Férjnél vagyok. És őszintén szólva házasnak lenni néha elég nagy szívás. Tartós kapcsolatban élni időnként baromi nehéz, tök mindegy, hogy házasok vagytok-e. Ez az igazság.
A Facebookon és az Instagramon állandóan boldog párokról készült képek jönnek szembe. Imádás, mosolygás, ölelés, csillogó fotók a szeretetteljes kapcsolatról – kész tökéleteskapcsolat-pornó. Az én oldalamon is vannak ilyen fotók, és talán a tiéden is.
De ezek valójában csak elkapott pillanatok, cseppek a tengerben. Ezek az elcsípett pillanatok egyáltalán nem mutatják meg mindazt, ami az ideális házasság megteremtéséhez szükséges. Csak pillanatképek, melyek épphogy a felszínt kapargatják. Ami a máz alatt van, a kapcsolat valódi arca, az egy egész más történet.
Ez nem jelenti azt, hogy ha a Facebookon boldog párokról látsz képeket, az okvetlenül hazugság, de az biztos, hogy nem a mindennapi életük legjellemzőbb pillanatait mutatja.
A hétköznapok zömmel olyan pillanatképekből állnak össze, amiket egyáltalán nem kíván az ember posztolni a Facebookon.
Például amikor vitatkozol a férjeddel a gyereknevelés, a pénz, a tornyosuló piszkos edények vagy éppen a szanaszét hagyott szennyes miatt. Nem szoktunk büszkék lenni az olyan napokra, amikor dühösen tologatjuk a bevásárlókocsit az üzletben, mert már kora reggel sikerült valamin jól összerúgni a port. Nem szoktunk eldicsekedni azzal sem, ha már napok óta nem tárgyalunk egymással, mert csúnyán összevesztünk, és még mindig kattogunk rajta.
Megtörténik. És az élet mégsem áll meg. Megyünk tovább.
Egy normális, működő, hosszútávú kapcsolatnak részei a nézetkülönbségek, a sértődések, a mosolyszünetek – vagyis az, hogy nem mindig vagyunk boldogok. A többség tudja jól, hogy olyan csodálatos eszközök, mint a kommunikáció, a kompromisszum és az együttérzés tízszer jobb kapcsolatot teremtenek, ami sokkal tartósabb. Tudjuk, hogy ezeket a dolgokat gyakorolnunk kell, ha azt szeretnénk, hogy a kapcsolatunk zökkenőmentesen működjék. De előfordul, hogy belebukunk a kapcsolat állandó szerelgetésébe. Belefáradunk. Belefásulunk. És a napjaink ilyenkor nem is hasonlítanak az Instagram-képekre.
Ezekről a kudarcokról legtöbbször nem beszélünk. Pedig kellene, főleg a gyerekeinkkel. Néha elmondhatnánk őszintén, hogy a másik jelenléte milyen idegesítő tud lenni, amikor egy kis egyedüllétre vágynánk, és hogy milyen piszkosul nehéz egy házasságot életben tartani gyerekekkel, házimunkával, munkahelyi és anyagi problémákkal nehezítve.
Szerintem sokan megkönnyebbülnének, ha többet beszélnénk arról, hogy minden kapcsolatban vannak mélypontok. Megnyugtató a tudat, hogy a leggjobb kapcsolatban is vannak problémák, és a közös élet bizony nem mindig tökéletes. A gyerekeinknek is jobb az, ha tisztában vannak vele, hogy tökéletes kapcsolat és tökéletes házasság egyszerűen nem létezik.
A házasság nemcsak a fényes esküvőt meg a habos-babos ruhát jelenti. Nem csak móka és kacagás. A szürke hétköznapok végén nem lovagolunk bele boldogan a naplementébe.
A házasságkötés csak egy hosszú közös út kezdete, ami sok-sok buktatót és rendkívül komoly kihívásokat is tartogat. A kapcsolatotok nem lesz mindig olyan, mint az első évben volt. Egész más lesz öt, tíz vagy még több év elteltével.
Lesznek időszakok, amikor azt érzed majd, megütötted a főnyereményt a csodálatos pároddal, és lesz olyan is, amikor nem is érted majd, miért mentél hozzá.
Lesznek évek, amik mélységes szeretetben és harmóniában telnek, de lesz olyan is, hogy eltöprengsz azon, mi lett volna, ha mást választasz inkább. És tudd: ez teljesen rendben van így.
Nem lehetünk állandóan boldogok, éppen ez a lényeg. Ez az, ami a közös utat izgalmassá és kívánatossá teszi. Az áldott tökéletlensége. Talán pont erre kellene törekednünk.
Nem a tökéleteset hajszolni, hanem az egészségesen tökéletlent megtalálni. Abban van az igazi szépség és szenvedély. Ha két ember szereti egymást minden tökéletlenségével együtt és minden nehézség közepette – na, az az igazi varázslat és a bonthatatlan egység. Ha képesek vagytok erre, és még családot is alapítotok a nagy káosz közepette – az a valóság igazi csodája.