyugodtabb, csendesebb. Ha valamiben ő a jobb, azt persze Kata rosszul viseli, de én örülök, mert ezek a kis sikerélmények nagyon kellenek az önbizalmának.”
A lányok egy másik ikerpárral barátkoznak, mindig négyesben, külön-külön sosem találkoznak. „A barátnőik sokszor járnak egyforma ruhában. Baba korukban szerettem, ha különböző színű, de ugyanolyan stílusú ruhákban vannak, viszont ha ilyen nem volt, akkor inkább egyformába öltöztettem őket, mint teljesen különbözőbe. Érdekes, hogy mostanában is van ilyen, talán a barátnőik hatására, néha megbeszélik, hogy egyformába öltöznek. Ilyenkor azért megkönnyebbülök, látom, hogy szeretik egymást, hogy ragaszkodnak a testvérükhöz az örökös veszekedéseik, szurkálódásaik ellenére is.
Kata sokszor elég csúnyán be tud szólni Zsófinak, elég bántó tud lenni, néha meg is büntetjük miatta. Közben meg azt látom, hogy ők az elsők, akik lájkolják, szívekkel kommentelik egymás fotóit.”
Az ikrek nyolcévesek voltak, amikor megszületett kisöccsük, Zalán. „Mindketten nehezen viselték, hogy már nemcsak rájuk figyelünk, de Kata jobban megsínylette az új családtag érkezését. Egyéves volt Zalán, amikor pánikbetegség miatt pszichológushoz jártunk Katával, de szerencsére rendeződött a probléma, és a lányok mindketten jól megvannak az öccsükkel azóta is. Kata még mindig sokkal hamarabb kiakad, kikövetel magának dolgokat, mintha jobban igényelné, hogy csak rá figyeljünk. Emlékszem, hogy óvodáskorában is hányszor kiakasztott. Eleve ideges voltam a fáradtságtól, de ő csak jött, éjjel is többször felébresztett minket, hogy takarjuk be, adjunk zsepit, vagy éppen vigyük pisilni. Zsófival mindig sokkal egyszerűbb volt. És annak ellenére, hogy Kata a makrancosabb, most, kamaszként hamarabb jön oda, ha kérdése, problémája van, Zsófi meg inkább bezárkózik a szobájába.”
„A közösségben mindig megvédik egymást”
Nikinek egypetéjű ikerfiai vannak, Botond és Benjámin tízévesek. „Olyanok, mint két tojás, az elején még mi, a szüleik sem tudtuk megkülönböztetni őket – vallja be az anyuka, Bicskey-Nagy Nikoletta. – Ennek ellenére sosem öltöztettük a fiúkat egyformába, most kezdeményezték ők maguk a dolgot, sőt a fodrásznál a hajukat is egyformára nyíratták. Lehet, hogy az ikerkislányok miatt, akikkel nemrég találkoztak az új iskolában. Senki sem tudta őket megkülönböztetni, amin jókat mulattak. És a vicces, hogy ők sem a lányokat, és a lányok sem őket.” Ahogy a Palotás ikrek, Beni és Boti is teljesen más személyiség. „Akkor lett nyilvánvaló a különbség, amikor a fiúk közösségbe kerültek.
Boti mindig könnyen barátkozott, hamar beilleszkedett, Benji viszont nagyon érzékeny, és sokkal nehezebben is létesít kapcsolatokat.
Botond és Benjámin
Sokszor láttam, hogy egyedül bóklászott a kertben, miközben a testvére másokkal játszott. Nagyon sajnáltam, habár később azt mondta, ő így jól érezte magát. Egyébként nagyon összetartanak, az előző iskolájukban nem is nagyon közeledtek hozzájuk, valószínűleg azért, mert mindig együtt vannak, szoros egységben, és ez talán még riasztó is lehet más gyerekek számára, hiszen egyszerre két fiúval kell szót érteni.”
Niki szerint a fiai kapcsolata olyan, mint egy öreg házasság: az ikrek egymás között folyton vitatkoznak, veszekednek, viszont ha kívülről éri őket támadás, akkor azonnal egymás védelmére kelnek.
„A közösségben mindig megvédik egymást, még a tanárokkal szemben is, ha kell. De én is szoktam kérni tőlük, hogy támogassák, vigasztalják egymást, ha egyiküknek valami baja van. Egyébként állandó versengésben vannak: kinek van több zsebpénze, édessége. Olyan meg biztosan nem fordulhat elő, hogy az egyiket elvisszük valahová, például a nővéremékhez, a másikat nem. Ajándékozni, jutalmazni is egyformán szoktuk őket, sőt néhány évvel ezelőttig egymás névnapján is kaptak ajándékot.” A fiúk erős szövetsége a sporttevékenységükre is hatással van. „Vissza is tudják húzni egymást. Együtt hordtuk őket sportolni, és ha az egyiküknek nem ment olyan jól, lebeszélte róla a másikat is. Most már tudjuk, ki miben jó, és mindenképp támogatni akarjuk az egyéniségüket, ezért külön fognak edzésre járni. Benji karatézik, Boti teniszezni fog.”
