Kedves Mikulás!
Még sosem írtam neked levelet, azt hiszem, gyerekként sem. Akkoriban még élt a nagymamám, és ő volt az én Mikulásom, csengetett, nevetett, és érkezett az ajándék. Azóta felnőttem, nekem is születtek gyerekeim, de én már nem kapok ajándékot. Idén azt gondoltam, miért ne, egyszer mindent el kell kezdeni, szóval írok neked, aztán hátha…
Az életem legpocsékabb évéből menetelek ki, és egyáltalán nem biztos, hogy a következő jobb lesz, de az majd kiderül. Nem részletezném, hogy miért volt rémes, te úgyis tudod, ha valóban van varázserőd…
Nem kérek tőled nagy dolgokat, és pénzbe sem kerülnek, amikre vágyom, de talán mások is éppen ilyesmit szeretnének, szóval, amikor a puttonyod tömöd, akkor gondolj azokra is, akik nem egy tárgyat kérnek, hanem élményeket, gesztusokat. Elvégre te állítólag csodatévő vagy, szóval, ha valakinek, akkor neked sikerülhet valóra váltani a kéréseimet:
- Szeretném, ha a csizmámba idén pottyanna egy pici szaloncukor vagy csoki vagy egy virgács, valami, amiből kiderül, hogy valakinek én is az eszébe jutottam.
- Szeretném, ha egyszer egy hónapig nem kellene azon gondolkodnom, hogyan osszam be a pénzt úgy, hogy mindenre jusson.
- Szeretnék egy héten egyszer sokáig aludni, lelkiismeret-furdalás nélkül, mert valaki segít majd elvégezni az otthoni teendőimet.
- Szeretnék havonta egyszer eljutni színházba, mert ennyi kikapcsolódás nekem is jár.
- Szeretnék karácsonykor nemcsak sürögni-forogni, másokat kiszolgálni, hanem arra vágyom, hogy egyszer engem is körbeugráljanak.
- Szeretném, ha a gyerekeknek eszükbe jutna, hogy anyának is lehet kedveskedni, és ágyba hozhatnák a kávémat, vagy maguktól elpakolhatnák a kimosott ruhát, veszekedés nélkül.
- Szeretném, ha a moziban egyszer megkérdezné a családom, hogy én milyen filmet szeretnék megnézni.
- Szeretném, hogy ha hazaérek a munkából, akkor ne csak egy „Helló”-val fogadjanak a gyerekek, hanem adjanak puszit, és valaki kérdezze meg tőlem is, hogy milyen napom volt.
- Szeretném, ha egyszer oda mennénk nyaralni, ahová én szeretném, és nem vinnyogna senki, ha egy napig várost akarok nézni.
- Szeretném, ha csoda történne, és azok, akik betegek a családtagjaim közül, meggyógyulnának.
Próba, szerencse!
Biztosan sok anya, sok ember vágyik hasonló dolgokra, és azzal is tisztában vagyok, hogy a gyerekeim szeretnek, csak valahogy természetes nekik, hogy minden értük van. Pedig néha jelzek nekik, hogy a szeretetet és a törődést lehet, sőt kell is viszonozni. Nem szeretnék önző kis embereket nevelni, és bízom benne, hogy nem is lesznek azok.
Kedves Mikulás, ha tudsz valamit tenni az ügyemben, akkor nagyon hálás leszek neked, azonban ha rám nem jut időd idén, azt is megértem, gondolom, neked is tele a naptárad halaszthatatlan elintéznivalókkal…
Vigyázz a szarvasokra, és bánj rendesen a manókkal, hiszen egész évben játékot készítenek a gyerekeknek, szóval mostanra ők is elfáradtak! Remélem, nem baj, hogy nem rajzoltam, abban nem vagyok jó.
Köszönöm, előre is!
