Nyilván ezt minden család belügyének kell tekinteni, és mindenki úgy rendezi a ballagást, ahogy akarja, ahogy a pénztárcája engedi, vagy ahogyan a családi tradíció megköveteli. De azért meglepődni, sőt akár csodálkozni is szabad azon, ha valaki a gyereke ballagására úgy készül, mintha legalábbis megnősülne vagy férjhez menne, és nagyjából ilyen költségekbe is veri magát. Nem is beszélve arról, ha mindez az ovis ballagás kedvéért történik…
Hiába, a gyerekből középiskolás lesz!
Ballagási meghívót kaptam, a barátnőm lánya nyolcadikos, örülök is, megyek is. Okos kislány, sokat tanult, hogy jól sikerüljön a felvételije, nehéz év áll mögötte. Nyilván olyan ajándékot igyekeztem választani, aminek örül, úgyhogy konzultáltam az anyukájával. Hosszas utánajárás után sikerült is megrendelni, remélem, tetszik majd neki. Már a virágcsokrot is megrendeltem, még a spéci lufi hiányzik, azt is szeretne, ez is teljesen rendben van. Most éppen azon töröm a fejem, hogy kéne vinnem némi sütit vagy valamilyen desszertet is, mert megtudtam, hogy kb. 30-40 meghívott vendég érkezik az esemény utáni bulira, akiknek 4-5 fogásos menü készül, és csak azért nem lesz pincér, aki felszolgál, mert van elég nő a csapatból, aki segít majd a tálalásban. És itt azonnal bekapcsol bennem a lelkiismeretfurdalás, hogy én rossz anya vagyok, aki a fia nyolcadikos ballagásra semmiféle felhajtást nem csinált, pusztán egy parfétortát rendelt, amit a szűk család fogyasztott el. A fiam utána elment a bankettvacsorára, és kész, vége is volt a dolognak – lehet, hogy valamit menthetetlenül elrontottam? Pedig még úgy is éreztem, hogy túlzásba estünk, mert a gyerek kapott egy laptopot, ami addig nem volt neki, mondván, hogy a középiskolában már elengedhetetlen lesz. 140 ezer forintos kiadás volt, de egyre inkább úgy érzem, hogy talán mégsem kellett volna túlkapásnak tartani.
Szóval a barátaim vadul készülődnek, egész héten sütnek, főznek, jön hivatásos fotós is az eseményt megörökíteni, remélem, dress code nem lesz. Szerencsére lazítja a hangulatot, hogy kertiparti-jellegű lesz az esemény, ezért egy kicsit kevésbé szorongok, és bízom benne, hogy rendben átesünk majd rajta. De közben kezdek rájönni arra is, hogy ez messze van az igazi túlzástól, mert sokan ennél még sokkal nagyobb felhajtást csapnak.
Lássunk mindjárt egy ovis ballagást közelebbről: cuki kicsi gyerekek, énekelnek, fellépnek, búcsúznak az óvónénitől, aztán ősszel szépen elmennek a suliba. Vagyis nem, közben még egy gigaeseményt is megül a család, hiszen elballagott a gyerek, és nem kisebb ajándékkal köszöntik őt a kedves szülei, mint egy vadiúj Iphone X-szel, hiszen már nagyfiú lett, kell a telefon a suliba, hogy lehessen csetelni anyuval és twittelni az óráról, az mellékes is, hogy egyelőre még írni sem tanult meg, és a számokat sem ismeri annyira. Az ajándék ára laza 400 ezer forint.
Egy esküvő és egy ballagás között azért hatalmas különbség van (fotó: Thinkstock)
Egy esküvő ehhez képest smafu!
Aztán jön az újabb sokk: egy nyolcadikos ballagásra több száz vendéget invitáltak meg, bérelt partisátor várja az éhes meghívottakat a kertben, több fogással, amiket szigorúan rendeltek, ráadásul hivatásos személyzet szolgál fel, és nehogy valami tönkremenjen, egy hűtőkocsit is kibéreltek a gondos és előrelátó szülők, ami tele van ínyencségekkel, sütivel és fagyival. Azt gondolom, egy esküvő lófütty ehhez képest, bár fene tudja, az ünnepeltnek milyen lesz az esküvője, mert, gondolom, ennél alább semmiképp sem adják majd.
És közben az is eszembe jutott, hogy nem is emlékszem, mi volt a nyolcadikos ballagásomon, de semmi extra nem történhetett, hiszen egy hasonló kaliberű buli talán rémlene…
