Konferenciára mentem huszonéves koromban Las Vegasba úgy, hogy erősen introvertált vagyok, és ott találtam magam 14.000 résztvevő között. Hiába voltam még fiatal, már pontosan tudtam, milyen az, amikor a férfi kollégák beszólogatnak, és találkoztam én is az általános hozzáállással, miszerint:
- A nők nem lehetnek egyszerre okosak és szépek.
- Ha egy nő sikeres, az csak a szépsége miatt lehet.
- Mivel én nem vagyok szép, nem lehetek sikeres.
Aztán ott, a konferencián kiderült, hogy igenis sikeres vagyok, legalábbis papíron, és hozzá még kreatív, erős meg minden más, ami kell ahhoz, hogy teljesnek érezzem magam.
De közben áldozat is voltam, szexuális zaklatás áldozata, ami rányomta a bélyegét a hozzáállásomra a férfiakhoz. Mondok két példát.
A hotel liftjében vagyok a konferencia után, egy férfi lép be mellém. A gondolataim rögtön száguldozni kezdenek, egyből bevillan a zaklatás képe. Poharat tart a kezében, lehet, hogy részeg (Las Vegasban ez teljesen reális felvetés). Oh, ugyanarra az emeletre megy, mint én. Túl magabiztosan választotta ki a 20 emeletből. Hagyom, hadd szálljon ki előttem, így nem tud mögém lépni és benyomulni utánam a szobám ajtaján.
Egy másik hasonló élmény. Elmentem egyedül a természetbe, kempingezni akartam, megnézni pár gyönyörű helyet. Két éjszakát töltöttem az autómban, nem mertem felverni a sátram, mert:
1. Féltem kiszállni az autóból a kempingnél, mert tele volt teherautókkal, és én biztos voltam benne, hogy megerőszakolnának. Ezért bezártam magam az autómba, mert így legalább, ha tényleg meg akarna valaki erőszakolni, meg kellene küzdenie az ablakkal, hogy betörje.
2. A sátramban aludtam pár éjszaka múlva ugyanezen a helyen, büszke voltam magamra, hogy milyen bátor vagyok. Szeles, esős éjszaka volt, felébredtem az eső kopogására. De úgy hangzott, mintha valaki épp földet szórna a sátorra, bevillant, hogy el akarnak ásni élve, és hiába tudtam az eszemmel, hogy ez csak az eső, mégis annyira megrémültem, hogy inkább beültem az autómba és magamra zártam reggelig.
Ilyen érzés nekem, egy szexuális zaklatás áldozatának, ha egyedül vagyok valahol olyan férfiakkal, akiket nem ismerek.
Néha még azokkal is, akiket amúgy ismerek. Mint például a főnökeim. A karrierem sokkal előrébb tartana, ha nem félnék egyedül maradni egy férfivel egy szobában attól tartva, hogy szexuálisan zaklatni fog.
Amikor azon a konferencián voltam, sétáltam Las Vegasban, épp éttermet kerestem, és észrevettem, hogy egy férfi tart felém. Próbáltam nem felvenni vele a szemkontaktust és felgyorsítottam a lépteimet. Mindig lenyűgöz – nem jó értelemben –, hogy nyilvános helyeken is mennyire meg tudják sérteni a biztonságérzetemet, és hogy ez a férfiak szerint teljesen rendben van. Általában azt hiszik, megfogtam az Isten lábát, hogy épp velük találkoztam, és természetesnek veszik, hogy minden nő velük akar beszélgetni és szexelni.
„Mi a jegyed?” – szólt oda nekem.
Tovább sétáltam.
„Mi a csillagjegyed? Asztrológia, tudod” – és közben mellém jött, túl közel hozzám.
„Találd ki” – vetettem oda, mutatva, hogy nem akarok vele semmilyen kapcsolatba kerülni, de valószínűleg flörtölésnek vette.
„Vízöntő” – jelentette ki.
„Nem, Rák vagyok” – a hangomban semmiféle lelkesedés nem volt.
„Ó, én Vízöntő vagyok.”
„Nos, akkor ez nem fog működni” – mondtam, miközben az exeimre gondoltam, akik között akadt Vízöntő is.
Felgyorsítottam és meredtem magam elé. Úgy érezte, van még mondanivalója, úgyhogy utánam kiabált olyanokat, hogy „fehér csokiba mártott nő” vagyok, és még ez a legszalonképesebb mondata. A beszólogatás és utcai zaklatás olyan gyakori, hogy szerintem minden ember, akinek van teste, nők és férfiak egyaránt, már legalább egyszer átélte.
Egyszer egy plázában, míg lefelé lifteztem, megszólalt mellettem egy férfi: „Valamit elejtettél.” Körülnéztem, hogy mégis mi lehet az, erre közölte, hogy „A mosolyodat.” Azt mondani random nőknek, hogy mosolyogjanak, azt üzeni, hogy csak tárgyaknak látod őket, akik a te kedvedre léteznek. Hogy a te jelenléted már abszolút elég kellene legyen ahhoz, hogy mosolyogjak. Hogy a férfiaknak joguk van megjegyzéseket tenni a nők testére és megjelenésére nyilvános helyen.
A zaklatás nem bók, annak ellenére, hogy néha mosolygok, ha valaki azt mondja rám az utcán, hogy szép vagyok.
Aztán utálom magam, amiért így reagáltam, mert egyáltalán nem hízelgő, amikor tárgyiasítanak. Persze, gondolhatja azt egy férfi, hogy szép vagyok, de mi a célja azzal, hogy hozzám szól? Annyira szeretném megérteni a logikát mögötte, de úgy tűnik, hogy nincs, csak annyi, hogy valamilyen kapcsolatot akar felvenni velem, lehetőleg úgy, hogy birtokoljon. Szexuális zaklatás áldozataként nem érzem magam biztonságban a saját testemben, főleg nem nyilvános helyeken, ezért az utcai beszólogatás különösen fájdalmas nekem. Arra emlékeztet, hogy a testem nem az enyém, hogy vannak emberek, akik azt hiszik, joguk van arra, hogy elvegyék tőlem.
Mi lenne a megoldás? Ha embernek tekintenék a nőket. Micsoda radikális ötlet, tudom. Mind emberek vagyunk, lélekkel, érzésekkel, tisztelnünk kell egymást. És nem tudod, hogy azzal az idegen emberrel, mi történt, akinek épp beszólsz. Csiszolnunk kellene az empátiánkon és sokkal kedvesebben bánni a másik emberrel, még az idegenekkel is. És ne merd azt mondani nekem, hogy mosolyogjak.
