1. Ne a nőket akard meggyőzni!
Mielőtt elmondom, hogy mikor „lenne kedvünk” szülni, visszautasítanám a tényként kezelt feltételezést, hogy azért nem nő Magyarország lakosságszáma, mert „a nőknek nincs kedvük szülni”. Egyedül szülni lehet, de megfoganni nem, ahhoz kell egy legalább biológiai szintű hozzájárulás, nem kevesebb, mint ötven százalékos. Ezért javaslom beemelni a retorikába a férfiak szerepét. Minél inkább elmozdulunk attól a szemléletmódtól, hogy a gyermek pusztán a szülés, e körülbelül 1-24 órás folyamat eredménye lenne, annál inkább látni fogjuk, hogy nem egy (a szülni fizikailag képes) emberen múlik, hogy nő-e a lélekszám vagy sem.
Kérem tehát, hogy a téma kapcsán nő, nők helyett beszéljünk nőkről és férfiakról, potenciális szülőkről vagy egyszerűen: emberekről. Szülés helyett javaslom a családalapítás, családtervezés, gyermekvállalás kifejezések használatát.
Paternalizmus, passzív agresszió, nőhibáztató kommunikációs technikák – három dolog, amivel érdemes szakítani, ha eredményt szeretnénk.
Ezzel egyúttal megtiszteljük a férfiakat (adott esetben leendő apákat) azzal, hogy már a folyamat legelején annak felelős, tevékeny, tudatos résztvevőjeként tekintünk rájuk. Szavazzuk meg nekik a bizalmat, adjuk meg a jogot, hogy gyermeket akarhassanak, vállalhassanak (vagy éppen ne), de feltétlen beszéljünk róluk úgy, mint felnőtt emberekről, akik tényezők a kérdésben.
2. Aki nem a célcsoportod tagja, arra ne fecséreld az energiád!
Bár meglepően elterjedt, ezúton cáfoljuk a makacs tévhitet, hogy gyermeket létrehozni csupán szándék kérdése.
Igen sokan vannak, akik bár szeretnének gyereket, ez az út véglegesen vagy átmenetileg járhatatlan számukra.
Nők és férfiak hatalmas számban küzdenek azzal a problémával, hogy bár készen állnak a családalapításra, jelenleg egyedülállók, ezért e tervük kivitelezése nehézségbe ütközik (lásd: 1-es pont). Sok nő nem „halogat”, és nem a karrier hátráltatja, hanem az, hogy nem találkozott (még?) azzal, akivel családot szeretne, és akivel ez a vágy kölcsönös.
Szintén számosak azok, akik instabil kapcsolatban élnek, esetleg olyan emberrel alkotnak párt, akivel nem szeretnének gyereket vállalni. Jelentős a tábora azoknak is, akik bár maguk vágynak utódra, hozzátartozójuk nem.
Továbbá kiesnek a célcsoportból azok, akik nagyon is vállalkoznának rá, de minden igyekezetük ellenére nem sikerül a fogantatás. Valamint azok is, akik hiába is tennének ezért, mert véglegesen meddők.
Hármas ikrek a tatabányai Szent Borbála Kórház újszülött intenzív osztályán (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)
Ha olyanokat próbálsz kapacitálni gyermekvállalásra vagy -szülésre, akik képtelenek rá, azok csak idegesek lesznek – te pedig eredménytelen. Hát kell ez?!
3. A nem itt is nemet jelent – ne pazarold az időd!
Rengetegen élnek Magyarországon, akik bár fizikailag alkalmasak gyermek nemzésére vagy kihordására, nem szeretnének élni a lehetőséggel. Lehet, hogy egyszer majd igen, lehet, hogy soha, de ez mindegy is, mert felesleges győzködni őket. Jelenleg nem terveznek családalapítást vagy -bővítést. Nem úri szeszélyből, nem az aznapi hangulatuk alapján, hanem gondolkodás eredményeként (ún.: döntés). Nem érdemes nyomást gyakorolni rájuk, mert ez van annyira meghatározó pontja az életútnak, hogy ebben általában elszántak az emberek. És mivel elég sokféle fogamzásgátló módszer elérhető, ráadásul Magyarországon legális az abortusz,
kár túl sok időt fecsérelni az eleve elutasítókra.
4. Vedd észre, hogy nagyobb a célcsoportod, mint gondoltad!
Van viszont olyan, aki szeretne gyereket, magánéletében minden adott is a vállalásához, ám jogi feltételek hiányoznak. No, itt már lehetne mit kereskedni! Fájdalmasan kiaknázatlan területet jelent a szinglipopuláció és a melegközösség egy része, valamint azon egészségügyi problémával küzdők halmaza, akiknél bér- vagy dajkaanyaság lenne az egyetlen megoldás. Ez az az ideális eset, amikor kereslet találkozik a kínálattal, hiszen
mindössze néhány egyszerű törvénymódosítással akár már kilenc hónap múlva nőne a lélekszám.
