Látszólag sokat tett a kormány azért, hogy lakáshoz segítse a családokat. 2015 júliusától bevezette a csokot, majd 2016 januárjától a lakáspiaci áfát csökkentették 27 százalékról 5 százalékra 2019-ig, majd 2016 szeptemberétől tovább lazítottak a csok feltételrendszerén. A gyors intézkedéseket nem tudta ilyen fürgén követni a lakáspiac, így a növekvő kereslet felhajtotta az árakat is.
A kereslet bővülésére a piac mennyiségi bővüléssel és árnöveléssel reagált. A lakásépítési engedélyek száma 2015-höz képest 2017-re megduplázódott, míg az átadott lakások száma 81 százalékkal ugrott meg. Ugyanakkor az új építésű lakások ára 12 százalékkal, míg a használt lakásoké 18 százalékkal emelkedett.
Az előbbi annak fényében különösen feltűnő, hogy közben az áfakulcs 22 százalékponttal csökkent (ez elvben 17 százalékkal mérsékelte az árnövekedést). Vagyis a lakáspiaci intézkedések ösztönző hatását erőteljesen rontotta a lakásáraknak nagymértékű emelkedése. A váratlan és gyors csokbevezetés miatt az építőipari infrastruktúra nem tudott alkalmazkodni a megnövekedett kereslethez.
A csok bevezetése óta végbement áremelkedés mind a használt, mind az új lakások esetében meghaladja az 1, illetve 2 gyermek után felvehető támogatást. Az átlagot meghaladó mértékű áremelkedés ment végbe Budapesten és a nagyobb településeken, vagyis itt még nehezebb, csokkal együtt is, a lakáshoz jutás!
Igazából csak a magas jövedelmű háromgyerekesek jártak jól – állítja GKI friss elemzése.
Így egy alapvetően pozitív elgondolás a kapkodás és az átgondolatlan döntések miatt igencsak felemás eredményeket hozott, sokkal inkább az építőipart, semmint a lakásvásárlókat, lakásépítőket támogatta – írja az Adózóna.