Az ikreknek egymásról is le kell válniuk
Már a születési sorrend is jelentőséggel bír az ikrek alapvető személyiségjegyeinek kialakulásában. „Az elsőszülött gyerek tapossa ki az utat, és ezáltal előfordulhat, hogy küzdőképesebb lesz, míg a testvére tulajdonképpen már csak kisasszézik a bejáratott szülőcsatornán – magyarázza L. Stipkovits Erika klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta. – Ahogy Kata és Zsófi esetében is az elsőszülött lány a dominánsabb, a húg a félénkebb, aki sokszor a másik támogatására szorul. Ez
az úgynevezett hasított identitás, amikor az ikerpár tagjai tulajdonképpen egymás komplementereivé válnak, kamaszkorban domborodik ki látványosan: minél dominánsabb az egyik gyerek, annál visszahúzódóbb lesz a másik.
Vagy az egyik nyugodt, a másik veszélykereső. Az egyik megbízható, a másik megbízhatatlan és így tovább. A háttérben általában az eltérő bánásmód áll: a szülők tudattalanul megbélyegzik a gyerekeket (pl. beteges, félénk stb.), amit ők is átvesznek, és az egyikük énképe a másikénak az ellentéte lesz.”
Az ikerbabák gondozásában sokáig segítségre van szüksége az anyának, de az nem szerencsés, ha ennek következtében a gyerekek megkülönböztetett helyzetben érzik magukat, például azzal, hogy az egyikük apáé, a másik anyáé. „Jó lenne, ha ilyenkor váltogatnánk a gyerekeket, ha az etetést fixen az egyik szülő végzi is, akkor fürdetésnél cserélgessük őket, hogy ne érezze magát egyik gyerek sem különlegesnek. Az ikrek szülei gyakran félnek attól, hogy eltérő bánásmód miatt a gyerekek úgy érzik, hogy nem egyformán szeretik őket, ezért igyekeznek egyformaként bánni velük, még akkor is, ha ők ezt nem igénylik. Csak mert jót akarnak, így érzik igazságosnak. Például egyforma játékokat kapnak, egyforma tányérjuk, poharuk van, csak együtt viszik őket mindenhová. Csakhogy ezzel még inkább megnehezítik az önálló identitásuk kialakulását. Nehéz egyformán foglalkozni a gyerekekkel, és el is kellene engedni ezt a törekvést. Minden gyereknek másmilyen a szeretetigénye, inkább arra kellene figyelni, hogy a saját igényeinek megfelelően próbáljuk meg szeretni, foglalkozni vele.”
A kamasz ikreknek duplán nehéz dolguk van: nemcsak a szüleikről, hanem egymásról is le kell válniuk. „Az önálló identitás kialakulásához arra van szükség, hogy az egyén önmaga tudjon lenni, nem egy másik embernek, adott esetben az ikertestvérének a komplementere – hangsúlyozza a szakember, és hozzáteszi, ezért nem jó, ha az ikertestvérek sokáig egy közösségbe járnak. „Ha külön csoportba kerülnek, olyan tulajdonságaik is megnyilvánulhatnak, amelyekre eddig a testvérviszonyban nem volt szükségük. A félénkebb gyerek például előbb-utóbb megtanulja, hogy sokkal talpraesettebb is tud lenni, de csak akkor fogja megtapasztalni a saját képességeit, ha nincs ott a domináns testvére, aki elintéz helyette mindent. A dominánsról is kiderülhet, hogy az ereje látszaterő, a gyengébb testvére nélkül nem is működik.”
A harmadik testvér születésekor az ikrek veszélyben érezhetik a szövetségüket, ezért gyakran előfordul, hogy nehezen kezelhető viselkedésükkel vagy akár lelki vagy testi betegséggel tudattalanul tiltakoznak. „Az ikreknek az is segít önazonosságuk megtalálásában, ha saját barátokat szereznek, a testvérüktől függetlenül. Ha például négyen járnak szórakozni, mint a két lány ikerpár, elkerülhetetlen, hogy valaki alárendelődjék, hiszen nem valószínű, hogy mindenkit ugyanaz a dolog egyformán érdekel, és ez tovább élezheti az ellentéteket. Ezért is fontos, hogy az ikreknek külön-külön legyen lehetőségük a saját érdeklődésüknek megfelelő sportot, szakköröket, táborokat, programokat választani, ahol nemcsak egyéni képességeiket fejleszthetik, hanem alkalmuk nyílik saját személyiségük megélésére, saját baráti kör kialakítására is” – mondja a szakember, akinek Ölelni és ölre menni című könyvében más típusú ikerkapcsolatokról is olvashatunk.
