Egy munkahelyen dolgozom Petrával és a férjével, így a helyzet még nehezebb, mint ha csak egy távoli ismerős lenne a megcsalt fél. Mivel barátnők vagyunk, így természetes az is, hogy családilag is összejárunk, voltunk együtt gyerekestül, mindenestül nyaralni, és a férjeink kifejezetten jó barátságba kerültek egymással. Idilli lenne a helyzet, ha nem tudnék róla, hogy Petra megcsalja a férjét.
Az egyik reggel kávéztunk együtt a munkahelyen, amikor Petra előállt a hírrel, hogy találkozott valakivel, és le is feküdt vele. Erre már felvontam a szemöldökömet, de gondoltam, végül is csak egy botlás, nem az én dolgom, nem fogok beleavatkozni más életébe.
Arra azonban nem számítottam, hogy közli, hogy nem is szándékozik abbahagyni a találkákat, sőt tanácsot kért tőlem, mit hazudjon, hogy a férjének ne tűnjön fel, ha ő pár naponta lelép.
Megkért, hogy falazzak neki, hogy mondhassa azt, hogy nálunk van, vagy hogy velem megy el csajos estéket tartani. Ezen azért már alaposan fennakadtam, mert ez már összeesküvés, tudatos hűtlenség, ami nagyon távol áll tőlem, úgyhogy csendben csak arra kértem, hogy gondolja át ezt még egyszer.
Csakhogy Petra úgy érzi, hogy most szerelmes. Hogy még sosem érzett ilyet senki iránt, és a férje egy unalmas pojáca az új pasi mellett. Rávilágítottam, hogy lehet, hogy 10 év házasság után unalmasnak tűnik, de pont a 10 év házasság miatt nem ezt érdemli, hogy a háta mögött megalázzák. Mert szerintem a hűtlenségben ez a legrosszabb, hogy megaláznak, hazudnak a képedbe, hülyét csinálnak belőled. Ennél még az is jobb lenne, ha odaállna a férje elé, és megmondaná, hogy már nem élvezi vele a szexet, hogy unja magát mellette. Akkor az ember tudja, hányadán áll, és eldöntheti, hogy tud-e változtatni vagy kideríthetik ketten, hogy mi az igazi probléma, és hogyan lehetne megoldani, hogy ne hulljon darabokra az életük.
Részlet a Séta a Holdon című filmből
De ez, hogy a férj háta mögött settenkedve, összeesküdve tudatosan félremenni, hát ez mindennek a legalja. Ehhez én nem szeretnék asszisztálni.
Azóta gyötrődöm rajta, hogy elmondjam-e Petra férjének, mit művel a felesége. Mert persze hiába mondtam bármit Petrának, hajthatatlan, és továbbra is találkozgat az új pasijával titokban. A férje pedig jó ember, tényleg az, nagyon sajnálom, hogy ezt csinálja vele a felesége. Közben azt is tudom, hogy nem az én dolgom, tulajdonképpen semmi közöm a házasságukhoz, bármennyire is barátok vagyunk. Mindig is azt vallottam, hogy mindenki törődjön a maga dolgával, és ne üsse bele mások házasságába az orrát. Most mégis nagy dilemma, mit tegyek.
Szívem szerint leülnék hármasban velük, és szembesíteném Petrát a férjével, kierőszakolva belőle, hogy vallja be, hogy megcsalja rendszeresen. Ha ezt megteszem, elveszítem egy jó barátnőmet, ha viszont nem teszem meg, hogyan számolok el a lelkiismeretemmel? Hogy nézek a férje szemébe, amikor kitudódik Petra viszonya? Mert hogy kitudódik majd valahogy, afelől nincs kétségem, nem sokáig maradnak rejtve az ilyen mocskos kis titkok. Mit tennél a helyemben?