Csupán az egyedülállók lombikeljárásban való részvételét kellene megkönnyíteni, azt, hogy azonos nemű társ örökbe fogadhassa választottja gyermekét illetve megteremteni a béranya-eljárás hazai lehetőségét, szélesíteni a petesejt-adományozók lehetséges körét. Bámulatos.
5. Direkt meggyőzésen kívül használj indirekt eszközöket!
Ez a legnehezebb, egyben a legkönnyebb is. Mert igaz, hogy társadalmi nagyrendszerekhez kell hozzányúlni, viszont ez csak kormányzati akaraton múlik, nem kell senkit semmiről meggyőzni hozzá. Kétharmaddal még jóval könnyebb is a dolog. Az elméleti hátteret az a hipotézis adja, miszerint nem megszülni nehéz egy gyereket, hanem gondozni, eltartani, felnevelni. Ergo: ha mindezek könnyebbnek tűnnek, az emberek szívesebben tesznek efféle, egész életüket meghatározó vállalást.
Ha olyanokat próbálsz kapacitálni gyermekvállalásra vagy -szülésre, akik képtelenek erre, azok csak idegesek lesznek – te pedig eredménytelen. (Fotó: Profimedia, BSIP)
A szóba jöhető eszközök tárháza kimeríthetetlen. Csak néhány ötlet a teljesség igénye nélkül:
- Ne kötődjenek irreális feltételek a lakáshoz jutás támogatásához.
- Ne kelljen milliós nagyságrendű illetéket fizetni akkor is, ha az ember a lehető legkisebb lakást veszi meg a lehető legtöbb hitelből.
- Az első, második gyereket is tekintsd ugyanolyan értéknek, mint a harmadikat. A szülőséghez kapcsolódó juttatások mértéke arányos legyen, ne legyen hatalmas szakadék első és második, de főként második és harmadik gyerek után járó javak között (lásd: CSOK).
- Hozz létre megfizethető bérlakásrendszert!
- Legyen kiút a diákhitel-csapdából – ne csak egy szűk kedvezményezetti körnek.
- Legyen annyi bölcsődei férőhely a lakhelyhez elérhető távolságban, amennyi a kérelmező.
- Legyen ne csak elegendő, de megfelelő óvodai férőhely.
- Ne huszonöt gyerek jusson egy óvónőre!
- Szüntesd meg a gyermekvállaláshoz kötött juttatások felső plafonját. Annyi pénz járjon a gyermekgondozási időszakra, amennyiből minimális szinten gondozható egy gyerek – akkor is, ha egyedülállóként kell őt eltartani.
- Általában is adj több, használható segítséget az egyedülálló szülőknek – ne csak pénzbenit!
- Teremts valós védelmet és garanciát a szülésből visszatérők állásmegtartásához!
- Teremts azonos, megfelelő körülményeket a szülészeteken országszerte!
- Érd el a hálapénzmentességet.
- Finanszírozd magasabb szinten a lombikprogram gyógyszerköltségét is!
- Olyan mértékű családi pótlékot állapíts meg, amely érdemben képes megkönnyíteni a családi gazdálkodást.
- Csökkentsd a kis- és középvállalkozók terheit!
- Ha fizetésemelést kínálsz, érdemi mértékben tedd!
- Támogasd a részmunkaidős és távfoglalkoztatást, a családi teendőkhöz alkalmazkodó rugalmas munkavégzés lehetőségét.
- Legyen valós alternatíva a háztartásbeli életforma.
- Tedd biztonságossá, kiszámíthatóvá, szolgáltató szemléletűvé az egészségügyi rendszert!
- Tedd megfelelő, egyenletes színvonalúvá az oktatási rendszert!
- Teremts pozitív, inspiráló, nyitott, jövőorientált szellemi és morális közeget!
6. Légy résen, légy kritikus önmagaddal! Vizsgáld meg újra, helyes-e az eredeti célkitűzés!
Amennyiben sikerül az 5-ös pont minél több tanácsát megfogadni, a megelőzőekre már nem is lesz szükség. Hiszen eredetileg sok, több és még több magyar gyerekre vágytál. De biztos, hogy bármilyen gyerek megteszi? Vagy olyan gyerekeknek örülnél inkább, akikből fizikailag és mentálisan is egészséges, az országban maradó, adófizető lakos válik? Mert utóbbi esetben célravezető, ha csak olyanok nemzenek utódot, akik nem külső győzködés, netán az egyedülálló létforma megnehezítése eredményeként, hanem teljes meggyőződésből teszik azt.
Azért, mert nekik is jó ebben az országban élni, és szívesen megadnák ezt az élményt másnak is.
