Amikor Jay Wilde-ot arról kérdezik, hogy az apja büszke lenne-e rá, rövid hezitálás után válaszol: „gondolom, igen.” Bizonytalansága érthető, hiszen Wilde édesapja az egész életét egy marhafarm létrehozásának szentelte Bradley Nookon, az angliai Derbyshire-ben; ezt vette át a fia 2011-ben.
Bradley Nook (Fotó: Google)
A meggyőződéses vegetáriánus Jay azonban egyre nehezebben tudta feldolgozni a gondolatot, hogy a vágóhídra nevelik az állatokat. A hatvanéves férfi ilyen módon a családi hagyományok és saját meggyőződése közé rekedve évekig tépelődött.
„Mindent megtettünk, hogy a lehető legjobban a gondjukat viseljük, de tudtuk, hogy a végén úgyis minden alkalommal el fogjuk árulni őket. Képtelen voltam a szemükbe nézni” – meséli. Meggyőződése egyébként, hogy az állatok tudták, mi vár rájuk. „Szeretjük magunkat azzal áltatni, hogy ezek csak állatok, nem is tudják, mi történik velük. Ez biztos, hogy nem így van.”
Képünk illusztráció (Fotó: Getty Images)
Végül döntöttek, és 70 állatuk többségét egy norfolki állatmenhelyre küldték, mindössze a kedvenceik, 12 tehén és öt kisborjú maradt velük, akik azóta házi kedvencként legelik a farm füvét. Ez egyébként nemcsak szabadidős tevékenységük, hanem nagyon fontos feladatuk is, hiszen így tartják egyensúlyban a farm érzékeny ökoszisztémáját – a pár tizenegy macskájával és két kutyájával együtt.
Az állatok megkímélése csak az első lépés volt, Jay és Katja zöldségpiaccal, étteremmel, főzőiskolával és szálláslehetőségekkel kiegészített vegán menedéket szeretne csinálni a farmból. A házaspár egyébként maga is igyekszik a vegán életmódot követni, bár elismerik, hogy a sajtról például nagyon nehéz volt lemondani.
Wilde tisztában van vele, hogy sokak szerint megcsúfolja az örökségét, és sógora például úgy gondolja, hogy a vegetáriánus és vegán életmód az állattartók megélhetését fenyegeti. Mások azonban hősként tekintenek rá, pedig ő nem gondolja magát annak.
Képünk illusztráció. (Fotó: Getty Images)
